2014. október 24., péntek

18.rész - Bizonyítási vágy

Sziasztok!
Meghoztam nektek a következő részt, remélem örültök neki. Kicsit elszomorít, hogy az előzőhöz ez komment sem érkezett, de remélem ez a mai résznél változni fog. Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, hiszen én abból merítek erőt. Ha nincsenek kommentek kétségeim támadnak, és azok sosem jelentenek senki számára sem jót. De most inkább nem megyek ebbe bele, de várom a kommentjeiteket. Ki várja már, hogy megjelenjen a Steal My Girl videója? Én már nagyon kíváncsi vagyok rá, azt hiszem ez a klip fogja a legnagyobb meglepetést okozni az összes közül, mert fogalmam sincs, hogy mit tartalmazhat! De nem fecsegek többet. Remélem tetszeni fog! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------


  Csodálkozom, hogy még senkinek sem tűnt fel, valami nincs rendben velem vagy észrevették, csak nem mondanak semmit. Nem tudom, hogy melyik lenne rosszabb. Reggeli közben ők végig beszélgettek, míg én csendben ettem. Gondolataim pedig az éjszakán jártak. Hogy hagyhattam, hogy ez történjen? Miért vagyok ennyire gyenge? Azt sem tudom elképzelni, hogy mi lesz ezek után, hiszen átléptem egy határt, amit soha az életben nem lett volna szabad. Sosem csókolhattam volna meg és neki sem engedhettem volna. Hülye vagyok, ezzel csak az elkövetkezendő napjaimat teszem majd tönkre. Semmi jó nem sülhet ki belőle, főképpen akkor nem, ha Louis megtudja. Már akkor is irtó mérges volt ránk, amikor reggel észrevett minket, mi lenne ha minden világossá válna neki? Megutálna! De én azt nem tudnám elviselni. Nekem itt csak ő van, aki biztos pont, igaz a többiek is itt vannak, de Louishoz érzem magam a legközelebb, meg persze Harryhez, de hozzá nem fordulhatok. Ha Louis nem beszélne velem akkor én egyenesen beleörülnék a magányba, hiszen miatta vagyok itt, ha nem erőltette volna ennyire, hogy anya elengedjen akkor most otthon élhetném az életem, nem pedig Dél-Amerikában, jó messze az otthonomtól. Lehet, hogy az sem lenne jobb ettől, de legalább ő nem lenne ott és ez már nyugodtabbá tenné a napjaimat. 
  - Minden rendben kislány? - teszi valaki a vállamra a kezét, mire én összerándulok. A hátam mögé pillantok, ahol szembe találom magam a kíváncsi Zayn-el.
  - Semmi sincs rendben. - suttogom. - De rendben lesz valahogy. - teszem hozzá.
  - Szeretnél róla beszélni? - kérdi, mire én megrázom a fejem. Jó lenne valakinek elmondani, de nem a fiúk közül. Velük nem akarok ilyenről beszélni. Nem érezném azt, hogy képesek lennének megérteni vagy eltitkolni ezt az egészet Louis elől. - Ha meggondolod magad tudod, hogy hol találsz. - mosolyog rám.
  - Kösz Zayn, de megleszek valahogy egyedül is. - hazudom.
  Összehúzom magam a székben, majd próbálom kizárni a fiúk hangját. Egyszerűen kikészít, hogy ilyen szerelmes számokat kell hallgassak. Igaz, valószínűleg nélküle sem menne jobban, de ezzel egy csepet sem könnyíti meg a dolgom, hogy másra koncentráljak. Ahogy meghallom a hangját, borzongás fut végig a testemen, úgy érzem mintha belülről mardosna valami, ami azt szeretné, hogy ne gondolkozzak, csak menjek a szívem után, de nem tehetem meg. Túl sok embert űznék el vele. A csók hiba volt és ezt meg is fogom neki mondani. Nem történhet meg még egyszer, soha többé. Ha ki akarom bírni ezt a pár hónapot akkor minden érintést el kell kerülnöm vele kapcsolatban. Nem maradhatok vele kettesben, nem aludhatok vele, nem ülhetek mellette és nem is beszélhetek vele kettesben. Nem lesz olyan, hogy én és ő, akkor minden rendben lesz. Remélem. 
