II.évad 6.rész - "Elfogadom"

Sziasztok! Ahogy ígértem itt is van a rész. Tudom, hogy kicsit késő van, de ma először a Louisos részt írtam meg, mivel azt még tegnap este elkezdtem. Mielőtt azt hinnétek, hogy ma írtam az új blogomba is, név szerint Little black dress, nem. Azt a részt már akkor megírtam, mikor a prológus kikerült, szóval nem azzal töltöttem a napom. Egyszerűen csak nem éreztem magam jól, így későn kezdtem neki az írásnak, így minden elcsúszott, de most itt van és remélem örültök neki! Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Álmosan nyújtózkodom a hatalmas franciaágyban. Rég volt már, hogy ilyen jól aludtam, ahogy az is, hogy Harry mellett ébredtem. De most mosolyogva fordulok oldalra, mivel tudom, hogyha így teszek magam mellett találhatom őt. 

  Kócos haja a szemébe hullik, miközben egy tincse folyamatosan megmozdul, ahogy kifújja a levegőt. Mosolyogva simítom ki a tincset az arcából, mire felmordul, de még nem ébred fel. Mosolyogva húzódom hozzá közelebb, majd nyomok egy puszit az arcára, mire egy kéz elkapja a derekam én pedig nevetve kerülök hozzá közelebb. Emlékszem, hogy erre mindig felébredt, amikor még volt alkalmunk együtt aludni, úgy látszik ez a szokása most sem változott meg. 

  Résnyire nyitja szemeit, miközben ajkán játékos vigyor jelenik meg, amiből én egyből kiveszem, hogy mi lesz a következő lépése. Nem telik el sok idő, mire meg is történik. Engem a paplanba préselve kerül fölém, mire én kuncogva vezetem kezeim a hajába, amit ő egy mély morgással jutalmaz.

  - Már el is felejtettem, hogy milyen melletted ébredne - morogja a szemeimbe nézve. - De lesz időm felfrissíteni az emlékeim, hiszen egy hétig biztos közös szobánk lesz és ha tehetem, akkor ez továbbra is így fog maradni - hajol közelebb hozzám. - Minden vágyam, reggelente melletted ébredni - suttogja az ajkaimra.

  - Ahogy nekem is - tapasztom ajkaim az övére. 

  Egy morgás szakad fel belőle, de egy másodpercet sem habozik azzal, hogy viszonozza a csókom. Kezét a derekamra helyezi, majd bedugja a pólóm alá és lágy köröket kezd róni a bőrömre, aminek következtére a pulzusom az egekbe szökik. 

  Annyi közel vagyunk egymáshoz, mégis azt érzem, hogy távol van tőlem. Ami valószínűleg azért van így, mivel Louis egy szobával arrébb van tőlünk és én nem szeretném, ha valami olyannak lenne fültanúja, amire még ő nem áll készen. Tegnap sokat beszéltem Elel róla és bízom benne, hogy igaza van és hamarosan elfogadja a kapcsolatom Harryvel, de attól én még mindig furcsán fogom magam érezni a közelében. Azzal, hogy pár napja hozzám sem szól, megbántott. Tudom, hogy nem szándékosan teszi, csak időre van szüksége, de a húga vagyok és miatta vagyok itt, részben. Szükségem lenne rá, hogy vele is eltöltsek egy kis időt, de úgy látszik, hogy erre még várnom kell egy kicsit, míg megbirkózik a helyzettel. 

  Elhiszem, hogy neki sem könnyű, hiszen Harry a legjobb haverja és most pont velem kavar. Azzal is tisztában vagyok, hogy Harry még sosem kötelezte el magát hosszabb ideig egy lány mellett és Louis ezért félti tőlem, de nagy lány vagyok már és képes vagyok eldönteni, hogy mit szeretnék. Abban az egy hétben sikeresen rájöttem, hogy nem szabad a múltamban élnem, bármilyen nehéz is. A jelenre kell koncentrálnom és nem a jövőre. Az számít, hogy mi van most, nem, hogy mi volt vagy mi lesz és ez így helyes.

