II.évad 5.rész - "... el fogja fogadni"

Sziasztok!

Kis késéssel, de meghoztam nektek az új részt. Nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésem, de bízom benne, hogy a következő jobban fog menni. Szeretném elmondani, hogy ez az évad rövid lesz, pontosan nem tudom még hány részre számíthattok, de már nem olyan sokra. Nem szeretnék még több bonyodalmat belekeverni, mivel nincs értelme tovább húznom a történetet. Még a megmaradt ötleteimet leírom, aztán szép lassan lezárom a történetet. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat! Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Mielőtt még oldalra néznék, már előre tudom, hogy mivel kerülnék szembe. Egy nagyon ideges Louis-val. Érzem, ahogy Harry izmai megfeszülnek és a karjai szorítása is erősödik körülöttem. Arcom egy pillanatra a nyakába rejtem, majd mély levegőt veszek és egy kicsit eltávolodom tőle, hogy egy nagyon ideges Louisra pillanthassak. 

  Szemei sötéten csillognak, már majdnem feketén. Nem így terveztem, hogy közöljük  vele a dolgokat. Azt sem értem, hogy ébredhetett fel, hiszen nem is voltunk hangosak. Az egész teste idegességtől remeg, míg ő egy pillanatra sem szakítja el a tekintetét rólunk. El sem akarom képzelni, hogy mit gondolhat ebben a pillanatban. Szinte biztos vagyok benne, hogy azon keringenek gondolatai, hogyan nyírná ki Harryt, azért, amit velem tett. Pedig semmi rossz sem történt, csak ő ezt képtelen felfogni. Számára már alapból rossz, ha én is Harry együtt vagyunk, hiszen azt hiszi, hogy megbántana engem, de mit érdekel, ha megtenné, amíg boldog vagyok, addig csak az számít, ha történne valami, akkor ráérnék akkor gondolkodni erről, nem pedig most. 

  - Kérdeztem valamit! - csattan fel. - Elvárom, hogy valamelyikőtök válaszoljon is rá, mielőtt teljesen kikelek magamból, mert mindhárman pontosan tudjuk, hogy mi lesz akkor - szűkülnek össze szemei.

  - Haver - sóhajt fel Harry, mire Louis dühösen kapja rá a szemeit. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban Harryt nem a haverjának tekinti, hanem a legfőbb ellenségének. - Tudom, hogy megígértem - kezd bele halkan - de szeretem őt, nem tudok tőle távol maradni és nem is akarok.

  - Tudom, hogy most nagyon haragszol rám - suttogom - de kérlek próbálj megérteni engem. Nem azt kérem, hogy egyből fogadd el a kapcsolatunkat, hanem, hogy nézd az én szemszögemből. Harry fontos nekem, nagyon fontos. Nem akarom elveszíteni, mivel már úgy érzem mindenkit elvesztettem a tettem miatt. Tudom, hogy ti nem így látjátok, de az életemben ő most a biztos pont és ha fontos vagyok számodra, akkor ezt elfogadod.

  - Lottie - morogja - ez most nem arról szól, hogy elfogadom-e vagy sem. Megígérte nekem, hogy távol marad tőled és ismét megszegte az ígéretét, bár nem is ez, ami igazán fáj, hanem, hogy ismét eltitkoltátok. Mi a francért nem lehet elém állni és a szemembe mondani, hogy együtt vagytok? - emeli feljebb a hangját. - Miért nekem kell rátok nyitnom és meglátnom titeket ölelkezve?
  - Mi el akartuk mondani - sóhajtok fel. - Délután mindent el akartunk neked mondani, csak az a baj, hogy már rájöttél. Nem akartuk előled titkolni, megbeszéltük, hogy elmondjuk történjen bármi is. Tudom, hogy haragszol és nem akarod, hogy vele legyen, de Louis, szeretem őt. Nem érdekel, ha később fájni is fog, de én a jelenben akarok élni, nem pedig a jövőben.
  - Sosem okoznék neked fájdalmat - morogja Harry. - Mindketten tudjuk, hogy azért akarsz távol tartani Lottietól, mert szerinted megbántanám. Régen lehet, hogy sikerült is volna, de megváltoztam, te is láthatod, hogy nem kezdek ki más lányokkal, mivel nekem nem kell más csak ő - szorítja meg a derekam. - Nekem csak ő kell és ezt el kell fogadnod, mivel eszem ágába sincs elengedni őt.
  - Ne várjátok azt tőlem, hogy ezt egyik pillanatról a másikra elfogadjam, mert nem fog megtörténni. Lottie a húgom és hiába mondja azt, hogy már képes saját maga döntéseket hozni, mindig bele fogok szólni az életébe, mivel fontos nekem. Szétválasztani, tudom, hogy nem választhatlak szét titeket, de ne várjátok, hogy hamar megbirkózzam a ténnyel, hogy Lottie veled van - néz Harry szemeibe.

