2014. június 24., kedd

7.rész - Minden a legnagyobb rendben

Sziasztok!
Nagyon sajnálom a késést! De most új résszel érkeztem és mostantól egyre 
gyakrabban lesz a vakációnak köszönhetően. Remélem örültök neki. 
 Ígérem, hogy lesz benne Harry is, de még egy kicsit várni kell rá.
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!





Lottie Tomlinson



  Furcsálltam, hogy a buli óta egyáltalán nem beszéltem Colin-al. Valami azt sugallja, hogy történt egy két dolog közöttünk, akkor este, de vajon mi lehetett az? Fogalmam sincs, hogy mit mondtam neki vagy mit láthatott. Az is lehet, hogy jól megbántottam a viselkedésemmel , akaratom ellenére is. Hiányzik. Fel szeretném őt hívni, de attól tartok, hogy nem válaszolna és azt nem tudom, hogyan viselném el.
  Ha elmennék hozzá, kirúgna? De az is lehet, hogy csak én túlzok és semmi sem történt, csak nem tudja, hogy mikor is hívhatna fel, hogy ne zavarjon. Ez a két nap, amíg Harry itt volt, teljesen kikészített. Rossz volt őt újra látni. Oké ezt én magam sem mondtam komolyan, hiszen örültem, hogy láthattam. És most jön létre a Lottie logika - egyszer azt mondom, hogy rossz volt őt látni utána pedig, hogy jó, ezen ki tud elmenni? Nagy hülyeség volt a részemről, ami azon a bulin történt, sosem lett volna szabad a közelébe kerüljek, nemhogy kettesben vele, miközben nekem a pasim a terem másik végében rám vár. De az, hogy leittam magam csak annak köszönhető, hogy három hónapot fogok velük tölteni, ahol egyáltalán nem lesz ott Colin, ahol csak magam leszek, meg a fiúk és néha még a lányok is. Előre látom, hogy ebből semmi sem fog jól elsülni, de nincs mit tennem, mivel Louis tényleg hiányzik és jó lesz vele egy kis időt eltölteni és ha ezért vele is kell majd töltsek egy kis időt állok elébe, Louis-ért kibírom.
  De nekem még ez a két probléma sem elég. Hiszen nem elég, hogy nem tudom, mi van Colin-al és még a turné is, de 'szerencsémre' még Eleanor is rájött arra, hogy valami nem stimmel velem, mikor Harry közelében vagyok. Tudtam, hogy ez is befog következni egy napon, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar, de ezt is csak magamnak köszönhetem, mivel ha akkor nem bunkózom le Harry-t, hogy leszálljon rólam, akkor nem jött volna rá El sem, hogy valami nincs rendben vagy ha mégis nem tudott volna semmit sem leszűrni belőle.
  - Jó reggelt, álomszuszi. - mosolyog rám Louis, egy száll boxerben, már megint. Szemforgatással jutalmazom, majd a kitárt karjai közé bújok.
  - Lesz olyan reggel, hogy lesz rajtad ruha? - motyogom a mellkasába, de már előre tudom a választ. A fiúk sosem szeretnek felöltözni, szóval biztos vagyok benne, hogy nem a válasza.
  - Te magad is tudod rá a választ. - kuncog. - Lottie, beszélhetnénk reggeli utána? - kérdezi a szemembe nézve.
  Fogalmam sincs, hogy miért támad rám ismét a pánik, de valamiért azt érzem, hogy ebből sem az sül majd ki, amit én szeretnék. Amit nagyon nem szeretnék, az az, hogy kiderüljön Louis számára is a rég eltitkolt érzelmeim, amik már nem léteznek vagy, ha mégis jó mélyen elvannak zárva, ahonnan nem fogom őket szabadjára engedni.
  - Persze. - motyogom.
  A konyhába beérve, azonnal megpillantom anyát, miközben reggelit készít nekünk. Az asztalánál már mindenki ott ül, minket kivéve. Megpróbálom elrejteni a gondterhelt hangom és elővenni a semmi bajom énem, ami általában beválik, de kétlem, hogy most El-el sikerülne elhitetnem, de abban reménykedem, hogy nem fog semmit sem mondani.
  - Lottie, nagyon csendben vagy. - szól hozzám anyám. - Történt valami? - kérdezi.
  Jaj anya, ha tudnád, hogy mennyi minden történik, amiről te semmit sem tudsz.
  - Nem, csak fáradt vagyok. - adtam a legegyszerűbb választ, amit biztosan elhisz majd nekem.

