II.éva 7.rész - "... mindenki megtudja..."

Sziasztok!

Meghoztam nektek a következő részt, remélem tetszeni fog. Tudom, hogy az utóbbi időben kicsit laposak lettek a részek, de így a végére szeretnék kicsit izgalmasabb részeket írni. Igen a végére, ugyanis már nem olyan sok maradt hátra a blogból. A második évad nem lesz olyan hosszú, mert úgy érzem, hogy már csak húzom és nem szeretném erőltetni, így hamarosan be fogom fejezni. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat. Jó olvasást!

Ölelle Titeket!

Lottie Tomlinson

  Hülye voltam, hogy egy pillanatig is tartottam a találkozástól, hiszen Gemma nagyon kedves volt. Úgy fogadott, mintha évek óta legjobb barátok lennénk. Másrészről nagyon örül, hogy végre helyrerakta egy lány az öcsikéjét. Hiszen már nagyon elege volt abból, hogy egy lány mellett sem találja meg a boldogságot, de most úgy érzi, hogy mellettem sikerülni fog neki. Ebben reménykedem én is. Megtudta a legféltettebb titkom és még ennek ellenére is szeret, mellettem marad és nekem ez elég. Ha egy fiú megtudja mit tettél és mindennek ő az oka, legtöbbször megfutamodik vagy csak kényszerből marad veled, mert nem szeretné, ha újra megtennéd, de Harry szemeiben, tetteiben nem látom ezt. Fájt neki ezzel tisztában vagyok, csalódott bennem, amit meg is érted, de nem szűnt meg szeretni és csak ez az egy fontos. Még mindig ugyanolyan fontos vagyok számára, talán még fontosabb, mint voltam. Én, aki azt hittem, hogy ez soha nem történhet meg velem... Úgy érzem magam, mintha egy álomban élnék, pedig ez nem álom, hanem a valóság. A valóság, amit eddig csak álmomban élhettem át, egészen mostanáig. A számomra fontos személyek elfogadták a kapcsolatunkat, anya sem mondott semmi, bár abban sem vagyok biztos, hogy tud róla, de kétlem, hogy Louis nem árulta el neki. Bármi is legyen, tudom, hogy ők mellettem lesznek és elfogadják, hogy ki mellett vagyok boldog és ez örömmel tölt el. 

  - Gemma, ha el mered mondani azt a sztorit én esküszöm, hogy kinyírlak - mordul fel Harry, mire mi csak felnevetünk rajta. - Nem vicces, már így is rengeteg minden elmesélt, amit nem szerettem volna, ha megtudtok, de ezt nem fogom engedni.

  - Talán csak nem félsz, hogy Lottie fogja magát és lelép, ha elmesélem neki? - vonja fel a szemöldökét.

  - Ahhoz túlságosan is szeret, nem lenne képes - vigyorog rám, mire én csak a szemem forgatom. - De nem fogod elmondani, ha nem szeretnéd, hogy az a képes felkerüljön a nettre, amit féltve őrzöl.

  - Neked az megvan? - nyílnak nagyra szemei. - De, hogy...

  - Vannak ismerőseim, szóval csak hallgass vagy kikerül és hidd el, ettől nem szabadulnál meg egyhamar - vigyorog pimaszul.

  - Miről beszéltek? - szól közbe El. - Mit tettél Gem? - fordul a lány felé.

  - Fogadtam és vesztettem, elég ha ennyit mondok - sóhajt fel.

  - Na ez az egyetlen dolog, ami nem hiányzik a múltamból - motyogom. - Legtöbbször vesztettem és nem éppen normális dolgokra vettek rá, de akkor megtanultam, hogy csak olyan fogadást köthetek, amiben biztosan tudhatom, hogy én fogok nyerni.

  Láttam Harry szemein, hogy nem igazán tetszett neki, amit mondtam, amit meg is értek. Ki szeret a barátnője múltjáról beszélni, ha az nem volt valami fényes? Senki. Én sem, csak néha kicsúszik egy két szó és nem tudom megállítani, ezt el kell fogadnia. Tovább beszélgetünk, míg Harrynek csipogni kezd a telefonja.