  Szünetekben olyan vagyok, mint egy kis liba, aki menekül minden elől. Azt a pár percet a fürdőben töltöm, hogy biztos legyek benne, nem találkozom vele, most is itt vagyok. A pultra támaszkodva bámulom magam a tükörben és próbálom összeszedni magam, kevés sikerrel. Alig vagyok itt még csak két órája, de már nem tudom meddig bírom. Hangulatingadozásaim vannak, hiszen nem vettem be semmit sem és már nem kicsit érzem az elvonása hatását. De be kell osztanom, különben ez csak rosszabb lesz. Nem tudom, hogy mivel tudnék nekik nagyobb csalódást okozni, ha kiderülne, hogy függő lettem vagy azzal, hogy beleszerettem Harrybe? De valószínűleg ha mindkettő kiderülne biztosan a függőséggel. Harry itt már csak egy apró gond lenne, hiszen ő nem képes annyira ártani nekem, mint a drog. Egy kis hideg vizet fröcskölök az arcomra, majd mély levegőt véve lépek ki az ajtón. 
  - Meddig fogsz még bujkálni előlem Lottie? - kapja el a karom, amint kiléptem. Egyből felismertem az illatáról és a hangjáról a személyt, aki megállított. Harry.
  - Nem menekülök előled. - suttogom, meg sem fordulva. 
  - A francot nem. - morogja. - Akkor mégis mit csinálsz? A fürdőben töltöd a szüneteinket, mert nem akarsz velem találkozni, de tudom ez nem csak nekem tűnt fel, hanem a többieknek is.
  - Én... - de nem tudom folytatni, mivel ismét a fürdőben találom magam, nekiszögezve az ajtónak. Magam érzem forró leheletét, amitől a légzésem felgyorsul. Érzem, ahogy ismét kezdem elveszíteni testem uralmát. Próbálok uralkodni magamon, de nem könnyű, ha ennyire közel áll hozzám és úgy néz rám, mintha a lelkembe látna, miközben én fel sem merem emelni rá a tekintetem, mivel attól tartok olyat tennék, amit később megbánnék. 
  - Ha nem előlem menekülsz, akkor elárulod nekem, hogy miért töltöd itt azt a tíz percet, amiben mi pihenünk? - morogja közel hajolva hozzám.
  - Mert nem helyes amit tettünk. - bukik ki belőlem. - Nem szabad még egyszer megtörténnie, ahogy az éjjel sem lett volna szabad. - suttogom. - Nekünk ezt nem szabad.
  - De hiszen mindketten akarjuk. - suttogja a fülembe. - Nem rossz, amit csinálunk Lottie, hiszen erre vágyunk, mindketten.
  - Mindketten? - pillantok fel könnyel telt szemeimmel. - Mióta Harry? Csak azt ne mond nekem, hogy te is érzel valamit, mert azt úgysem hinném el. - rázom meg a fejem tagadóan. - Semmit sem érzel, csak ki akarod használni, hogy gyenge vagyok a közeledben. És biztos vagyok benne, hogy amint meguntál ugyanúgy végezném, mint a többi lány és tudod nekem az jelentené a vesztem. Nem akarok egy lenni a sok közül. 
  - Honnan tudhatod, hogy mit érzek, ha nem is engeded meg nekem, hogy bebizonyítsam? - sóhajt fel. - Csak egy bizonyítási esélyt kérek tőled. Ígérem, hogy nem bántalak meg, sosem tenném ezt veled Lottie.
  - Sosem igaz? - nevetek fel fájdalmasan. - Csak ez első adandó alkalommal. - engedem szabadon az első könnycseppem. - Nem engedhetem meg magamnak a boldogságot, ha utána hosszú ideg fájna, nem tehetem. - rázom meg a fejem, lesütve tekintem. 
  - Miért nem hiszel nekem? - emeli fel az állam, hogy a szemébe nézzek. - Miért nem  hiszed el nekem, ha azt mondom, hogy nem tennék ilyet? Igaz sokan voltak, akiket megbántottam, de Lottie te más vagy, mint ők téged nem tudnálak megbántani és nem csak azért, mert féltem a hátsóm Louistól, hanem, mert fontos vagy számomra. Hát nem veszed észre, hogy azt szeretném, ha boldog lennél?
  - Mit ér a boldogság, ha utána fájdalom következik? - kérdem tőle, egyenesen a szemébe nézve. - Mond meg nekem, hogy mit ér...
  - Nem bántanálak meg! Ha attól félsz, hogy a turné után magadra hagynálak, akkor nagyot tévedsz. Elérném, hogy minden egyes nap lássalak, ha kell magamhoz láncolnálak vagy Londonba költöztetnélek. 
  - Hazudsz. - nyögök fel. Nem akarom elhinni egy szavát sem, de belül mégis igaznak érzem őket, de nem tudom, hogy ez miért van így?! Azért mert tényleg igaz vagy csak én akarom annak hinni?
  - Ne akarj ellenállni nekem Lottie, mert mindketten tudjuk, hogy nem tudsz és az éjszaka óta én sem neked. - fogja kezei közé arcom. - Nem érdekelnek a következmények, semmi sem érdekel, csak az, hogy téged boldognak lássalak. - suttogja ajkamra, mire én behunyom a szemeim. Ellenállni akarok neki, de nem megy. 
