2014. augusztus 6., szerda

11.rész - "Soha az életben nem kérném.."

Sziasztok! 
Meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. 
Köszönöm a díjakat egyszer majd kiteszem, bár nem nagyon szoktam rá 
időt fordítani, mivel az is időbe telik így én inkább írásra fordítom.
Nagyon köszönöm a sok bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!


-----------------------------------------------------------------------------------------------


  Ijedtemben ugrottam egyet, nem gondoltam volna, hogy valaki a földről fog hozzám szólni. Amikor lenéztem és megpillantottam a személyt, aki a nevemen szólított megdermedtem. A szemei vörösek voltak, de biztos vagyok benne, hogy nem a sírástól, hanem a sok piától, amit még mindig fogyaszt. Kikaptam a kezéből az üveget, majd az asztalra tettem.
  - Ne csináld már, add vissza azt a kicseszett üveget, Lottie! - morogta, de én csak a fejemet ráztam.
  - Nem adom vissza. - jelentettem ki. - Már most is eleget ittál nem kell neked még ennél is több. - szögezem le. - Hidd el ezt holnap még megköszönöd nekem. 
  - Újév van, baszok arra, hogy mi lesz a jobb! - csattan fel, majd megpróbál felállni, de megbotlik. Ha nem kapok utána akkor most jól beütötte volna magát. - Nem kell a segítséged, különben is nekem nem is lenne szabad a közeledben lenni. - kuncog. - De te mégis itt vagy.
  - Ez nem te vagy. - suttogom, de az arcáról ítélve biztos vagyok benne, hogy minden szavam értette. - Te nem olyan srác vagy, aki egy lány miatt leissza magát vagyis én nem olyannak ismertelek meg. 
   - Te magad mondtad, hogy változtunk az évek során, hát Lottie én is sokat változtam. - mosolyog rám gúnyosan. 
  - Ó a rohadt életbe! - káromkodom el magam, mikor egy hírtelen mozdulat miatt belenyilall a fejembe.
  - Hé jól vagy? - fogja meg a karom és húz le magához a földre, minek következtébe én a lábai között kötök ki. 
  Basszus tudtam én, hogy nem lenne szabad innom a szerre. Csak magamnak teszek vele rosszat. Harry a részeg és tessék én esek mindjárt össze egy kis piától. A fejemben a fájdalom egyre erősebb lett. Jól esett a hideg, meg persze az is, hogy Harry magához húz, de ez még most sem szüntette meg a fájdalmat, amit érzek.
  - Mi a francot ittál? - kérdi ingerülten. 
  - Fogalmam sincs, ami az asztalon volt. - motyogom. - Louis ki fog nyírni. - suttogom. - A francba is mért vagyok ilyen szerencsétlen? - kérdem.
  - Nyugodj meg, elmúlik. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Basszus mi a francot csinálok, most meg Harryvel ülök a konyhában a földön, kettesben? Nekem elment a maradék eszem is? - Jobb már? - kérdi pár perc elteltével.
  - Talán egy kicsit, de szerintem jobb lenne, ha leülnék. - sóhajtok.
  - Segítek felállni. - jelenti ki, mire én nevetni kezdek.
  - De hiszen te is alig állsz a lábadon. - nézek rá.
  - Lehet, de úgy látszik én jobban bírom a piát nálad szóval ne ellenkezz. - rázta meg a fejét. - Már ígyis kivan rám, de gondolom azt nem fogja bánni ha a húgán segítek. - morogja, majd nagy nehezen feltápászkodik és engem is felsegít. Annak ellenére, hogy ő sokkal többet ivott jobban megy a járás, mint nekem. 
  - Ne törődj velem. - sóhajtom, miközben a karjába kapaszkodom. - Ő csak vigyázni akar rám, de nem tudom, hogy mitől akar megvédeni mikor már korán sem vagyok olyan ártatlan, mint amilyennek tart engem.
  - Azt látom. - néz rám dühösen. - Te nem szoktad magad leinni és tessék egy hét elteltével kétszer láttalak részegen. 
  - Bocs, ha gondot okozok neked meg a többieknek. - suttogom. - nem akarok, csak egyszerűen sok teher van a vállamon, amit már nem bírok tovább hordani.
  - Vele meg mi történt? - esik nekünk Zayn, amint meglát, hogy szorosan kapaszkodom Harrybe, aki szintén alig bír a lábán állni. 
  - Csak ittam, ahogy neked is mondtam. - vágom rá gúnyosan.
  - Te teljesen megörültél? - kérdi idegesen. - Hogy a francba gondoltad azt, hogy iszol? Hiszen... - de nem fejezte be. - ... még nem vagy elég idős hozzá. - egészíti ki. - Te pedig, hogy hagyhattad neki.
  - Bazd meg! - csattan fel Harry. - Látom, hogy én is, hogy nézek ki. Mi a szar lenne, ha nem ordítanád ne a fejünket. Inni akart, biztosan megvolt rá az oka is.
  - Ja biztosan! - morogja. - De arra nem gondoltál, hogy Lottie még túl fiatal ahhoz, hogy igyon? Bár pont tőled kérdem ezt, aki pontosan ugyanezt teszi. - nevet fel.
  Fogalmam sincs, hogy mi folyik körülöttem, de ha hamarosan nem látogatok meg egy ágyat akkor itt fogok összeesni és egyáltalán nincs kedvem jelenetet rendezni. Kicsit megszorítom a karját, mire én rám kapja a tekintetét.
  - Segítek. - fújjak ki a levegőt, mikor észreveszi, hogy mire készülünk. A kezem átdobja a nyakán, majd felsegít a lépcsőn, miközben Harry mellettünk baktat felfelé. Szerencsére sokan vannak, így nem látszik, hogy kit hurcolnak felfelé a lépcsőn. Ha Louis meglátna biztos vagyok benne, hogy abból semmi jó nem sülne ki. 