  - Lottie, nekünk mennünk kell - pillant rám. - Paul beszélni akar velünk és én valamiért azt érzem, hogy rá akar venni minket valamire, mivel nála a fontos dolog általában munka - sóhajt fel.

  - Oké - vonom meg a vállam. - Hát nem csak nyaralni jöttünk ide, bár én azt nem értem, hogy velem miért akar beszélni...

  - Ha rólunk van szó, azt hiszem, hogy minket akar valahová elküldeni, együtt - teszi hozzá csendesen. 

  Tisztában vagyok vele, hogy miért mondja ezt ilyen csendesen. Ha valahová együtt kell menjünk, akkor ez biztosan azt jelenti, hogy nem csak barátként, ami annyit tesz, hogy fel kell vállaljuk a kapcsolatunkat. Nem tudom, hogy készen állok-e erre, de ha Paul ezt szeretné, akkor képes leszek elfogadni, hiszen egy nap úgyis kiderül, miért lenne az más, mint ez... Az elején biztos nem lesz egyszerű, de tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy lesz kire támaszkodnom, ha nagyon elfajulnak a bántások, de bízom benne, hogy nem így lesz, hogy nem utálnak meg azért, mert elvettem tőlük Harryt.

  Egy ölelés és puszi után, magukra hagytuk a lányokat, mi pedig elindultunk, Harry bérelt kocsija felé. Látom rajta, hogy feszülten sétál mellettem, szeretném megfogni a kezét és azt mondni neki minden rendben lesz, de akkor már most elárulnánk magunkat, így inkább megvárom, míg beülünk a sötétített kocsiba.

  - Ha arra is kér minket, nem számít, képes vagyok rá - mosolygok a göndörre. - Ha fel kell vállaljuk a kapcsolatunkat, akkor megtesszük. Egy nap úgyis meg kéne tenni, miért várnánk? Louis elfogadta, a többieknek sincs vele semmi bajuk, mi boldogok vagyunk együtt, akkor miért ne mondhatnánk el ezt az egész világnak?

  - Tényleg úgy érzed, hogy képes lennél rá? - fordul felém.

  - Igen - adom a választ. - Képes lennék, mert úgy akkor érinthetnélek meg, amikor csak szeretném és ez tenne a legboldogabbá. 

  - Akkor induljunk és nézzük meg, mire kér meg Paul - indítja be a kocsit.

  Kevesebb, mint negyed óra múlva, már Paul előtt ülünk a kanapén és várjuk, hogy közölje velünk mit is szeretne. Kíváncsian fürkész minket, mintha nem tudná, hogy kezdjen hozzá, ezzel kicsit megijeszt, de bízom benne, hogy nem olyat kér tőlünk, amit képtelenek lennénk megtenni.

  - Szóval - kezd bele. - Holnap lesz egy premier, amire neked el kell menned - néz Harryre - de nem mehetsz egyedül.

  - Mindjárt sejtettem - morogja.

  - Két lehetőséged van. Semmiképpen sem jelenhetsz meg egyedül, így vagy egy álbarátnővel az oldaladon mész oda és játsszátok el, hogy együtt vagytok...

  - Szó sem lehet róla - emeli fel a hangját, mire én megszorítom a kezét.

  - Megvárnád, hogy befejezzem? - fújtatva bólint egyet. - Köszönöm. Vagy Lottie kísér el, de ez azt jelentené, hogy mindenki megtudná, hogy együtt vagytok. Nem tudom, hogy készen álltok-e rá, de ha nem akkor nincs más választásod, mint elmenni... - de nem engedem meg, hogy befejezze.

  - Vele tartok - vágok közbe. - Nem számít, hogy mindenki megtudja. Nem akarom, hogy más legyen mellette, azt akarom, hogy én kísérhessem el az ilyen szerepekre és meg is fogom tenni.

  - Csak Lottieval megyek - jelenti ki Harry is. - Nem fogom senkivel sem eljátszani, hogy együtt vagyok, mikor nekem barátnőm van - mosolyog rám.

   - Tudtam, hogy ezt fogjátok mondani - mosolyodik el Paul. - De ne lepődjetek meg, ha után szeretnének majd veletek interjút készíteni, mivel ez nagy hír lesz a népnek és mindenki kíváncsi lesz a részletekre. Csak arra kérlek, hogy annyit mondjatok el, amennyi nem árt nektek - kéri tőlünk.