***

  Egy hét telt el, amióta Louis tud a kapcsolatunkról. Azóta nem beszéltünk. Ő nem keresett, én pedig megadtam neki a kért időt, így én sem próbáltam meg vele beszélgetést kezdeményezni. Fáj, hogy még mindig nem képes elfogadni, de nem tudok mit tenni, mivel Harryt nem fogom eldobni csak, hogy őt boldoggá tegyem. Szeretem és örülök, hogy már nem kell titkoljuk a kapcsolatunkat. A többiek jól fogadták, örültek nekünk. Azóta többet mosolygok, nevetek úgy érzem, hogy kezd visszatérni a régi Lottie, aminek nagyon örülök. 

  Mivel ebben az egy hétben, amit New York-ban töltünk, El is velünk lesz, Harryvel külön szobát kaptunk. Láttam Louis arcán, hogy nagyon nem tetszik neki, de semmit sem mondott, beletörődött. 

  - Kettesben egy egész hétig - von magához Harry. - Azt hiszem végre teljesült a kívánságom - csókol a hajamba.

  - Mindkettőnk kívánsága teljesült - fúrom arcom a nyakába. - Miénk az egész szoba, ami azt jelenti, hogy bármi megtörténhet.

  - Nem csak megtörténhet - nevet fel - meg is fog!

  - Ebben egyetértünk - nézek a szemébe - de most szeretnék egy kis időt El-el tölteni. Megbeszéltük, hogy elmegyünk kávézni, hogy kicsit beszélhessünk. Nem szeretnélek egyedül hagyni téged, de biztos vagyok benne, hogy találsz valami elfoglaltságot, míg vissza nem térek.

  - Jobban szeretném veled elfoglalni magam, de fel kell hívjam Gemmát, mivel holnap érkezik és szeretném tudni, hogy minden rendben van-e. Tudod, szerintem nagyon jóba lesztek, bár ez a múltban sem volt másképpen.

  - Hát igen - nevetek fel - van egy közös témánk - bököm meg a mellkasát. - Biztos vagyok benne, hogy szívesen mesél majd nekem rólad kínos sztorikat. 

  - Tudod, amióta elmondtam neki, hogy te vagy az a lány, egyszerűen le nem akad a témáról, de nagyon örül nekünk, ahogy anya is.

  - Egy részben örülök is ennek a találkozásnak, másrészt pedig nem, hiszen mégis csak a családod egy részével fogok szembekerülni - sóhajtok fel.

  - Nem kell aggódnod érte - dönti a homlokát az enyémnek - nagyon jól ki fogtok jönni - nyom egy puszit a számra, majd elenged. - De most menj, mielőtt El megharagszik rám.

  Mosolyogva lépek ki a szobából, majd indulok el a lift felé, ahol El már vár rám. Csodásan fest, mint mindig, bár a mosolya mögött látom rajta, hogy valami bántja. Én. Még szép, hogy sajnál, miért ne tenné?! Hiszen van rá oka, de remélem ezt a csillogást hamar elveszti a szeme és minden olyan lesz, mint régen közöttünk.

  - De jó téged mosolyogni látni - ölel magához.

  - Miért ne mosolyognék, hiszen boldog vagyok. Lehet, hogy még nem minden tökéletes az életemben, de bízom benne, hogy hamarosan az lesz. Bízom benne, hogy elfelejthetem a múltam és csak a jelenre koncentrálhatok. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de bízom benne, hogy Harry mellett sikerül elérnem. 

  - Louis is el fogja fogadni és melletted fog állni, csak adj neki még egy kis időt - szólal meg, miután az ajtó bezáródott. - Neki sem könnyű ez az egész.