Harry Styles


  
    Attól, hogy Lottie egész nap került csak jobban vártam az estét. Nem értem, hogy miért viselkedik így, hiszen nem most aludtunk volna együtt, először. Szükségem van a piára és tudom, hogy a srácoktól úgysem kapok csak este, addig viszont ki kell bírnom. Az éjjel még Louis is felidegesített. Folyamatosan azzal tömi a fejemet, hogy hozzá ne merjek érni Lottiehoz, mert nem akarja, hogy megbántsam őt vagy fájdalmat okozzak neki. De hát könyörgöm nem veszi észre, hogy Lottienak valami baja van velem és szinte biztos vagyok benne, hogy ő csak egy barátnak, maximum bátynak tekint engem, nem pedig egy fiúnak, de persze ezt ő nem fogja fel. 
  Igaz, hogy Lottie tényleg olyan típusú lány, akik nekem tetszenek, de az még nem azt jelenti, hogy rá is másznék az első adandó alkalommal. Tudom, hogy részegen elvesztem a fejem és nem tudok parancsolni a kicsi Harrynek sem, de egyet tudok, biztosan nem Lottie lenne az a lány, akin kiélném a vágyaim. Őt nem lennék képes megbántani. 
  Az este hamar eljött, én pedig megkaptam a várva várt piám is. Nem is tudom hányadik körnél tartottam, mikor megjelent Lottie. Gyönyörűen nézett ki. A ruhája alól kilátszódnak a lábai... Basszus igazuk volt a srácoknak, nem nézhetek rá úgy mint egy lányra, mert akkor tényleg nem tudnék leállni, ami most nagy baj lenne. Láttam rajta, hogy ő is furán érzi magát és valljuk be úgy is viselkedett, de én csak beszéltem vele, de persze Louis ezt nem hitte el, így fogtam magam és otthagytam őket. Még hallottam, ahogy Lottie kisebb szócsatát vált Louval, de nem vártam ki mi lesz belőle, inkább a konyhába mentem. 
  - Mi bajod van Harry? - kérdezi El.
  - Az ég adta világon semmi. - morgom. - Csak elegem van abból, hogy Lou már akkor is többet lát mindenben mikor csak beszélgetek Lottieval. Tudom, hogy félti, ha a helyébe lennék én is félteném magamtól, de hozzá sem értem, csak beszélgettünk és ő mit csinál a tekintetével a föld alá küld. - iszok bele a wiskeys üvegbe.
  - Néz el neki, csak Lottiet félti. - mosolyog rám El. - Tudom, hogy néha túlságosan oltalmazó, de 17 éves és most van itt az olyan időszaka, amikor szeret mindent kipróbálni...
  - Én is tudom... csak nem értem, hogy miért csinálja ezt mikor ő maga is látja, hogy a kezem hozzá sem ért, sőt próbáltam tőle minnél távolabb ülni, anélkül, hogy észrevegye.
  - Sajnálom. - suttogja, mire én megrázom a fejem. 
  - Menj keresd meg Louist, mert ahogy észrevettem Lottie nem volt vele valami kedves, mikor eljöttem. - bökök az ajtó felé, amin ő már ki is rohan.
  Az üveggel a kezemben levetem magam a földre majd jól meghúzom. Nem hiszem el, hogy képes volt velem azért szakítani, mert meglátta, hogy karácsonykor Lottie a mellkasomon alszik. Hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy számomra ő olyan mint a húgom, ő a fejébe vette, hogy vele csalom meg őt. Sosem tennék ilyet, egy lányt sem lennék képes megcsalni, szándékosan biztosan nem. 