  - Ezzel tisztában vagyok Paul, tudom, hogy mit mondhatunk el és mit nem. Nem kell aggódnod.

  - Akkor csak ennyi lenne - áll fel. - Lottie szeretném, ha választanál egy ruhát a holnapi premierre, a szobátokba küldtük őket.

  - Előre tudtad, hogy ezt fogjuk mondani nem igaz? - nevet fel Harry.

  - Bíztam benne és ismerlek, mint a tenyerem, tudom, hogy képtelenség lett volna téged rávenni, hogy olyan személlyel menj, akit ki nem állhatsz...

***

  - Csodásan fogsz benne festeni holnap - ölel át Harry. - Te leszel a legszebb a lány.

  - Ezt kétlem, bár az biztos, hogy sokkal idősebbnek nézek majd ki ebben a ruhában - pillantok az előttem lógó ruhára.

  Az ölelkezésünket a kopogás zavarja meg, mire Harry morogva enged el, majd indul meg az ajtó felé és tárja ki azt. Louis áll benne és kíváncsian tekint ránk. Szóval ő is megtudta. Harry beljebb engedi őt, majd bezárja az ajtót.

  - Biztosak vagytok benne, hogy ezt akarjátok? - kérdi csendesen. - Tudom, hogy együtt vagytok és szeretitek egymást, bármilyen nehéz is ezt elfogadnom, de felvállalni egy kapcsolatot nem olyan egyszerű és ezt te pontosan tudod Harry - fordul felé.

  - Igen, tudom, hogy mivel jár - sóhajt fel. - Nem most teszek először ilyet és tisztában vagyok vele, hogy az elején a rajongók kiborulnak és bántani fogják őt, de nem lesz egyedül. Itt leszek vele én és ti is. Lottie pedig erős és ki fogja bírni, bár én jobban örülnék, ha nem is nézne fel az oldalaira egy ideig, de tudom, hogy nem tilthatom meg neki, viszont, ha elfajulnak a dolgok, lépni fogok és elérem, hogy leszálljanak róla, nem kell aggódnod.

  - Én is ezt szeretném Lou - pillantok rá. - Tudom, hogy nem lesz minden egyből csodás, de bízom benne, hogy idővel minden helyrejön és elfogadnak.

  - Rendben, látom már eldöntöttétek - lép beljebb. - De ígérd meg, ha már túl sok neked, akkor szólsz nekünk. Nem zárod magadba az érzéseid, El is tudom min ment át és nem volt könnyű neki. Az elején nem is mondott semmit, de láttam, hogy baj van, de ha velünk nem is, akkor legalább valamelyik lánnyal beszéld majd át ezt az egészt, rendben, csak ennyit kérek tőled.

  - Oké - suttogom. - Nem lesz semmi bajom Lou, tudom, hogy ezért aggódsz, de nem fogok visszaesni, már nem vagyok egyedül és rájöttem, hogy az nem volt megoldás, hanem csak megfutamodás.

  - Rendben, akkor holnap találkozunk, mivel Paul minket is befogott El-el, csak azt nem árulta el nekünk mostanáig, hogy ti is ott lesztek együtt - jelenti be. - Remélem minden  jól fog sikerülni és tudom, hogy a rajongók el fognak téged fogadni, hiszen téged nem lehet nem szeretni - áll elém, majd ölel meg.

  - Én is szeretlek - ölelem át a derekát. - És köszönöm, hogy már nem haragszol rám.

  Louis távozása után mosolyogva ültem le az ágyunk szélére és dőltem Harry vállának. Boldog vagyok, lehet, hogy a holnapi nap nem lesz könnyű, de tudom, hogy képes vagyok rá, hogy megbirkózzak vele.

  - Ugye tudod, hogy mennyire büszke vagyok rád? - nyom egy puszit a hajam.

  - Én is magamra, hogy képes vagyok minderre, de tudom, hogy csak neked köszönhetem - pillantok fel rá. - Ha nem lennél mellettem, akkor nem lennék rá képes.

  - Mindig melletted leszek - suttogja, majd ajkát az enyémre tapasztja.