2014. július 28., hétfő

10.rész - Csak képzelődtem vagy tényleg volt ott valaki?

Sziasztok! 
Sajnálom a sok késést, de remélem megérte rá várnotok.
Próbálom magam összeszedni és ha sikerül akkor minden héten
lesz egy rész. A blog terjedelmét még nem döntöttem el, de hosszúra 
tervezem, 45 rész biztosan lesz. Remélem tetszeni fog!
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
U.I. már névtelenül is lehet kommentelni!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------------


  Ijedten fordultam meg, de senkit sem találtam magam mögött. Mi a fene? Hiszen tisztán hallottam, hogy valaki azt mondta: Nagy butaságot követsz el kicsilány. Biztos vagyok benne, hogy nem csak képzeltem. Ilyeneket nem szoktam képzelni. Ha a lebukásomról van szó akkor nagyon figyelmes vagyok, de most mi a francért nem csuktam be rendesen azt a rohadt ajtót? Mi van, ha valaki tényleg meglátott, csak elrohant?! Ha ez tényleg így van, akkor én halott ember vagyok. Basszus, ha a fiúk megtudják megölnek. Egy életem van, de biztos vagyok, hogy öt csapás fog érni, jobban mondva több, hiszen valószínűleg a lányok sem fogják szó nélkül hagyni tettem. Basszus! Louis teljesen ki lenne akadva. Biztos vagyok, hogy az lenne az első dolga, hogy bezár egy szobába, ahol csak egy ágy van és nem enged ki onnan meddig ő azt nem érzi, hogy szabad, ami biztosan nem jönne el hamar. Ezt még valahogy túl is élném, de a tudatot, hogy mindenki sajnáljon, hogy mindenki azt próbálja kideríteni miért tettem ezt, na azt már kevésbé. Sosem jönnének rá, a sötétben tapogatóznának, én pedig soha nem látnám újra a napvilágot egyedül. 
  A szobában állva agyaltam ezen egészen addig, míg nem éreztem a szer hatását. Tudtam, hogy pár perc elteltével már egyáltalán nem fog érdekelni kilátott meg, ha egyáltalán meglátott valaki. Ellazultam, már egyáltalán nem éreztem magam körül a feszültséget. Az aggodalmam tovább szállt és a helyére a boldogság került, ami csak annak az apró bogyónak köszönhető. Éreztem, ahogy a vérem felforr és egyre jobban kívánkozik a bulizásra. Őrjöngeni és tombolni akarok. Minden zsigerem arra vágyik, hogy a parkettre vonszoljam a fenekem és addig rázzam, míg teljesen ki nem fárasztom magam. Én is pontosan ezt terveztem, semmit sem akartam ennél jobban. Csak bulizni és végre mindent elfelejteni. Megigazítottam a ruhám, majd még egyszer megnéztem magam a tükörben és vigyorogva indultam utamra.
  Nehezen ment a járás, így nekidőltem a falnak és próbáltam kicsit összeszedni magam, ami ebben a helyzetben nem igazán könnyi hiszen nem én irányítom magam, hanem a szer irányít engem. Behunytam a szemem, majd mély levegőt vettem. Biztosra vettem, ha így állítok a fiúk elé, akkor rájönnek, hogy valami nem stimmel velem. Ha eddig nem buktattam le magam, ami elég hosszú ideje van már, akkor most biztosan sikerülne egyik percről a másikra. 
  Megfogtam a korlátot, majd kicsit kihajoltam, hogy megnézzem a lent tomboló tömeget. Sokan voltak, rengetegen, amit örömmel vettem tudomásul, mert így sokkal könnyebb lesz az elvegyülés. A kanapénál megpillantottam a göndör fürtöket, amiből egyből rájöttem, hogy ott vannak a többiek is. A zene hangosan dübörgött a szobában. Sóhajtottam egyet, majd elindultam lefelé a lépcsőn, ám az felénél észrevettem a rám váró fiút. Nagyot nyeltem, próbáltam nem mutatni, hogy mennyire frászt kaptam tőle. 
  Megálltam előtte, majd felnéztem a szemébe és vigyorogni kezdtem. Ő is elmosolyodott, majd kortyolt egyet a kezében tartott piros pohárból. 
  - Csinos vagy. - mért végig. Aprót biccentettem, majd a poharára vetettem a tekintetem. - Kérsz? - vigyorog rám.
  Kérni kérnék, de az már biztos út lenne a lebukáshoz. Annyira furcsa, azt hittem, hogy ő sosem szeretné, ha innák, hiszen... á biztosan csak túlkomplikálom a dolgokat. Mosolyogva ráztam meg a fejem.
