2014. július 4., péntek

8.rész - Hello London, üdv bonyodalom.

Sziasztok!
Sajnálom a késést, ígérem, hogy nem fordul elő egy ideig többet.
Remélem örülni fogtok neki és tetszeni fog. 
Nagyon kíváncsi vagyok a véleményeteitekre, de nem csak erről a
részről, hanem az egész blogról. Örülnék, ha elmondanátok nekem.
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat.
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!



  - Ígéred, hogy vigyázni fogsz magadra és mindenben hallgatni fogsz a bátyádra? - ígérteti meg velem anya már va ezredére.
  - Anya nem a világ végére megyek. - sóhajtom. - London, csak pár órányira van. Meg persze már elég nagy vagyok, tudok magamra is vigyázni, de hallgatni fogok Louisra. - teszem hozzá, mikor észreveszem, hogyan néz rám. - Nem értem miért kell ennyire aggódni, mikor elengedsz egy turnéra is, ami már nem lesz ilyen közel. - teszem hozzá halkan. 
  - Rendben. - bólint, majd Louis felé fordul. Gondoltam, hogy úgysem győzöm őt meg. - Vigyázz rá, mert ha bármi baja esik, akkor az a te hibád lesz.
  - Anya! - sóhajtom. 
  - Ne aggódj, semmi baja nem lesz. Egyben hozom vissza. - nevet Louis.
  - Louis. - böki meg El. - Ne aggódj, majd én vigyázok rá, ha ez a mamlasz nem lesz rá képes. - mosolyog El, anyára.
  - Köszönöm Eleanor. - öleli meg anya. - De most menjetek mielőtt még meggondolnám magam.
  Mindenkitől elbúcsúzunk egy-egy öleléssel és puszival, már csak egy személytől kéne elbúcsúzzak, de tudom, hogy az nem fog megtörténni. Igaz, tegnap már elbúcsúztunk, de én ma is megszeretném tenni, hiszen két napig nem fogom látni vagy még több, mivel biztosan ki fogja magát ütni szilveszterkor. Sajnálom, hogy nem lehetek vele, de tudom, hogyha elmondanám nekik, hogy van egy barátom, akit szeretnék magammal hozni, kiakadnának és lehet még magukkal sem vinnének. Louist ismerve ki sem engedne a szobámból.
  Vacogva állok Louis kocsija mellett, mivel anya még beszélni akart velük. Nem értem, hogy miért kell értem ennyire aggódni, hiszen mindjárt felnőtt vagyok. El sem akarom képzelni, hogy mi lenne akkor, ha bejelenteném, hogy már majdnem egy éve pasim van, arról nem is beszélve, hogy már nem vagyok szűz. Azt sem tudom ki akadna ki jobban, anya vagy Louis. De valamiért azt hiszem, hogy Louis, hiszen ő az, aki úgy véd a fiúktól, mint a tűztől.
  - A francba már, ide fogok fagyni. - morgom, a karom dörzsölgetve.
  De arra gondolva, hogy hamarosan hol leszek, csak jobban rázni kezd a hideg. Egy hét telt el azóta, hogy utoljára láttam őt, de ez most már lesz. Hogy miért? Hát igen egyszerű a válasz. Náluk fogok lakni, vele egy házban ismét, amiből fogalmam sincs, hogy mi fog kisülni. A buli is ott lesz tartva, amin én nem ihatok, de ez nem azt jelenti, hogy ezt be is fogom tartani. Csak egy gond van, nem lesz ott Colin, ki fog rám vigyázni? Ilyenkor valakivel mindig csinálunk valamit, vagy táncolunk vagy hülyéskedünk, de most ki lesz az akivel ezt megtehetem? A pasim nem lesz ott! 
  - Na végre, már azt hittem elfelejtettetek. - csattanok fel, mikor mellém érnek.
  - Nyugi húgi, senki sem felejtett el téged. - vigyorog Louis.
  - Ja neked könnyű, mert eddig bent voltál a melegbe, de én kint! - nézek rá mérgesen. - Kint álltam a mínuszban, mint egy idióta, öt percen keresztül.
  - Ne nekem mond, hanem anyának. - nyitja ki az ajtót, én pedig azonnal bepattanok a kocsiba.
  Csendben telt az út, én a gondolataimba merültem, El azt hiszem elaludt, Louis pedig az útra koncentrált. Néha rám pillantott a tükörből, de aztán gyorsan vissza az útra. Azóta, hogy egyszer majdnem balesetet csinált, sokkal jobban figyel az útra, már nem hülyéskedik, mert ő maga is tudja, hogy mekkora baj lenne, ha csinálna valami hülyeséget.
  - Jól vagy ott hátul? - szólal meg halkan, amit alig hallok meg, mivel még a rádióból is halkan szól a zene.
  - Persze. - válaszolom. - De nem váltanál csatornát? - kérdem.
  - Talán nem tetszik? - fordul hátra vigyorogva, mikor megáll egy piros lámpánál. - Azt hittem szereted a zenénket.
  Igen, egy szóval sem mondtam, hogy ez nem így van, csak most nem igazán akarom a szerelmes számaikat hallani. Legfőbbképpen az ő hangját nem akarom hallani, míg lehet addig nem szeretnék rá gondolni.
  - Örülsz? - kérdezi, miután keresett egy csatornát, ahol nem ők mennek. Bólintottam.
  - Fent vagyok, nem kell suttogni. - szólalt meg hírtelen Eleanor.
  Az út továbbra is csendesen telt, néha El hátra nézett rám, de én nem figyeltem annyira arra, hogy mit szeretne megtudni. Csendet Louis telefonja zavarta meg, amit gyorsan fel is vett. Hát ennyit a felelősségteljes vezetésről. És akkor még csodálkozik, hogy megakarják büntetni, mégis mit vár, ha fél kezében a telefonja van a másikkal meg a kormányt fogja?!
  - Mi van? - szól bele. Ezt tőle tanultam, legtöbbször én is így veszem fel a telefont, amit néha nagyon megbánok. - Igen úton vagyunk.... Mi? Nem, miért?.... Igen ő is itt van... Mit csinált már megint az az idióta? ... Ha odaérünk, majd beszélek vele... Akkor majd megkérem valamelyik lányt... Jó még fél óra és ott vagyunk. - valami hangos csattanást hallok a háttérből. A beszélgetést nem értettem, de ezt tisztán hallottam. - A berendezés marad. - teszi hozzá, mielőtt leteszi.
  Gondolom valamelyik fiúval beszélt, bár nem igazán érdekel. Mondjuk az viszont már igen, hogy ki az az idióta, akiről beszélt és mit tett, meg az is, hogy mire értette azt, hogy majd megkéri valamelyik lányt? Én biztosan nem fogok takarítani, mert abból a hangos csattanásból nekem az jött le.
  - Kivel beszéltél? - kérdezte El pár perc múlva.
  - Csak Liam hívott, hogy hol vagyunk. - sóhajtja. - Na jó, igazából nem azért hívott, de az is érdekelte... - El továbbra is őt bámulja és várja, hogy folytassa. - Már megint kiakadt valami hülyeségen és ismét tombol. - morogja.
  - Hát ez a szilveszter is jól kezdődik. - nevet fel El. - A múltkorira is emlékszem, az is hasonló volt, ha nem tévedek....
  - Hát ott csak leitta magát, majd minden lánnyal kikezdett, de ez most nem történhet meg, mert most nem csak mi vagyunk. - néz rám a tükörből.
  - Oké, ebből én semmit sem értek. - morgom. - Elmagyarázná valaki?
  - Majd megérted, ha odaértünk. - néz rám Lou.
  - Kösz a semmit. - fordítom a tekintetem az ablakra.
  Leitta magát. Csajok. Tombol. Miért jut nekem erről egy személy eszembe? Miért van az az érzésem, hogy róla van szó? Hiszen ő az, aki az elmúlt pár hónapban erről híres. Na, de nem érdekel, nem fogok vele törődni, amíg nem jön a közelembe addig én is okés leszek, ha meg megteszi, hát akkor viselje el a hisztijeimet.
  - Min vigyorogsz ott hátul? - kérdezi nevetve Lou. - Tudtam, hogy dilis vagy, de azért azt nem gondoltam, hogy a semmi is vigyorogsz.