  Ebben a  pillanatban az sem igazán érdekel, ha életem legnagyobb hibáját követem el azzal, hogy ajkam az övére tapasztom, de szükségem van rá és ellenállni sem tudok neki. Hallom ahogy felsóhajt, majd kezeit a derekamra vezeti és szorosan magához húz. Helyes-e vagy sem, ebben a pillanatban nem érdekel, ahogy az sem, hogy bárki ránk nyithat, ami egyenesen a lebukást jelentené. Csak az érdekel, hogy megszüntessem a köztünk lévő távolságot. A derekamról kezei a fenekemre vándorolnak, majd kicsit megemel, én pedig köré csavarom lábaim. Hátam az ajtóhoz nyomja, miközben egy percre sem szakítja meg a csókot. Nem követelőző, nem is akaratos, hanem gyengéd. Tudja, hogy mivel képes megfosztani attól, hogy ellenálljak neki, gyengédséggel. Egyik kezemmel a vállába kapaszkodom, míg a másikkal a hajába markolok. 
  - Semmi rossz sincs ebben, látod. - suttogja homlokát az enyémnek döntve, miközben én próbálom lecsillapítani gyors lélegzetem. - Az, hogy vágyunk valamire vagy valakinek a szeretetére sosem bűn, Lottie.
  - De az, hogy én a te szeretetedre vágyom, nem biztos, hogy jó. - motyogom. - Nem azért, mert attól tartok megbántasz vagy nem lennél képes megadni, hanem félek, hogy csalódást okozom valakinek, akit nem szeretnék elveszíteni. - nyitom ki szemeim.
  - Louis nem fog rád örökké haragudni. - mélyeszti tekintetét az enyémbe. - Nem lenne rá képes, hiszen fontos vagy a  számára. Lehet, hogy sok időben telne neki mire elfogadná, de elfogadná.
  - Miért vagy benne ilyen biztos? - kérdem halkan.
  - Tudod nekem is van egy nővérem. Lehet, hogy ő idősebb, de attól még nekem is voltak olyan fiúk, akiket legszívesebben eltiltottam volna tőle, hiszen azt éreztem hibát követ el, de megbirkóztam vele. Megbeszéltük és láss csodát, még mindig boldog vele annak ellenére, hogyha ő is ott van Gemmával néha még szeretném megfojtani, de nem teszem meg, mivel Gem fontos nekem. Louis is így lenne velem. A legjobb barátom, te pedig a húga vagy. Mindketten fontosak vagyunk neki és ha ez így van akkor idővel elfogadja, hogy mi van közöttünk, ha majd kiderül.
  - Remélem igazad van. - nyomok egy puszit az arcára.
  Azt nem mondanám, hogy a próba többi részét könnyű volt nyugodtan végigülni, ugyanis nehezebb volt, mivel azt szerettem volna, ha mellettem ül és nem enged el, de nem lehet hiszen a többiek semmit sem sejtenek és nem is szabad semmiről sem tudniuk, még nem. A próba hátralevő részében közelebb ültem a színpadhoz, amitől úgy vettem észre Louis kicsit megkönnyebbült. Tudom, hogy aggódik értem, amit nem csodálok hiszen úgy nézhettem ki mint egy zombi, de már sokkal jobban érzem magam. 
  - Na és várjátok már, hogy a színpadon lehessetek? - kérdem a fiúktól, akik már az öltözőben készülnek.
  - Természetesen, mi lehet jobb attól, hogy millió ember előtt énekelj? - mosolyog Liam.
  - Mivel még nem próbáltam és nem is tervezem, hogy valaha kipróbálnám, nem tudhatom. - vonom meg a vállam.
  - Nem tudom, hogy mi történt veled, de örülök, hogy visszatértél közénk. - néz rám Zayn. Harry arcán mosoly terül szét, hiszen ő tudja. Bár még most sem vagyok benne biztos, hogy jó, sőt tudom, hogy nem az, de most úgy érzem, hogy boldog vagyok és ez számít. A többivel még ráérek később törődni. 
  - Srácok még 15 perc kezdésig. - nyit be a szobába Paul. - Remélem készen álltok!
  - Volt már olyan, hogy nem? - nevet fel Louis.
  - Tőletek sosem lehet tudni mit várjon az ember. - vágja rá Paul. - Csak bízni lehet benne, hogy minden jó lesz. 
  Miután Paul távozott a fiúk is felálltak. Mindőjüket sorba megöleltem és biztosítottam róla, hogy jók lesznek. Harryt hagytam utoljára és talán ő volt az akinek a legtöbbet voltam a karjai között, ugyanis nem akart elengedni.
  - Szeretném, ha miután Louis elaludt kiosonnánk a szobából. - suttogja a fülembe. - Tudom, hogy ott nem érzed magad biztonságba, de én szeretnélek magához ölelni és ha nem aludhatok veled akkor máshogy kell megoldanunk. - nyom egy puszit az arcomra, majd elereszt és a többiek után indul, kifelé a szobából. 