  - Tudom, hogy nem az - pillantok rá. - De nézd az én oldalamról is, szeretem Harryt, ahogy Louist is, de ha választanom kéne közülük, Harryt választanám. Nem tudok nélküle boldog lenni és ezt Louis pontosan tudja.

  - Megértelek, én is így tennék a helyedben. De tudnod kell, hogy Louis próbálkozik. Rólatok is beszéltünk az elmúlt órákban és elmondta, hogy mennyire örül, amikor téged mosolyogni lát, de arra még nem készült fel, hogy szembenézzen a ti kapcsolatotokkal, nem akarja elfogadni, hogy felnőttél és képes vagy már egymagad is döntéseket hozni. Neki mindig a kishúga leszel, akit meg kell védjen. Szeret téged és meglátod, hogy hamarosan őt is visszakapod az életedbe - mosolyog rám.

  - Tudom, hogy igazad van - lépünk ki a nyüzsgő utcára. - De most inkább mesélj te valamit, olyan rég találkoztunk már.

  - Mit mondjak? - kérdi kíváncsian. - Nem könnyű az élet New York-ban. Sokkal jobban örülnék, ha kivehetnék végre egy szabad hetet, de csak három napot kaptam és utána ismét kemény munka lesz. De megnyugtat a tudat, hogy már csak egy hónap és kapunk egy jó hosszú pihenést, amit remélem majd veletek tölthetek.

  - Miért érzem azt, hogy valamit titkolsz előlem? - vonom fel a szemöldököm, mire felsóhajt. - Történt valami, amiről nem tudok?

  - Egy hete csúnyán összevesztünk - motyogja. - Tudom, hogy neki volt igaza, de nem tehetek róla, ez a munkám és azt kell tennem, amit mondanak nekem, neki pedig el kellene fogadnia, de most nem igazán sikerült neki.. igaz megbeszéltük a dolgokat, de még mindig nem olyan a kapcsolatunk, mint előtte, de bízom benne, hogy ebben a pár napban, amíg itt vagytok minden helyrejön.

  - Louis szeret téged - nyugtatom meg. - Lehet, hogy veszekedtek, de tudom, hogy ti olyan párt alkottok, akik végig együtt maradnak még akkor is, ha úgy látszik már nincs visszaút. Hosszú ideje vagytok együtt és még jó sok évig így is lesz.

  - A többiek is ezt mondják - neveti el magát - csak tudod nehéz elhinni, mikor te már nem vagy olyan biztos ebben az egészben. 

  Megértem Louis kiborulását, hiszen tényleg eléggé furcsa pózban lévő képek kerültek ki Elről, de tudnia kellene, hogy mennyire szereti őt. Ő nem tehet róla, hogy ezt kérték tőle és nemet sem mondhat, mivel ez a munkája... De biztos vagyok benne, hogy a bátyám hamar túlteszi magát az egészen, hiszen El nagyon fontos neki, képtelen rá haragudni.

  - Tudom, hogy valószínűleg nem szeretnél róla beszélni, de nagyon aggódtam érted. Főképpen, mikor visszautasítottad a látogatásainkat, de egy részben meg is értem tetted, csak arra kérlek, hogy többet ne tégy ilyet. Lehet, hogy ezt nem kellene elmondanom neked, de jogod van tudni. Louis le akarta mondani a turné további részét és veled együtt hazamenni, de a többiekkel lebeszéltük róla, mivel biztosak voltunk benne, hogy nem szeretnéd ezt. Nem akarnád, hogy máshogy viselkedjenek veled, így nagy nehezen, de sikerült rávennünk, hogy minden maradjon a régi tervben.

  - Köszönöm - suttogom. - Nem mondom, hogy így sokkal jobb, de már kezdek feloldódni. Szerencsére a többiek nem hozzák fel, így szép lassan én is feldolgozom majd a történteket, de sosem bocsájtok meg magamnak teljesen...

  - Meglátod, hogy egy nap arra ébredsz, hogy minden rendben lesz, hogy már csak egy apró hiba volt az életedben, amit tettél, még ha nem is volt így. Lassan sokkal könnyebb lesz, hiszen nem vagy egyedül, mindenki segíteni fog neked. De számodra a legnagyobb segítség Harry lesz, ebben biztos vagyok.

  - Igen, én is így gondolom,  hogy ő lesz az a személy, aki a legtöbbet fog a felejtésben segíteni - értek vele egyet.