2015. április 4., szombat

II.évad 4.rész - "Ti meg mi a francot csináltok?"

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, de az olyan semmilyen lett. Igazából az izgalom is
a végén kezdődik, de az csak a következő részben fog folytatódni.
Remélem nem fogtok rám nagyon haragudni miatt.
Köszönöm az olvasókat és a bíztatásokat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!




Lottie Tomlinson



  Miután Harryék elmentek, én még sokat gondolkodtam a történteket. Boldog voltam. Éreztem, hogy még nincs minden veszve, hogy még van esélyem a boldogságra. Lehet, hogy nem cselekedtem helyesen, de nem érdekel. Nem érdekel, mert szükségem van rá, nélküle nem vagyok önmagam. Az elmúlt héten, alig bírtam ki nélküle. Igaz látni sem akartam, hiszen nem tudtam volna mit csinálok, ha a közelemben kerül és rákérdez, hogy tényleg miatta tettem...
  De most nem is akarok erre gondolni. Ez már a múlté és szeretném, ha ott is maradna. Nem akarok még egyszer akkora hibát elkövetni, sőt egyetlen egyszer sem szeretnék a jövőben vétkezni. Sejtem, hogy ez valószínűleg nem így lesz, de bízom benne, hogy apróbb hibákon kívül semmi sem lesz.
  Lux az ágyamon játszik a babájával, miközben én a kezemben lévő telefont bámulom. Louis megtiltotta, hogy bármit is keressek arról az egy hétről, amit a klinikán töltöttem. A média nem tudja, hogy hol voltam, de egy csomó pletyka keringet rólam, ami valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, mint gondolnám. Így inkább az asztalra teszem a telefonom, majd leülök Lux mellé az ágyra.
  - Minden rendben, kislány? - simítok végig a haján. - Nagyon csendes vagy - jegyzem meg.
  - Persze, jól vagyok Lottie - emeli fel mosolyogva a fejét - csak hiányzik...
  - Ki hiányzik? - kérdem kíváncsian.
  - Harry - suttogja - már alig beszél velem. Haragszik rám valamiért? - kérdi szomorúan.
  - Biztos vagyok benne, hogy nem haragszik rá. Ki tudna haragudni egy ilyen tündéri kislányra? - nevetek fel. - Biztosan csak elfoglalt - nyugtatom meg. - De mit szólnál, ha beszélnék vele?
  - Megtennéd? - csillannak fel szemei.
  - Érted bármit - nyomok egy puszit az arcára.
  Míg Lux aludt felhívtam anyát. Nem volt könnyű válaszolni a kérdéseire, de megtettem, mivel tudom, hogy csak azért teszi fel őket, mert aggódik értem. Valószínűleg én is ezt tenném a helyébe. Szerencsére sikerült kicsit megnyugtatnom. A többiekkel is sikerült beszélnem. Fizzy-vel kicsit tovább tartott, mivel muszáj volt elmesélnie, hogy randira hívta a suli egyik menő fiúja. Örülök, hogy ennyire izgatott miatta, de remélem nem esik abba a hibába, amibe én. Nem szeret bele túl hamar. Először ismerje meg, tudja, hogy neki való-e vagy sem és csak utána kezdjem érzelmeket táplálni iránta.
  - Ne izgulj, biztos vagyok benne, hogy jó lesz - próbálom kicsit lenyugtatni.
  - De Lottie, te ezt nem érted. Dany a suliban menő, én nem igazán, csak Louis miatt. Mi van, ha nem fog kedvelni, ha megismer?
  - Fizzy, kedvelni fog. Ha pedig nem akkor nem is érdemelt volna meg téged - teszem hozzá. - Meglátod, hogy minden remek lesz. Miután hazajössz, ha szeretnél nyugodtan hívj fel vagy írj, nem számít nálunk hány óra van, rendben?
  - Akkor is megtettem volna, ha nem kéred - nevet fel. - Tudod, anyának nem tudom, hogyha képes leszek bármit is elmesélni, mivel már az agyamra megy a sok aggódásával. Mióta megtudta mi történt vele, úgy ellenőriz minket, mint egy bűnözőt.
  - Sajnálom... - suttogom.
