2014. október 10., péntek

16.rész - Miért csinálja ezt?

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog nektek!
Itt már kezd kicsit izgalmasabb lenni, de ettől még sokkal jobban is lesz.
Csak ehhez még idő kell, hiszen csak az elején vagyunk. Na jó annyira már
nem, de még jóformán, de. Köszönöm az előző részhez érkezett kommikat és olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------------


  Tudtam, hogy nem vállalkozom könnyű tettre, sejtettem, hogy nem lesz az, de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fogom majd elviselni, ezt a helyzetet. A napok még elteltek, de a reggelek és esték nem is lehettek volna hosszabbak. Igazság szerint akkor láttam őt a legkevesebbet, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Hogy miért? Igazán egyszerű rá a válasz. Valami csoda folytán, amikor kinyitottam a szemeim, őt láttam meg először. Minden reggel az ő ágya felé fordulva ébredtem. De az még nem is volt elég. Semmi bajom sem lett volna, ha nem kell azzal szembesülnöm, hogy a takaró alig ér a derekáig. Ami számomra csak azért volt rossz, mivel kilátszódott az izmos mellkasa - ami nem mondom, hogy nem tetszett, csak mégis - vagy éppenséggel a háta. Ha csak egy szimpla lány lennék, aki jóba van vele, nem számítana semmit sem ez az egész. Viszont egy baj van, én nem csak barátként tekintek rá. Nekem ő kicsivel több, mint egy barát, amit lehet, hogy nem mutatok ki, de így van. Egyáltalán nem volt kellemes ébredés... Ahogy az sem, amikor valaki rám nyitott a fürdőben, mivel elfelejtették, hogy nem csak ketten vannak. De hát három ágy van?! Hogy lehet azt elfelejteni?! Ahhoz szép lassan hozzászoktam egy hét alatt, hogy reggel félmeztelenül járkál, egészen addig, míg már nem muszáj felöltöznie. Gondolom élvezi, mikor miatta jelenik meg az arcomon enyhe pír vagy esetleg a telefonom kezdem el bámulni, csakhogy ne lássam őt. Louis persze semmit sem vett észre, bár fogalmam sincs, hogy ez hogyan történhetett meg. De amikor az estét jöttek el, kevés kellett ahhoz, hogy kiboruljak. Fáradtan, nyűgösen és félig már az álomvilágba csöppenve, egyáltalán nem olyan az, amit látsz, mint reggel. Már nem úgy reagálsz, amikor előtted vetkőzik, mint szoktál. Bámulod, fantáziálsz és talán - legtöbbször - ezért le is buksz. Az, hogy előttem vetkőzik még nem is volt olyan nagy baj, ám amikor egy szál törölközőben jön ki a fürdőből, na az már igenis az. Mindig ő ment utoljára. Balszerencsémre én valamiért, mindig csak akkor tudok elaludni, mikor ő is ágyba kerül, így végignézem, ahogy kisétál, minden egyes este, ledobja magáról azt a semmiséget, ami takarja őt, majd felhúz egy alsót. Ezek után már nem olyan könnyű az elalvás, bármennyire is vagyok álmos. Egyszerűen elkalandoznak a gondolataim olyan helyekre, ahová sosem lenne szabad. Olyanokat képzelek magam elé, aminek a megtörténése szinte egyenlő a nullával. De mindent a szemnek, semmit a kéznek, nem igaz? Viszont még ez sem elég nekem, hiszen a gyógyszert sem tudom úgy szedni, ahogy szeretném. Ugyanis nincs elegendőm. Hét hónapra van harminc szem, ami maximum két hónapra lenne elég. De én már abból is elhasználtam, három szemet, mikor már teljesen magam alatt voltam. Muszáj volt, ám most már bánom egy kicsit, hogy így tettem. Sokkal nehezebb lesz később, mint most és én már nem bírom, akkor mi lesz velem akkor? Belegondolni sem merek...
  A fiúk már négy koncerten is túl vannak. Am ezek mit sem különböztek a bogotai fellépésüktől. A tömeg ugyanúgy őrjöngött, mint a legelsőn. Zaynnek igaza volt, már nem zavar annyira a sikítás, mint legelőször. Az ember szép lassan hozzászokik, ha ez egy héten keresztül éli át, minden egyes nap. Igaz, hogy a négy koncertből csak kettőt ültem végig, de már beletörődtem, hogy a hallásom nem lesz olyan jó, mint mielőtt eljöttem. Természetesen szeretem őket, csak nem szeretném uni az előadásaikat, hiszen hét hónapon keresztül velük leszek és elég sokszor fogom őket meghallgatni. 