***

  Nem elég nekem Louis, még Zayn is nekem áll, hogy miért engedtem Lottienak, hogy igyon. Mégis, hogy a fenébe állíthattam volna meg, hiszen már én is ittam jó pár pohárral, meg szinte azt az üveget is kiürítettem. Meg ha valaki inni akar, akkor az inni is fog, ezt Zayn kéne a legjobban tudja. Neki is mikor azt mondtuk, hogy ne cigizzen többet csak azért is azt csinálta, amíg saját maga rá nem jött, hogy ezzel csak magának árt, bár van, hogy még most is néha letér az útról. 
  Zayn segítségével felvittük Lottiet a szobámba, amin nem kicsit lepődtem meg. Miért hozta az én szobámba. Lefektette az ágyra, mire a lány azonnal behunyta a szemét.
  - Soha az életben nem kérném, hogy maradjon itt, de most megteszem. - mondta csendesen Zayn. - Nem láthatja meg így Louis és egyedül sem hagyhatom, ha pedig én is eltűnök akkor az feltűnő lenne, szóval csak annyit kérek tőled, hogy vigyázz rá.
  - Tudom Zayn nem kell befejezned. Nem fogok hozzá sem érni, csak vigyázok rá. Lehet, hogy sokat ittam, de tudod, mikor éreztem, hogy milyen gyenge megijedtem és kicsit ki is józanodtam, bár egy fürdő még jót tenne, hogy felébredjek. 
  - Menj, addig én itt maradok vele. - biccent az ajtó felé. 
  Kivettem egy gatyát a szekrényből, majd vettem egy hideg zuhanyt, ami rendesen felébresztett, de mivel most szükség van rám egy csepet sem bánom. Nem akarom, hogy valami baja legyen, de azt sem értem, hogy egy pohár piától, hogy üthette ki magát ennyire. Talán nem csak azt itta, de mikor bejött akkor még normálisan járt vagy nem?
  - Vigyázz rá. - jegyzi meg még egyszer Zayn, mielőtt kilép a szobából.
  Visszafordulok az ágyon fekvő lányhoz, majd leülök az ágy szélére. Látszik rajta, hogy mire szarul érzi magát valószínűleg, ő sokkal rosszabbul lesz reggelre, mint én. 
  - Lottie. - suttogom, ő pedig Hmm-ög egyet. - Át kéne öltöznöd, így nem aludhatsz, adok egy pólót és el is fordulok míg átveszed. 
  - Rendben, de segítened kell, egyedül nem fog menni. - motyogja. - Nem érdekel, ha meglátsz alsóneműben. - teszi hozzá halkan. Bólintok egyet, majd felállok és kiveszek a szekrényből egy pólót. 
  Visszasétálok az ágyhoz. Lehúzom róla a cipőjét, majd lassan felültetem és felállítom. Lehúzom a ruhája cipzárját, majd megvárom míg leesik róla. Elém tárul a tökéletes teste, amit szeretnék... gyorsan megrázom a fejem, nem szabad erre gondolnom. Felemeli a kezeit én pedig gyorsan áthúzom rajta a pólóm és visszaültetem az ágyra.
  - Jól vagy? - kérdem halkan.
  - Nem igazán, de reggelre jobb lesz, bár a másnaposság sem jobb. - nevet fel kínos majd gyorsan abba is hagyja, mivel ismét fájdalom nyilall a fejébe. 
  Kihúzom alóla a takarót, majd betakarom és én is bebújok mellé. Utoljára három éve aludtunk így, jutott hírtelen az eszembe. Megfordul, majd lassan kinyitja a szemeit. Annyira ártatlannak tűnik így, de valamiért mégis azt érzem, hogy egyáltalán nem az. 
  - Átölelnél? - kérdi alig hallhatóan. Kérdőn nézek rá, de mikor észreveszem a könyörgést a szemében rábólintok. - Köszönöm. - tátogjak.
  Visszafordul én pedig hátulról átölelem, mit sem törődve azzal, hogy ebből még holnap bajom lesz. Összekulcsolja a kezem ami a teste mellett fekszik, majd egy kicsit megszorítja.
  - Boldog új évet Lottie! - suttogom, mielőtt még behunynám a szemem.
  - Boldog új évet Harry!

2 megjegyzés:

  1. Szia,
    Nagyon jó részt hoztál össze! ;) Remélem hamar olvashatjuk a kövit! :)
    Fanni

    VálaszTörlés