5 megjegyzés:

  1. Istenem *.* Olyan cukik együtt :3 És Harry is tök aranyos volt :o Kíváncsi vagyok, hogy Louis hogy fog mindezekre reagálni.. Szuper volt ez a rész is!
    Ölel:
    Egy rajongód.

    VálaszTörlés
  2. Annyira édes ahoGy H harcol es reméljük sikerül...es titokba csináljuk izgalmas :)) az egyik kedvenc blogom kedvenc írótól :)) imádlak es meg mindig rettentő ugyes vagy :)) xxx

    VálaszTörlés
  3. Drága!
    Annyira csodás részeket tudsz írni, hogy az elmondhatatlan. Nagyon tetszik az, hogy titokban akarják tartani a kapcsolatukat. Kíváncsi vagyok meddig fog ez menni. Várom a folytatást. :)
    M. xx

    VálaszTörlés
  4. remek rész lett mint az előzőek is :D nagyon szeretem ha így titokban mennek a dolgok,de most nagyon sajnálom Louist és aranyosnak is találom hogy így védi a húgát.Harry pedig eléggé rámenős. nekem kétségeim vannak hogy komolyan veszi e Lottie-t ..Lottiet egyenesen imádom.jó rész lett és az 1D videója szerintem nagyon jó lett :D siess a következővel

    VálaszTörlés
  5. Őszintén szólva olyan a sztorid mint egy kinyújtott rétes, vagy egy mexikói sorozat, ami szintén egy kinyújtott rétes többsége. Másról sem szól, minthogy Lottie vágyik Harryre de nem akar vele lenni hanem kerüli, mert fél, hogy Louis összeszidja őt és Harryt is. Harry meg oson utána, mint egy pincsi kutya, de Lottie mindig ellenkezik. Ezt meg nagyon megnyújtod, mert mindegyik rész erről szól és nem haladsz vele egyről kettőre. Történjen valami más is, fejlemények, haladjon előre a történet, dobd fel valamire, de ezt kínzás olvasni, komolyan. bocs ha megbántottalak, de úgy érzem megérdemled az őszinteséget, hogy javítani tudjál rajta.

    VálaszTörlés