  Most érkeztünk meg, Buenos Aires-be, ahol egymás után két koncertjük is lesz. Igazság szerint kicsit sajnálom is, hogy csak három napot maradunk, meg nem is. Talán azért, mivel már csak három megálló van és utazunk vissza Európába. Vagy csak már lassan hozzászokok az utazásokhoz, amik rövidek. A fiúkon is látom, hogy szeretnének még maradni, de mindenki tudja, hogy ez nem lehetséges. Lesznek majd állomások, ahol lehetséges lesz, de olyanok is, ahol nem, ezzel járnak a turnék. 
  - El sem tudom hinni, hogy mindjárt az ötödik koncertünk jön. - mosolyog Lou, amint beértünk a szobánkba. - Túl gyorsan telnek a napok.
  - Meglehet. - szólal meg Harry. - De hamarosan végre lesz pár napunk, amikor pihenhetünk is. - sóhajt fel. - Imádom a közönséget is, ahogy a színpadon töltött időt is, csak szükségem van az alvásra is. Néha úgy érzem, ha nem lenne kávé és egy két-három óra alvás, akkor teljesen hulla lennék.
  - Már csak másfél hét és kialudhatod magad. - mosolyog rá. - Gondolom, hazamész abban az időben nem?
  Haza, milyen rég is hallottam már azt a szót. Igazság szerint nem is, de egy olyan személynek, aki nem nagyon hagyta el a hazáját, annak ez a pár nap is egy örökkévalóság. Természetesen szinte minden egyes nap beszélek anyával és a többiekkel is, ha nem akkor küldök nekik egy üzenetet, hiszen az időeltolódás miatt kicsit nehéz elkapni egy olyan időt, ami mindkettőnek jó. Louis azt mondta, hogy hazautazunk abban a pár napban, de ő nem marad végig, mivel El-t is meg akarja látogatni, amit meg is értek. Nekem is hiányozna a szerelmem, ha még lenne, de erre inkább ne is gondoljunk.
  - Ti is jöttök a többiekhez? - fordul vissza az ajtóból Lou.
  Emlékszem, hogy a kocsiban említették a többiek, hogy menjünk át hozzájuk, de én most inkább maradnék. Fáradt vagyok, bár nem ez az igazi oka annak, hogy nem akarok menni, hanem a Harry mentes idő. Egy-két óra nélküle számomra felszabadulás. Tudom, hogy senki sem érdemli ezt, de nekem szükségem van egy kis nélküle eltöltött időre. Megrázom a fejem, mire Lou Harry felé fordul. Csak remélni tudom, hogy ő menni fog, különben nemhogy megszabadultam volna tőle, hanem egy szobába leszek vele ki tudja mennyi ideig.
  - Azt hiszem, inkább alszom egyet. - hagyja el az ajkait az a mondat, aminek nem lenne szabad.
  - Hát akkor legyetek jók. - mosolyog ránk, majd kisétál a szobából.
  Remek. Egyszerűen csodálatos. Egy szobába leszek vele. Szinte biztos vagyok benne vagy miatta nem fogok tudni aludni vagy ő nem fog engedni. Hátravetem magam az ágyon, majd a plafont kezdem bámulni. Mi a fenét csináljak most. Csak egy kis magányra vágytam, bár rájöhettem volna már, hogy velük ezt sosem kaphatom meg. Ijedten kapom oldalra a fejem, mikor megérzem, hogy valami vagy inkább valami mellém csapódik. 
  - Mit csinálsz? - kérdem zavartan. Annyira közel van az arca az enyémhez. A fenébe is, miért gondolok én erre, ő meg miért mosolyog így rám? Hát persze. Nem álmos ő, csak azért maradt itt, hogy engem idegesítsen. - Tudtommal neked is van egy ágyad, talán nem férsz el rajta? - kérdem felvont szemöldökkel.
  - Jobban szeretem a szűk helyeket. - nevet fel. - Sosem szerettem egy nagy ágyba egyedül aludni, sokkal jobb osztozni rajta valakivel. - vigyorog rám. 
  - Hát akkor ölelj magadhoz, egy hatalmas plüss macit és ne az én ágyamon foglald a helyet. - morgom.
  - Mi van akkor, ha én téged akarlak magamhoz ölelni a maci helyet? - könyököl fel.
  Nem mondhatom azt, hogy ezen nem lepődtem meg. Mi a fenét csinál? Egyik percben olyan mintha távol szeretné magát tartani tőlem, a másikban pedig ilyeneket mond.
  - De én nem akarom. - próbálok határozott lenni.
  - Biztos vagy te ebben? - hajol közelebb.
  - Biztosabb már nem is lehetnék. - hazudom. Milyen hülye kérdés ez is. Kizárt dolog, hogy nem tudja a válaszom vagyis az igazi válaszom. Hozzá szeretnék bújni, de nem fogok. Lehet, hogy hiányzik egy személy, akit magamhoz ölelhetek vagy megpuszilhatok, de ő nem lehet az a személy, aki ennek a helyébe lép. Ő Harry Styles, nem pedig csak egy srác. - Harry? - nyögöm ki nagy nehezen, amikor megpillantom magam felett őt. - M-mit...?