  - Sosem tudnám megunni, hogy téged csókoljalak - jelenti ki hatalmas vigyorra az ajkán. - Csak egyre többet és többet szeretnék belőle, aminek pedig a legjobban örülök, hogy ezt bármikor megtehetem, nem csak mikor kettesben vagyunk.

  - Kivéve, ha az utcán mászkálunk, mivel a médiával még nem szeretnénk közölni - teszem hozzá, mire ő helyeslően bólint. - De ígérem, hogy hamarosan nekik is elmondhatjuk, csak arra még nem igazán állok készen.

  Hogy is állnék? Hiszen az nem egyszerű dolog. Az egész világ erről beszélne, így is alig volt egy szabad lépésem rajongók nélkül, de ha ez kiderül még az is elszáll, jó messze. Hiszen nem hétköznapi dolog derülne ki rólam, hanem, hogy Harry Styles a barátom, aki a híres One Direction egyik énekese. Már most magam előtt látom a még meg sem írt cikkeket, amiben biztosan szerepelni fog az a kérdés, hogy Louis mit gondol erről a kapcsolatról. Nem tudom, hogy fog rá reagálni, de bízom benne, hogy nyugodtan, viszont még nem akarok erre gondolni, elég lesz akkor, mikor együtt jelenünk meg Harryvel egy bizonyos napon. 

  - Semmi baj - rázza meg fejét. - Megértem, hogy még nem akarod az orrukra kötni, én sem szeretném, ha bántanának téged. Bár tudom, hogy néhány rajongó biztosan nem örülne a kapcsolatunknak, viszont abban is biztos vagyok, hogy sokan imádnák, ha ez kiderülne. 

  - Igen ezzel tisztában vagyok - simítok végig az arcán. - Nem lesz könnyű, de érted képes vagyok elviselni bármit, mivel számomra te sokkal többet jelentesz, mint egy vélemény rólam vagy a kapcsolatunkról.

  - Nem is számít, hogy mit mondanak a többiek - puszilja meg az orrom hegyét. - Az a fontos, hogy mi boldogok legyünk és ha ez megtörténik és már meg is történt, minden másodlagos lesz mellette.

  - Teljesen igazad van - mosolyodok el. - Csak az számít, hogy boldogok vagyunk együtt, a többi nem. Vagyis de, de nem olyan fontos.

  - Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? - kérdi, mire én bólintok. - Szeretnék ma egész nap az ágyban maradni és téged kényeztetni, de Gemma gépe két óra múlva landol, én pedig megígértem, hogy kimegyek érte - sóhajt fel. - De ha szeretnél te is velem jöhetsz.

  - Azt hiszem nem fogom elrontani a találkozásotokat. Inkább megvárlak itt és megpróbálok felkészülni a nagy találkozásra. Tudom, hogy nincs mitől aggódnom, de ez azért számomra mégis kicsit más, mint a többi találkozás. 

  - Elfogadom a döntésed - mászik le rólam. - De akkor én megyek zuhanyozni és utána indulok is, mivel itt nagy szokott lenni a forgalom és nem szeretném, ha várna rám, mivel olyankor elviselhetetlen - nevet fel.

  - Rendben, én is készülök, majd azt hiszem eszem valamit - ülök fel az ágyban, amibe egyből szeretnék újból eldőlni. 

  Nem volt könnyű ilyen hamar felébredni, de Harry telefonja felkeltett, neki bezzeg fel sem tűnt. Az este sokáig beszélgettünk más egyéb dolgok között, így nem valami korán bújtunk ágyba, de minden egyes perc megérte. 

  A bőröndömből kihúzok egy farmert és egy fekete szívecskés pólót, majd gyorsan magamra is kapom őket. A tükör elé vonszolom magam, ahol megigazítom a frizurám, majd egy kis sminket is felteszek. Pont mire kész vagyok kopognak az ajtón, így elindulok, hogy megnézzem ki lehet az. 

  - Szia - köszön bizonytalanul. - Tudom, hogy korán van és valószínűleg elfoglalt vagy, de szeretnék veled beszélni - mosolyodik el, mire én arrébb lépek, hogy bejöhessen. 