***

  Reggeli után visszamentem a szobámba, hogy lezuhanyozhassak és átöltözhessek. Tudtam, hogy Louis beszélni akar velem, de én most képtelen lennék rá figyelni, először tudnom kell, mi történt közöttünk azon a bulin. Miért nem beszéltünk azóta?! Bármennyire is nehéz lesz, de elmegyek hozzá. Muszáj tudnom, hogy mi van. Sóhajtva fésülöm a hajam, majd veszem fel a cipőm. Eleinte még magabiztosabb voltam, de ahogy egyre jobban közeledek a találkozáshoz, minden bátorságom tovaszáll. Sosem bírtam jól a visszautasítást, de ha most Conlin is ezt tenné velem akkor végleg kiborulnék és arra most tényleg semmi szükség.
  - Hé, beszé... - nyitódott ki az ajtóm. - Készülsz valahová? - kérdezi Louis.
  - Igen, felhívott a barátnőm, hogy szüksége van rám. - próbálok meggyőző lenni. - De megígérem, hogy miután visszajöttem beszélünk. - fordulok felé.
  - De fontos lenne... - sóhajtja.
  - Sajnálom, de tényleg szüksége van rám. - motyogom. - De sietek, rendben?
  - Jó legyen. - áll meg előttem. - Szia húgi. - nyom egy puszit a homlokomra.
  - Szia. - mosolygok rá.
  Amint kiértem a szabadba gondolkodni kezdtem. Ha meglátott Harry-vel akkor biztosan érdekelni fogja, hogy mi történt, honnan ismerem. De ezt nem tudom neki úgy elmagyarázni, hogy kihagyom azt a részt, hogy szerelmes vagyok, voltam bele. Nem tudom elképzelni, hogyan reagálni, tudja, hogy szeretem, de ha azt mondanám, hogy egy másik srác iránt is táplálok érzelmeket kiakadna, érzem. Nem tudhatja meg, hogy mit érzek Harry iránt. Ezt a négy hónapot szeretném úgy eltölteni vele, hogy boldog vagyok, nem pedig veszekedve. Ez a fiú változtatta meg az életem, miatta éltem túl a fájdalmat amit éreztem. Igaz, hogy másképpen, nem a legjobb úton, de segített. Bár mindennek van hátránya, ahogy ennek is, de megpróbálok ellene tenni... 
  Mire a házukhoz érek megvagyok fagyva. Kétszer annyi időbe telt ideérnem, mint általában, mivel háromszor fordultam vissza vagy álltam meg, hogy én erre képtelen vagyok. De nem szabad mindig a legrosszabbra gondolnom, lehet, hogy semmi sem lesz és én mindent túlreagálok. Remegő kezeim rávettem a kopogásra, majd vártam, hogy ajtót nyissanak.
  - Lottie? - döbben meg Colin, mikor ajtót nyit. - Szia. Gyere be, mindjárt megfagysz. - lép arrébb az ajtóból.
  - Szia. - motyogom. Ahogy végignéztem rajta, nem úgy nézett ki, mint aki haragszik rám, de akkor miért nem beszéltünk?
  - Minden rendben? - emeli fel az álam, hogy a szemébe nézzek. - Te remegsz. - suttogja, majd magához húz. Egy megkönnyebbül sóhaj hagyja el a számat, majd szorosan átölelem. Újra biztonságban érzem magam a akrjai között. Tudtam, már tudtam, hogy mi hiányzott annyira az elmúlt órákban. Ő, ő hiányzott.
  - Hiányoztál. - motyogom a mellkasába.
  - Gyere menjünk fel, ott mindent megbeszélhetünk. - fogja meg a kezem.
  Mit ért azon, hogy mindent megbeszélhetünk? Mégis történt valami? Leveszem a kabátom, felakasztom, majd követem az emeletre. Amint belépek a szobájába, megcsap az illata, ami teljesen elkábít, megbolondít. Leül az ágyára, majd rám néz, még mindig az ajtóban állok. Fogalmam sincs, hogy mire várok, miért nem megyek be, talán arra, hogy engedélyt adjon rá? Sosem tettem ilyet, mindig egy szó nélkül léptem be hozzá. Kinyújtja a kezét, én pedig elindulok felé, amint elé érek az ölébe húz. Semmit sem mond, amiről biztosra veszem, hogy valami baj van.