  - Mi lenne, ha inkább az útra figyelnél? - figyelmezteti El, mire ő elhallgat.
  Hamar eltelt az a fél óra, mire én ismét egy hatalmas ház előtt találtam magam, amit már rég láttam, viszont azóta semmit sem változott. Kiszálltunk, mire ismét kirázott a hideg. Belépve a halba, rájöttem, hogy mennyire csend van otthon, ehhez képest. A tévé üvölt, ők is kiabálnak. Hát üdv Lottie a pokolba!
  - Megjöttünk! - kiáltja el magát Louis, mire minden zaj abbamarad, csak a tévé hangját lehet hallani. Már másodpercen belül pedig három ismerős sráccal találom magam szemben, akik örülten vigyorognak ránk, vagyis inkább rám. - Nem megölni. - lét el mellettük Louis, Elel a nyomában.
  - Biztosan te vagy az? - gondolkozik el Zayn, mire én nevetve megölelem. - Igen, biztosan. - nevetve viszonozza.
  - Helló, tökfej. - nevetek a nyakába.
  - Mi már nem is kapunk? - háborodik fel Niall. - Vagy rólunk már meg is feledkeztél miatta? - mutat Zaynre.
  - Dehogy feledkeztem. - mosolygok rá, majd megölellek. - Haspók.
  - Helló bajkeverő. - húz magához Liam.
  - Apuci. - puszil arcon.
  Lehet, hogy nem akarok itt lenni, de már hiányoztak. Szinte egyikük sem változott olyan sokat, bár néhány új dolog feltűnt végignézve rajtuk. Liam levágatta a haját, meg borostát növesztett magának, amiről hamar le fogom őt beszélni, miért szúr. Zaynnek pedig már nincs szőke tincse, viszont neki jól áll a borosta. Niall. Hát, Niall semmit sem változott, ő ugyanaz maradt. Furcsa őket újra látni, ennyi idő után, de egyben öröm is.
  - Jössz már? - integet Zayn nevetve. - Szeretnénk neked bemutatni valakiket.
  - Megyek. - ráztam meg a fejem. Mikor a nappaliba értünk, három ismeretlen - annyira nem - lánnyal találtam magam szembe. - Helló. - intek feléjük, mire ők mosolyogva állnak elém.
  - Szia, Perrie vagyok, Zayn barátnője. - ölel meg. Igen őt ismertem már előtte is, hiszen szeretem a Little Mix zenéjét.
  - Szia, Sophie lennék és Liam barátnője. - mosolyog rám kedvesen.
  - Én pedig Emily vagyok, Niall barátnője. - mondja félénken, mire én kikerekedett szemekkel nézek rá, majd Niallre.
  - Neked barátnőd van? - tátom el a számat.
  - Igen. - mondja kicsit elpirulva. Hát úgy látszik Louis erről lemaradt vagy csak nem említette, mert mindig azt mondta, hogy Niallnek nincs csaja...
   - Én pedig Lottie vagyok. - mosolygok. - Mondanám, hogy Louis csaja, de hazudnék ugyanis a húga vagyok.
  - Harry hol van? - kérdi Louis.
  - A szobájában tombol. - vágja rá Liam sóhajtva.
  Hát akkor nem tévedtem nagyot, mikor rá céloztam. Örülök, hogy nem csak ketten leszünk lányok, öt fiúval összezárva, hanem egálban leszünk, mert így legalább nem kell tartanunk tőlük. Leültünk a nappaliba, majd beszélgetni kezdtünk. Én nem nagyon figyeltem, bár mindent hallottam, amit mondta, inkább a korgó hasamra koncentráltam. Majd miután meguntam ezt kimentem a konyhába.
  Kinyitottam a frigót, majd kerestem benne valami ehetőt. Mivel normális kaja nem igazán volt ezért kivettem a nuttelát, majd amikor becsuktam nagyot ugrottam, ugyanis már nem voltam egyedül, közvetlen mellettem állt egy fiú, félmeztelenül.
  - Jézusom! - kiáltok fel. - Miért állsz így itt, talán azt akarod, hogy frászt kapjak? - kérdeztem flegmán. Tudom, hogy most nem jó hiszen mérges, de nem leszek vele kedves.