  - Nem, a francba nem úgy értettem. Csak sokkal többet aggódik, mint eddig tette - sóhajt fel. - Te jól vagy?
  - Igen, minden rendben velem. Miattam nem kell aggódni, hamarosan teljesen jól leszek és ígérem, amint tehetem meglátogatlak titeket és akkor majd jól elbeszélgetünk Danyről, rendben?
  - Szavadon foglak - kuncog fel. - De most mennem kell, mert itt még tanítás van. Mázlista. Még beszélünk. Szeretlek és vigyázz magadra.
  - Én is téged, vigyázz a többiekre! - köszönök el tőle.
  Milyen hamar telik az idő. Tegnap még pelenkában szaladgált, ma pedig már randizik. Szerettem volna ott lenni és segíteni neki a készülődésben, de biztos vagyok benne, hogy egyedül is nagyon ügyes lesz. Fizzy mindig feltalálja magát a kínos helyzetekben, bár remélem azért jól sül el az első igazi randija.
  Nevetés zavarta meg a gondolataimat, majd kinyílt az ajtó. Louis, Harry és Lou lépett be rajta, mire én egyből az ajkam elé emelem a mutatóujjam, hogy maradjanak csendben, mivel Lux alszik.
  - El sem tudod hinni mennyire hálás vagyok - áll meg előttem Lou. - Nem lett volna kire hagynom ezt a kis rosszaságot - pillant az alvó lányára. - De, ahogy látom rád hallgat.
  - Bármikor Lou, mindig szívesen vigyázok rá. Bár nem gondoltam volna, hogy a történtek után is engedi fogod, de örülök, hogy nem ítélsz el.
  - Sosem tenném - rázza meg a fejét. Nem vagyok olyan - nyugtat meg. - Én nem csalódtam benned. Hibát követtél el, de még fiatal vagy és tanultál belőle, legközelebb pedig óvatosabb leszel - nyom egy puszit a homlokomra.
  - Semmit sem fogok elkövetni, amivel a szeretteimnek fájdalmat okozok - suttogom. - Nem akarom, hogy miattam aggódjanak, bár szerintem ezen már nem tudok változtatni, mert képtelenek lesznek elfelejteni, amíg csak élnek, ahogy én is - sóhajtom.
  - A szülők dolga, hogy aggódjanak a gyerekeik miatt, ezt tapasztalatból mondom. Hidd el nekem, akkor is folyamatosan azt kérdeznék, hogy vagy, ha semmi sem történt volna, mert távol vagy tőlük és nem tudnak rád vigyázni - mosolyog rám, majd Lux mellé sétál.
  - Úgy érzem, hogy a turné kezdete óta te lettél a második anyukám - közlöm vele. - Mindig számíthatok rád és ha tanács kell, akkor te segítesz nekem, ha tudsz. Köszönöm Lou, tényleg.
  - Bármikor. A szobám ajtaja mindig nyitva áll előtted. Ha nem vagy biztos a döntésedben és nem tudod kinek mond el a történteket, akkor hozzám nyugodtan fordulhatsz és együtt kitalálunk valamit. De most már megyünk, mert ha nem teszem ágyba, akkor hamarosan itt fog teljesen álomba merülni és képtelenség lesz felébreszteni.
  - Köszi, Lou. Jó éjt - búcsúzok el tőle. - Na kapok egy puszit kislány? - mosolygok Luxra, mire egy cuppanós puszit nyom az arcomra. - Holnap találkozunk - integetek nekik, majd csukom be az ajtót utánuk.
  Louis zuhanyzik, Harry pedig elment telefonon beszélni, így egyedül tartózkodom a szobában. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy ne bújjak Harryhez, de ma még nem tehetem meg. Louisnak csak holnap mondjuk el. Bár még fogalmam sincs, hogy fog zajlani az egész, de biztos vagyok benne, hogy ezt a beszélgetést nem is lehet előre megtervezni. Ez akkor fog eldőlni, amikor majd bevalljuk, hogy újra együtt vagyunk.
  - Beszéltél anyáékkal? - szólal meg Louis, mire én ijedten ugrok egyet.
  - Jézus Lou, muszáj a frászt hoznod rám? - pillantok rá, mire mosolyogva vonja meg a vállát. - Igen beszéltem velük, jól vannak. Nektek, hogy ment?
  - Minden remek volt, csak tudod fárasztó - dől el az ágyán. - Holnap délután pedig koncert, ami azt jelenti, hogy a holnapi napunk sem lesz könnyű.