  - Nem zavartál meg semmit - szólalok meg csendesen, majd foglalok helyet az ágyon, amire lassan ő is rávezeti a tekintetét. Látom az arcán átsuhanó érzelmet, de szerencsére hamar eltűnik és tekintetét rám vezeti.

  - Sajnálom, hogy az elmúlt időben kerültelek - sóhajt fel. - Nem állt szándékomban megbántani téged és remélem nem is tettem, csak tudod nekem sem volt könnyű feldolgozni a dolgokat. Ha te boldog vagy vele, akkor nekem is kéne lennem nem igaz? - mire bólintok. - De ez azért nem olyan könnyű, hiszen a húgom vagy és szeretnélek megvédeni a csalódástól, kerüljön az bármibe is. Viszont az elmúlt napokban néztelek titeket és rájöttem, hogy tényleg boldog vagy mellette és ez nekem is melegséggel töltötte be a szívem. Ha neked ő kell és ez fordítva is igaz, akkor elfogadom. Nem mondom, hogy nem leszek mérges, ha történik köztetek valami, amivel megbánt, de míg ilyen boldogok vagytok, addig én is veletek együtt örülök.

  - Sokat jelent, hogy elfogadod a kapcsolatunkat - állok fel, majd sétálok elé. - Tudom, hogy nem egyszerű, de örülök, hogy megpróbálod elfogadni - mosolygok rá. - Hiányoztál - bújok hozzá, mire ő egyből körém fonja a karjait és szorosan magához ölel.

  - Te is nekem, de ígérem, hogy mostantól több időt töltök veletek és nem foglak titeket kerülni, ha együtt látlak - suttogja. - Azért jöttél ide, hogy több időt töltsünk együtt és ígérem, hogy ez mostantól így is lesz.

  - Megzavartam valamit? - hallom meg Harry hangját, mire feléje kapom a fejem, továbbra is Louis ölelve. - Minden rendben?

  - Áldásom adom rátok - nyögi ki Louis. - Azt nem várhatjátok el tőlem, hogy egyből örömtáncot járjak, de igyekezni fogok, ebben bízhattok. 

  - Tényleg nem akarom őt megbántani haver - lép közelebb Harry. - Nekem most viszont menni kell Gemmáért, mivel nemsokára megérkezik - teszi hozzá.

  - Örülök, hogy Gemma ide jön, hogy láthasson, látszik rajtad, hogy hiányzik a családod - mosolyog rá Louis.

  - Hiányzik, ebben igazad van, de már van egy lány, aki képes elvonni róla a figyelmem - kacsint rám, mire Louis felmorog.

  - Erre még nem állok készen - jelenti ki.

  - Bocsi, de muszáj volt látnom, hogy milyen képet vágsz - nevet fel Harry. - De én megyek, később találkozunk - kapja fel a telefonját, majd rohan ki az ajtón.

  

***

  Idegesen ülök Eleanor mellett a kávézóban. Harryvel megbeszéltük, hogy itt találkozunk, amint Gemma letette a cuccait. Egy részben nagyon várom már ezt a találkozást, másrészről viszont rettegek tőle. Bár el próbált róla meggyőzni, hogy Gemma nem esz embereket és ő már tudja, hogy kedvel engem, de ezt nehéz elhinni, mikor a pasid családjának egy részével fogsz találkozni. Valószínűleg, ha csak barátként találkoznánk, akkor nem izgulnék, de így már teljesen más tészta. 

  - Komolyan Lottie, semmi miatt nem kell aggódnod - nevet fel El. - Gemma bír téged, hiszen már nem egyszer mondta, hogy örül, hogy a öcsikéje talált valakit, aki ennyire fontos neki, mint te. 

  - Jó oké, megnyugszom - sóhajtok fel. - Hiszen ez csak egy találkozó és ha Gemma kicsit is hasonlít Harryre, akkor jóban leszünk.

  - Sokban hasonlít rá - kacsint rám El. - De nézd meg te magad is, mert ott jönnek - bök az ajtó elé, mire én tekintetem egyből a felé vezetem.