  - Neked is szia, Lottie. - morogja, majd kiveszi a narancslevet és tölt magának. - Kérsz? - bólintok.
  - Kösz. - morgom, miután elém teszi. Rossz rajta végignézni. Dühös, amit már tudok is, hogy miért vagyis sejtem. Csak három lány volt itt, ami gondolom azt jelenti, hogy nem tud itt lenni vagy esetleg szakítottak, bár remélem nem az utóbbi, mert az nekem nagyon nem lenne jó. - Na jó. - állok meg mellette sóhajtva. - Nem tudom elnézni ezt a morgós képet, hol van az a Harry, aki mosolyog? - kérdem apróbb mosollyal a számon.
  - Annak a Harrynek szüksége lenne egy ölelésre vagy piára, de azt úgysem kapok, még nem. - forgatja a szemét.
  Semmi kedvem itt lenni a társaságában, de ha már muszáj akkor legalább ne vágjon ilyen képet, mert ezzel nekem is elveszi a kedvem, így hírtelen ötletből, megölelem. Az izmai megfeszülnek, gondolom meglepte a cselekedetem, majd szép lassan elernyednek és visszaölel.
  - Ezt miért kaptam? - kérdezi halkan.
  - Azt mondtad szükséged van egy ölelésre. - vonom meg a vállam, majd mosolygok fel rá. - De ennyi elég is volt, mert ha valaki meglát akkor abból baj lesz. - nevetek fel kínosan. El akarok menni, de nem jutok messze mert a csuklóm után nyúl és visszahúz magához.
  - Ez az a Lottie, akit én ismerek. - suttogja, majd elenged.
  - Lottie, hol vagy már? - lép be Zayn. - Itt meg mi folyik? - néz hol rám, hol Harryre.
  - Hozzá se nyúltam. - morogja. - Nem vagyok hülye Zayn. - viharzik ki a konyhából.
  - Oké, megkérdezném, hogy ez mi volt, de inkább úgy teszek mintha meg sem történt volna. - nézek rá.
  - Jó ötlet. - mosolyogva lép közelebb.
  - Különben mi baja van? - kenem a kenyerem.
  - Szakított vele a csaja. - vonja meg a vállát. - A héten végig veszekedtek, valami buliról, mire ma azzal állított be, hogy szakítottak.
  - Ohh. - hát nem ezt akartam hallani az már biztos. - Oké. - vonom meg a vállam. - Tudod melyik lesz az én szobám? 
  - Igen, a Louis szobája melletti. - mosolyog. - Megmutassam? - kérdezi.
  - Odatalálok egyedül is. - teszem a mosogatóba a tálat, majd kimegyek.
  A többiek a nappaliban beszélnek, csak Louis és Harry nincs ott. Mivel át akartam öltözni, felmentem az emeletre, majd mikor elhallattam Harry szobája előtt kisebb veszekedést hallottam, bentről, így megálltam és hallgatózni kezdtem.
  - Harry neked ő tabu! - morog Louis.
  - Tudom, oké. - csattan fel Harry. - Nem vagyok hülye, tudom, hogy nekem ő szóba sem jöhet.
  - Aha, ezt mond meg a részeg énednek is. - vágja rá.
  - Louis! Tudom, hogy véded, de nem vagyok hülye...
  - Részegen nem kontrolálod magad, haver. - nevet fel dühösen Louis. - Különben is tudom, hogy bejönnek, az olyan lányok, mint Lottie.
  - Nem fogok hozzá sem nyúlni! - kiált rá.
  - Ajánlom is! - lépteket hallok így gyorsan benyitok a szobámba.
  Mi a fene volt ez és Louis, hogy érti azt, hogy bejönnek az olyan lányok, mint amilyen én vagyok? 

1 megjegyzés:

  1. Juhhuuuu beindulnak itt a szálak rendesen :) annyira imadom ezt a blogot talán ez az egyetlen lottie harry blog amit eddig olvasam es ezt nagyon nagyon imadom :) minden elismerésem a tied csak így tovább eszméletlenül ügyes vagy :)) xxx

    VálaszTörlés