  - Szeretnék, de nem lehet. - sóhajtom. - Louis kinyírna, ha innék az utóbbi sem sült el valami jól. - vonom meg a vállam. Összeszűkült szemekkel méreget. Mi baja van?
  - Louis nincs itt, én pedig nem köplek be neki. - vonja meg a vállát.
  Miért akar ennyire leitatni? Ez nem normális, talán nem csak én vagyok beszívva, hanem ő is, hogy ilyen ajánlatokat tesz?
  - Az lehet, de nem lehet, mert... mert - dadogtam. Azt nem mondhatom, hogy a múltkor is a pia miatt ütöttem ki magam annyira, hiszen a szer is erős és a piával keverve nagyon rossz hatást vált ki belőlem. - nem jó hatással van rám. - fejezem be nagy nehezen.
  - Rendben, de mond, hogy én nem kínáltalak meg, amíg még tiszta volt a terep. - kacsint rám.
  - Nem fogom azt mondani. - kuncogtam fel.
  A percek elteltével a szer egyre jobban átvette felettem az uralmat, aminek örültem is, hiszen így nem leszek annyira visszahúzódott, ha valaki felkér táncolni. A személy, aki pár másodperccel ezelőtt még piával kínál szépen lelépet, így az utam a fiúk köréhez vezetett, ahol mint kiderült már csak Harry volt. Vigyorogva álltam a hátához. Végre eljött az én időm is, hogy észrevegye, hogy mit veszített.
  - Helló bodri! - tettem az állam a feje tetejére, majd öleltem át hátulról, kicsit megugrott, amin muszáj volt kuncognom. - Végre visszaadtam az ijesztgetéseidet. - vigyorogtam rá, mikor felnézett rám. Az egyik kezemmel összeborzoltam a haját. - Hű, de puhák, egész nap eltudnák velük lenni. - motyogtam, mire ő furán nézett rám.
  A francba túl laza vagyok! Le fogok bukni, ha így folytatom. Gyorsan megkerültem a kanapét, majd levettem magam mellé.
  - Oké, Lottie. - nevetett fel. Kíváncsian fürkészett, gondolom arra próbált rájönni, hogy mi bajom lehet. A szemei csillogtak, amiből egyből tudtam, hogy már van benne pár pohár pia, de a hatása még kevésbé látszik rajta. - Csak a kívácsiság kedvéért megkérdem, mi volt ez az előbb? Nem mintha nem tetszett volna, csak egész nap kerültél most meg... - nézett a szemembe.
  - Csak jól érzem magam. - vontam meg a vállam vigyorogva. - Azokba a fürtökbe pedig már rég bele akartam túrni. - teszem hozzá.
  - Ha nem tudnám, hogy lehetetlen akkor azt mondanám, hogy be vagy állva. - nevette el magát. - De egy ilyen kislány, mint te biztosan nem követne el olyan butaságot. - mosolyog rám.
  Kislánynak tart, még mindig kislánynak tart, pedig már manjdnem 18 vagyok, de még mindig kislány vagyok. Sosem fog lány ként tekinteni rám, tehetek bármit is, én mindig gyerek leszek a szemében. 
  - Az nagy butaság lenne. - próbálom meggyőzni én magam is, hogy ennek semmi köze a viselkedésemhez, bár ha tudná, hogy telibe talált akkor nagy bajban lennék. - Nem vagyok hülye. - kacsintok rá.
  Harry bólint egyet, majd iszik még egy kortyot a söréből. A hátam mögött felismertem ként hangot, az egyik Louisé volt abban biztos vagyok. Az illető pont azt közölte vele, hogy alig van rajtam ruha és Harryn csüngök. Mi az, hogy csüngök? Nem elég, hogy piával kínál, mikor tudja, hogy Lou megtiltotta, még az is baj, hogy Harryvel beszélek? Zayn ezt még megbánod! - döntöm el magamban. És kikérem magamnak van rajtam ruha. Szerettem volna mindezt e képébe ordítani, de inkább csak csendben ültem Harry mellett.
  - Kösz, hogy segítettél az este elfe... - de nem tudta befejezni, mert Louis megjelent előttünk és elégé kíváncsi képet vágott. Én ránéztem, olyan "mi bajod van képpel", de ő tudomást sem vett rólam, inkább Harry fürkészte. - Most mi bajod van? - kérdezi csepet sem kedvesen. Kérdően váltogatom közöttük a tekintetem, de ők csak egymás szemébe bámulnak. - Hozzá se... Oké, megyek már. A francba is! - csattan fel, majd feláll és elviharzik a közelemből.
  - Ez meg mi a franc volt? - csattanok rá. - Miért küldted el? - vonom fel a szemöldököm.
  - Lottie - sóhajtja - néz végig magadon, alig takarja a ruha a testedet, Harryt pedig te magad is ismered. Most szakított és iszik, nem akarom, hogy bajod essen.