  - Hidd el nekem, hogy sokkal kényelmesebb vagyok attól a párnától. - vág a szavamba. Szórakozik velem, de még mennyire, hogy azt teszi és még élvezi is. - Nem szeretnéd kipróbálni vagy inkább bizonyítsam be én neked? - hajol közelebb. Szeretném felemelni a kezeim és eltolni magamtól, de nem megy. Úgy érzem mintha ólom láncolná őket az ágyhoz vagy inkább a belső énem, aki igenis vágyik az érintése után. - Mi jár a fejedben, Lottie? - hajol a fülemhez. Bizsergés járja át az egész testem, hangjától. Annyira fura, hogy ezt váltja ki belőlem, pedig jóformán hozzám sem ér. 
  - Ne mondj ilyeneket. - suttogom, alig hallhatóan. Abban sem vagyok biztos, hogy egy hang is kijött-e a számon. Miért vesztem el ennyire a fejem a közelében? Miért nem vagyok képes uralkodni magamon a közelében?
  - Mit tennél, ha most megcsókolnálak? - néz a szemembe, miközben végig az arcomon érzem a leheletét. 
  Eddig úgy éreztem magam, mintha le lennék bénulva, ám ez a kérdése villámcsapásként hozott vissza a Földre. Kezeim felemeltem, majd mellkasára téve lelöktem magamról. Gyorsan felültem, majd a táskám felkapva rohantam be a fürdőbe, magamra zárva az ajtót. Tisztán hallottam őt felnevetni... jól szórakozik rajtam.
  Miután kétszer is megnéztem, hogy be van-e zárva az ajtó, levetettem ruháim, majd beálltam a zuhanyzó alá. Minnél több időt töltök itt, annál biztosabb, hogy már nem lesz a szobában mire kimegyek vagy esetleg elalszik. Nem siettem, a lehető leglassabban csináltam mindent, de fél óra áztatás után úgy érzetem, hogy elég volt. Szárazra töröltem magam, majd felvettem a kikészített alvóruhám, amit még tegnap pakoltam be. Hajam a fejem tetejére közöttem, miután befontam. Fogat mostam és már hiába kerestem bármit is, nem volt semmi sem amit csinálhatnék. Muszáj kimennem. De több mint egy órát voltam bent, csak nem ült itt végig magában, engem lesve.
  Lassan nyitom ki az ajtót és nézek szét a szobában. Egy lelket sem látok, így megkönnyebbülten sóhajtok fel. Ám korai volt örömöm, hiszen amit átléptem a küszöbön két erős kar fonódott a derekamra és húzott magához közel. Ajkaim közül egy halk sikítás buggyant ki. Hiába tudtam, hogy ki lehet az a személyt, mégis sikerült megijesztenie, hiszen azt hittem már nem tartózkodik a szobában.
  - Azt hitted, már elmentem, nem igaz? - suttogja a fülembe, mire én lehunyom a szemem és próbálom visszaállítani a lélegzésem. - Tévedtél Lottie...
  - Engedj el. - motyogom. - Mit élvezel ebben? Csak engedj el, kérlek.
  - De én nem akarlak elengedni. - morogja. - Azt akarom, hogy ismét olyanok legyünk, mint három éve. Mint amikor még simán képes voltál mellettem aludni vagy megölelni anélkül, hogy kényszerítsenek rá. Kérem vissza a régi Lottiet.
  - Addig könnyű volt, míg semmit sem tudtál. - nyögöm ki. - Azóta minden megváltozott és sosem lesz már a régi, Harry. 
  - Pedig én szeretném... - suttogja. - Aludj ma velem. - puszil a nyakamba.
  - Nem lehet... - remeg meg a hangom. - Engedj el kérlek...
  - Csak ma, ígérem nem csinálok semmit. Csak aludjunk úgy, mint régen amikor még nem volt kész a szobád és az én ágyamon osztoztunk. Csak annyit kérek tőled, hogy amint Louis átjött és elaludt, búj be mellém. - enged el, mire én azonnal átrohanok a szobán, majd leülök az ágyam szélére, hátra sem pillantva.
  Csak akkor teszem meg, amikor hallottam az ajtó csapódását. Miért teszi ezt? Komolyan nem értem. Hiszen, szerinte én kislány vagyok... De mióta megtudta, hogy érzek iránta valamit máshogy viselkedik, ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt mondanám, hogy flörtöl velem. Lehetséges ez? Fogalmam sincs, de ha igen akkor abból semmi jó nem sülhet el. 

4 megjegyzés:

  1. Hát ez valamilyen eszméletlen lett.*_*
    Design is más és az is baromi jól néz ki.c:
    De ez az új rész omg. Én nem vagyok Directioner és Harryt se bírom, de ez a blog kurvára tetszik. ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy így is tetszik a történet és nem ítéled el csak azért mert a fiúkról szól.

      Törlés
  2. Drága!
    Ismételten nagy élvezettel olvastam. Csak úgy faltam a szavamat. Már nagyon várom a folytatást. Az új külső is nagyon tetszik.
    M. xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello!
      Örülök, hogy tetszett. Már nem kell sokat várnod a folytatáshoz.

      Törlés