  - Colin? - mire hümmög egyet. - Mi történt azon az estén? - kérdem halkan.
  Éreztem, ahogy élesebben szívja be a levegőt, így már biztosra veszem, hogy látott valamit, amit nem kellett volna látnia.
  - Nem emlékszel mi történt? - kérdezi halkan, mire én megrázom a fejem. - Mennyit ittál? - teszi fel a következő kérdést.
  - Sokat. - motyogom. - Sokkal többet, mint amennyit szabad lett volna...
  - Láttam. - sóhajtja. - Jól kiütötted magad. - bocsánatkérően nézek fel rá. - Ki az a göndör srác, Lottie? - kérdi.
  Olyan ritkán hív így, én neki mindig is angyalka voltam. Tudom, hogy dühös rám, még ha nem is mutatja ki annyira.
  - Louis barátja. - suttogom. - Csak Louis barátja...
  - Akkor te miért aludtál a mellkasán, miután közölted velem, hogy elmész velük turnézni? - morogja.
  A francba! Elmondtam neki a turnét? És látott Harry-vel. Nagyon okos vagy Lottie. Már nincs visszaút, amennyit elmondhatok neki el kell mondanom.
  - Sajnálom. - sütöm le a szemem. - Ő csak segített rajtam, majdnem összeestem a sok piától és ő csak segített nekem eljutni a kanapéig. Neked pedig nagyon fájt a fejem, azt sem tudtam, hogy hol vagyok és elaludtam... Sajnálom, hogy látnod kellett... tényleg sajnálom. - hal el a hangom.
  - Lottie. - puszil a hajamba. - Haragszom rád, de ez semmit sem változtat az érzéseimen, szeretlek. - suttogja. - Oda akartam hozzád menni, de nem akartam belőle balhét így inkább hazamentem... - teszi hozzá. - De, hogy értetted azt a turnét? Mert az még mindig nem tiszta. - néz a szemembe.
  - Tudod, hogy Louis-al alig találkozom, mivel ő folyton turnézik. - kezdek bele. - Azt találta ki, hogy menjek velük a következő turnéjukra, anya először nem ment bele, de aztán sikerült neki rávennie, így áprilisban indulok velük turnézni. Veled szerettem volna lenni, én tényleg... nem akarlak elveszíteni, de a bátyám alig látom és hiányzik... Hogy reagáltál amikor elmondtam? - kérdem alig hallhatóan.
  - Hogy őszinte legyek? - bólintottam. - Kiakadtam, egyáltalán nem örültem neki, hogy elutazol és majd nem láthatlak hónapokon át. Nem a megfelelő módon reagáltam, te pedig elrohantál, gondolom ezért ittál többet a kelleténél. - sóhajtja. - Sajnálom, hogy kiakadtam.
  - Sajnálom, hogy úgy közöltem, majd elrohantam... - mosolygok rá halványan, mire ő lehajol, majd gyengéden megcsókol, amibe én belemosolygok. - Hiányoztál. - suttogom az ajkára.
  - Te is nekem. - az ajkam kényeztetése után a nyakamra halad át. - Ha most nem állítasz le nem fogom abbahagyni. - morogja.
  - Ki mondta, hogy akarom, hogy abbahagyd? - kuncogok, majd hírtelen eszembe jut, hogy nekem beszélnem kell Louis-al és ha most nem állunk le nem érek haza csak órák múlva. - Oké, állj. - sóhajtom. Összeráncolt szemöldökkel néz rám. - Akarom, csak Louis beszélni akar velem. - motyogom. - Nem lehetne, hogy csak összebújunk egy kicsit? - nézek rá kiskutya szemekkel, mire ő vigyorogva bólint, majd hátradönt az ágyon. - Nem így gondoltam. - nevetek fel. Lemászik, majd lefekszik az ágyra, én pedig odabújok hozzá.
  Hazafelé tartva sokkal boldogabb vagyok. Ugyanis megoldódtak a problémáim és Colin is mellettem van és fogja a kezem. Sajnos túl hamar elérünk addig a helyig, amíg kísérhet, ha nem akarunk lebukni.
  - Szeretlek. - csókol meg. - Amint tudunk találkozunk.
  - Én is szeretlek. - ölelem meg, majd folytatom az utam.