  - Tessék? - akadok ki. Nem akarja, hogy bajom essen? - Miért esne bajom, Louis? - kérdem morogva. - Basszus, hiszen csak beszélgettünk. Nem mászott rám, hiszen tudja, hogy neked ez nem tetszene. Mit akarsz mégis mit csinálja? - állok fel és tárom szét a karjaim. - Burkoljam magam ruhába? - bólint. - Hát tudod mit Lou, azt nem fogod megélni! Ha pedig veletek megyek arra a hülye turnéra akkor úgyis a közelébe leszek nem gondolok. - kiáltom túl a zenét. A szemeim már szikráznak az idegességtől. - Vagy majd ott is mindig beférkőződ magad közénk?
  - Jézus nyugi Lottie! - áll fel, majd fogja meg a vállam, amit én kirántok az érintése alól. - Mi bajod van?
  - Azon kívül, hogy még beszélgetni sem engedsz, az ég adta világon semmi! - csattanok rá - Hozzám sem ért, csak ültünk és dumáltunk. - sóhajtom, majd sarkon fordulok és otthagyom.
  Komolyan mégis mi baja van velem? Ő akarja, hogy tartsak velük és erre mit kapok, még beszélgetni sem szabad... Hiszen attól mert szakítottak az nem azt jelenti, hogy rám vetné magát, ugyanis ő maga mondta, hogy kislány vagyok. Az egy teljesen másik dolog, hogyha bepróbálkozna mit csinálnék. Fogalmam sincs. Lehet engedném, de az is lehet, hogy nem! 
  Levettem magam a lépcsőre, majd a tomboló tömeget kezdtem bámulni. Nekem is ott lenne a helyem, erre én mit csinálok. A lépcsőn ülök és duzzogok. 
  - Hé Lot, minden rendben? - ül le mellém valaki. Oda kapom a tekintetem, majd szemforgatva bámulok vissza a tömegre.
  - Miért mondtad azt Louisnak? - kérdem dühösen. - Miért mondtad azt neki, hogy alig van rajtam ruha és Harry csüngök? - fordulok felé.
  - Lottie ne csináld már. Most komolyan ezért haragudtál meg? - kérdi vigyorogva, legszívesebben bevernék neki egyet, de nem tehetem. - A ruhát csak azért mondtam, mert ha Pezz meglátná, hogy veled beszélek és nem tudná, hogy Lou húga vagy valószínűleg kiakadna, hiszen csodásan nézel ki. - oldalra billentem a fejem, majd várom, hogy folytassa. - A másikat pedig csak azért mondtam, hogy téged védjelek. Nem akarom, hogy Harry bármit is tegyen veled... 
  - Miért hiszi azt mindenki, hogy bármit is tenne velem? - vonom fel a szemöldököm.
  - Tudod, amikor Harry szakít akkor kifordul magából és mindenki megteszi neki. - vonja meg a vállát. - Lou és a többiek sem szeretnék, ha te lennél az akin levezeti a feszültséget.
  - Csak úgy mondom, az ő szemében én csak egy kislány vagyok, úgyhogy ettől nem kell tartanotok. - vágom hozzá. - Különben sem hagynám neki.
  - Mi történ veled Lottie, három éve nem ilyen voltál?! - néz rám szomorúan.
  - Fogjátok már fel, hogy felnőttem! Három év telt el, mindenki változik. - nézek a szemébe. - És pont te beszélsz nekem, hogy megváltoztam? - vonom fel a szemöldököm. - Csak úgy mondom, nem én kezdtem el cigizni, nem én károsítom magam. - dobom hozzá, ami először a nyelvemre jött. 
  - Ezt te sem mondod komolyan, hiszen... - kezd bele, de a mondat felénél félbe hagyja. - Talán ezt egy lánnyal kéne megbeszélned nem pedig velem. - sóhajtja.
  - Mit akartál mondani? Fejezd csak be. - várom továbbra is a válaszát.
  - Nem fontos, megyek megkeresem Pezz-t, talán ő tud neked segíteni. - áll fel.
  - A konyhában leszek, ha utánam akarod küldeni, azt hiszem szarok arra, hogy Lou szerint nem kell innom, hát pedig fogok. - állok fel én is.
  - Szerintem ez nem jó ötlet. - fordul velem szembe. Mi van?
  - Az előbb te kínáltad fel, most meg azt mondod nem jó ötlet? - nevetek fel. - Nem érdekel, hogy jó vagy sem inni fogok! - jelentetem ki, majd a konyha felé vettem az irányt. 
  A pultról elvettem egy sört, majd az ablakhoz mentem és lassan kortyolgatni kezdtem. Észre sem vettem a földön ülő személyt, amíg meg nem szólalt.
  - Lottie?

3 megjegyzés:

  1. Nagyon jo lett ez a resz *.* Minel hamarabb hozd a koviit:D

    VálaszTörlés
  2. Tuti Harry az aki a földön ül érzem. :D. Baromi jó rész let, mint mindig. *_*

    VálaszTörlés
  3. légyszi újat *.*

    VálaszTörlés