  - Te választottad ezt a szakmát - szólalok meg - fogadd el a nehézségeit is.
  - Tudod, hogy ezt nem panaszkodásként mondom, csak örülnék, ha egy nap hulla fáradtan esnék az ágyba.
  - Akkor én hagylak is aludni, én még kimegyek kicsit a teraszra, reggel találkozunk. Jó éjt, Lou - mosolygok rá.
  - Ne maradj sokáig, mert holnap te is velünk tartasz - kacsint rám. - Jó éjt - húzza magára a takarót, majd kapcsolja le a kislámpáját, én pedig csendben megyek ki a teraszra.
  Harry már több, mint egy fél órája telefonál. Nem tudom, hogy kivel beszélget, de remélem minden rendben van. Kényelembe helyezem magam, majd felnézek az égre. Millió csillag ragyog le rám, mire mosolyognom kell. Mindig is szerettem az éjszakát bámulni. Emlékszem, hogy mikor kicsi voltam egyszer megpróbáltam megszámolni a csillagokat, de persze Louis kinevetett, most már én is nevetnék, bár akkor még nem tudtam, hogy nem lehet őket megszámolni.
  Az ajtó nyílására oldalra kapom a fejem, majd mosolyogva veszem tudomásul, hogy Harry lépett ki rajta. Vigyorogva közelít felém, majd ül le mellém. Természetesen kettőnknek kicsit kevés a hely, így az ölébe emel, majd szorosan magához húz.
  - Egész nap erre a percre vártam - suttogja a nyakamba, miközben édes puszikkal hinti be a bőröm.
  - Nekem is hiányoztál - bújok a lehető legközelebb hozzá. - Minden rendben? - kérdem, mert érzem, hogy egy kicsit feszült.
  - Persze, csak a holnapon gondolkodom - sóhajt fel. - Biztos vagyok benne, hogy nem fogja jól fogadni, de nem érdekel. El kell fogadni, ő maga is tudja, hogy a szívnek nem lehet parancsolni. Nem te döntöd el, hogy kibe zúgsz bele, hanem ő.
  - Meg fogja érteni, muszáj lesz neki, mert hiába nem fog neki tetszeni, én veled leszek és már nem fogok előtte titkolózni, ha elmondtuk - pillantok csillogó szemeibe.
  - Amíg te itt vagy velem, minden sokkal könnyebb - mosolyog rám - nekem csak te kellesz és ezt ő is tudja, csak képtelen elfogadni, mert ő még mindig azt hiszi, hogy meg kell téged védenie, pedig már te is tudsz magadra vigyázni.
  - Mellesleg, hiányzol Luxnak. Azt mondta nekem, hogy az elmúlt napokban alig foglalkoztál vele - biggyesztem le az ajkam.
  - Mivel túlságosan elfoglalt a tény, hogy miattam tetted, amit tettél. Nem akartam megbántani, csak nem voltam olyan állapotban, hogy másokkal foglalkozzam, de ígérem, hogy bepótolom.
  - Sajnálom, hogy miattam aggódtál - motyogom. - Ígérem többet semmit sem teszek...
  - Nem kell megígérned, mert mostantól én is melletted leszek és nem fogom megengedni, hogy butaságot tégy magaddal - nyom egy puszit az ajkamra.
  - Szeretlek - húzom magamhoz, majd tapasztom ajkaim az övéire.
  Keze a combomra téved, majd feljebb emel az ölében. Mellkasunk egymásba forr, kezeimmel a hajába túrok, miközben elmélyítjük a csókunkat. Mit meg nem adnék, ha bemehetnénk a szobába, de tudom, hogy az nem lenne jó ötlet, mert Louis biztosan felébredne. Szeretnék ma éjjel az ő karjaiban elaludni, de ma még nem történhet meg, viszont holnap egyáltalán nem érdekel mi lesz, igenis vele fogok aludni.
  - Ti meg mi a francot csináltok? - kérdi egy ideges hang mellőlünk.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon várom a kövit mert izgalmas lett a vége!!! <3<3<3<3

    VálaszTörlés
  2. Ezt is imádtam! A végére tényleg izgi lett! :) Minden blogba kell egy ilyen rész nem? :D :) <3 További jó írást köszo a részt! :)) :*

    VálaszTörlés
  3. Tök jólett ez a rész is :)

    VálaszTörlés