  Mindenki az udvaron volt és hógolyózott és hát szerencsémre nem vettem észre a felém kezeledő gömböt, ami sajnos telibe talált. Az illető hangosan felröhögött, ahonnan rögtön megtudtam, hogy ki volt a támadóm. Hát persze, hogy Louis volt az.
  - Ezt még visszakapod, csak nem most. - morgom, majd lesöpröm magamról a havat és bemegyek a házba, természetesen Louis követ.
  - Jól van a barátnőd? - kérdi.
  - Tessék? - vonom fel a szemöldök, majd eszembe jut, hogy mit mondtam neki. - Ja persze, már semmi baja.
  - Akkor most ráérsz? - kérdi, mire bólintok. - Remek, menjünk fel.
  Hát akkor essünk túl ezen a beszélgetésen minnél hamarabb. Nem tudom, hogy miről akar beszélni, de van egy olyan érzésem, hogy Harry benne lesz. Sóhajtva leülök az ágyra, majd megvárom, míg Louis becsukja az ajtót és mellém jön, kérdőn nézek felé.
  - Szilveszterről lenne szó. - mosolyog. Oké akkor mégsem Harry. - Ma beszéltem anyával az érdekedben, hogy velünk jöhess Londonba ünnepelni. Természetesen csak egy napot töltenénk ott és jönnénk is vissza, de ahogy észrevettem anya örül, hogy elviszlek, csak azt nem értem, hogy miért. - mert valószínűleg tudja, hogy nem lennék úgysem itthon. - teszem hozzá magamban. - Gondolom neked sincs ellenedre, hogy velünk gyere.
  Persze miért is lenne, hiszen nekem nincs pasim. - morgom magamban. Egy pillanat, velünk?
  - Veletek? - vonom fel a szemöldököm. - Kikkel?
  - Velem, El-el és a többiekkel. - vonja meg a vállát.
  - Oké, persze, hogy nem baj. Úgyis rég találkoztam a többiekkel is. - mosolygok rá.
  - Ha valakit szeretnél velünk hozni, akkor nyugodtan szólj.
  Igen a pasim! - kiáltom magamban, de igazából csendben maradok.
  - Majd megkérdem. - nézek rá. - De biztos vagyok benne, hogy nem csak erről akartál velem beszélni, mivel ez nem lehet annyira fontos. - bólint. - Na halljuk Tommo, mi a helyzet.
  - Valami történt Harry és közted? - kérdi, mire ledermedek.
  - Ezt meg, hogy érted? - nyögöm ki.
  - Csak furán viselkedtél, amíg itt volt. - vonja meg a vállát. - Olyan, mintha haragudnál rá. Összevesztetek?
  - Nem, erről szó sincs, csak megváltoztam Lou, de ezt te is látod. - nézek a szemébe. - Mindketten változtunk, szóval...
  - Nekem ez akkor is fura, hiszen ti olyan jóba voltatok. - ráncolja a szemöldökét.
  - Lou, túlreagálod. Csak eltelt az idő és megváltoztunk, alig beszéltünk az elmúlt három évben. - vonom meg a vállam. - Nem kell aggódnod, semmi sem történt közöttünk. - mosolygok, bárcsak így lenne. - És úgyis jön a turné, majd újból összebarátkozom velük, meg hát ha így vesszük itt lesz a szilveszteri buli is.
  - Ahol eszed ágába se jusson annyit inni, mint karácsonykor, mert akkor lesz egy kis beszélgetésünk. - vágja rá. - Örülj, hogy Harry talált rád nem én, mert akkor nem aludtál volna abban biztos lehetsz.
  - Oké apuci. - mondom bocsánatkérően. - Nem fogok inni, csak egy pohárral. - mire összeráncolja a homlokát. - Oké akkor egyel sem?!
  - Rendben, akkor hagylak pihenni, mert látom lefárasztott a barátnőd. - puszil meg, de még az ajtóból visszafordul. - Biztos, hogy semmi sincs köztetek Harry-vel?
  - Nincs. - vágom rá. Hát ez egyre jobb lesz, mert mostantól vagy kedvesen viselkedem vele vagy mindig lesz egy ilyen beszélgetésem Lou-val, ahol egyszer biztosan kihúzná belőlem az igazságot.
  

2 megjegyzés: