27.rész - Nincs több titok

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog. Tudom, hogy Louis ettől

jobban is kiborulhatott volna, de lesz még balhé nem kell emiatt aggódni.

Nem most, de még lesz, majd ti is meglátjátok. Az első évad lassan a végéhez

közeleg, már nem sok rész lesz benne, de ezt már említettem nektek. 

De jön a második évad, ami remélem ugyanolyan sikeres lesz, mint ez volt.

Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!

Jó olvasást!

--------------------------------------------------------------------------------

Louis Tomlinson

  A sziréna hangja a fejembe férkőzik, de még ez sem képes megállítani a bennem tomboló düht, aggódást. Tudtam, hogy valami nincs rendben. Tisztán éreztem, hogy hazudnak nekem. Mindketten erősen tagadták, lehet, hogy megpróbáltak hülyére venni, de nem vagyok az. Megérzem, ha valami nincs rendbe a húgommal. Csak azt nem értem, hogy mire volt jó a titkolózás?! Azt hitték, hogy nem fogok rájönni? Hát tévedtek, már így is sejtettem, de Harry mondata már biztosra tette bennem az igazam. Nem tudom kiverni a fejemből a mondatát. Hiába próbálom nem, csak ez ismétlődik a fejemben. Lottie, szerelmem mi a baj? Biztosan teljesen elfelejtette, hogy nincs egyedül vele, hiszen akkor nem mondta volna ezt. Meg azt sem, hogy ne hagyja el és mennyire szereti. Annyira furcsán viselkedett, mintha ő sejtene valamit, hogy mi lehet Lottieval. Én viszont abban a pillanatban mikor megláttam, hogy a húgom összeesik az utca közepén, nem is érdekelt az sem, hogy mit mondott vagy mit tudhat, csak azt akartam, hogy minnél hamarabb a kórházba juttassam Lottiet. De ennek még itt nem lesz vége, amint megtudom, hogy a húgom biztonságban van, számon fogom kérni és mindenre megesküszöm, hogy nem köszöni majd meg, amit kapni fog. 

  A rázkódó kocsi hátuljában ülve, Lottie kezét szorítom miközben a mentős valami injekciót fecskendez a másik karjába. Miért pont velem történik ez? Elhoztam, hogy velem legyen, azt hittem, hogy biztonságban lesz, hogy semmi baja sem eshet, de úgy látszik nem vagyok elég jó bátyja, ha képtelen voltam róla gondoskodni. Nem vettem észre, hogy valami nincs rendben vagy ha meg is tettem nem foglalkoztam vele. Abban sem voltam biztos, hogy van köztük valami, de úgy látszik nem igazán megy nekem a dolgok tisztán látása. Viszont egy valamiben biztos vagyok, ha a húgomnak bármi baja lesz és ennek Harrynek is köze van azt sosem bocsájtom meg neki. A legjobb haverom az lehet, de a húgommal nem játszadozhat. Megmondtam neki, hogy Lottie számára tabu, mégis baszott rá. Ha valami baja esett és ennek neki is köze van akkor vége a barátságunknak. Soha többé nem lennék képes úgy tekinteni rá, mint azelőtt. Nem bíznék meg benne. Természetesen a közös munka még valahogyan sikerülne, de semmi más. 

  - Lottie, kérlek... bármi bajod is van, kérlek ne engedd, hogy erősebb legyen nálad. - suttogom, csókot lehelve kézfejére.

  - Nyugodjon meg Mr.Tomlinson a húga erős, nem lesz semmi baj. - néz rám komolyan a mentős, mégsem tudok neki hinni.

  Ismerem a kórházi beszédeket. Mindig ezt mondják. Akkor is, ha pontosan tudják, hogy semmi sem lesz rendben, csak meg akarják nyugtatni az embereket. Nem akarok olyan hittben élni akár egy percet is, hogy minden rendben van, ha látom, hogy nincs. Természetesen bízom benne, hogy Lottie erős és nincs komoly baja, de ez nem az orvos miatt van, hanem az iránta érzett szeretetemből. 

  Ahogy a húgomat bevitték egy terembe, ahová én már nem mehettem vele, így lerogyok az egyik székre, miközben az arcom kezeim közé temetem. Utálom ezt a tétlenséget, hogy nem tehetek semmit azon kívül, hogy itt ülök és arra várok, hogy valaki kilépjen és közöljön velem valamit. Az erős klórszagtól, ami az orromba férkőzött a fejemben lévő lüktetés egyre jobban erősödik. 

  Lépteket hallok, így felemelem a fejem, majd egyből megpillantom magam előtt a fiúkat. Mindenki arcáról tisztán le tudom olvasni, hogy mit éreznek, de a tekintetem Harry arcára fordítom. Számon akarom kérni, de tudom, hogy a kórház nem a legjobb hely erre, viszont abban nem vagyok biztos, hogy képes vagyok magam visszatartani, ha továbbra is olyan képet fog vágni, mint amilyet most. 

  - Minden rendben lesz vele. - teszi a kezét a vállamra Liam. - Erős lány, meglátod, hogy pár perc múlva kijönnek és csupa jó hírt közölnek majd veled.

  - Miért vagy benne olyan biztos? - pillantok rá. - Miért olyan biztos ebben mindenki? Tudod hányszor ültem már itt abban bízva, hogy minden rendben lesz, de ahányszor kijöttek az ajtón sosem kaptam azt? El tudod képzelni, hogy mit érzek most? Ha valami baja esik azt sosem bocsájtom meg magamnak. Anya rám bízta őt, mert úgy gondolta, hogy tudok rá vigyázni, én is ezt hittem, de nézd meg most itt vagyunk...

  - Ne magad okold Louis. - rázza meg a fejét. - Tudom, hogy milyen érzés. Tudom, hogy min mentél keresztül ahányszor csak kórházba jöttél, de vele ez máshogy lesz, biztos vagyok benne. Néz a szemembe és bíz bennem. Minden rendben lesz vele. - mondja lassan. 

  Már húz perce ülünk itt, csendben, aminek köszönhetően a gondolataim ismét elkalandoztak. Liam a jobbomon, Niall a balomon ül, míg Harry velem szembe. Előre van dőlve, miközben kezeivel a hajába túr. Ideges. Mindig akkor csinálja ezt mikor ideges és aggódik valami miatt. Annyi minden lett világos ebben az elmúlt pár percben. Mikor megérkeztünk Lottieval, Harry pont akkor ment elintézni egy telefont, persze, hogy vele találkozott. Utána pedig miatta volt mérges, nem pedig Gemma miatt. Mikor hírtelen mindketten eltűntek akkor egymással találkoztak, de én hülye elhittem, hogy csak ugyanakkor akadt dolguk. Elhittem, mert hinni akartam abban, hogy húgom és a legjobb haverom sem titkolna el előlem ilyen fontos dolgot. 

  - Mióta tart? - bukik ki belőlem. Harry a hangomra megdermed. Tudja, hogy dühös vagyok, hiszen ismer, de nem fogok itt balhézni, de azt nem ússza meg, ha kikerülünk innen. 

  - Én... - motyogja mély hangon. - Sajnálom. - suttogja.

  - Nem ezt kérdeztem! - csattanok fel, de egy mély levegővétel után ismét képes vagyok uralkodni magamon. - Hanem, hogy mióta tart?!

  - Pár hete. - mondja alig hallhatóan, de nekem ez is úgy tűnik, mintha elordította volna magát. - El akartuk mondani... de...

  - Nem érdekel. - vágok közbe. - Megmondtam neked, hogy ő tabu, nem igaz? Mondtam, hogy ne kerülj hozzá túl közöl és semmiképpen se játszadozz vele. Ő nem játékszer Harry, ő a húgom! Ha kell még tőled is képes vagyok őt megvédeni a jövőben. Nem érdekel, hogy boldog az sem, hogy utálni fog ezért, de amint kikerül innen eszem ágába sem lesz a közeledbe engedni. Ezt később biztos vagyok benne, hogy majd megköszönni nekem.

   - Szeretem őt! - emeli fel a fejét. - Nem lennék képes ártani neki. Sosem tudnék neki ártani. 

  Őszintének tűnik. Látom rajta, hogy komolyan gondolja, amit mond, de nem tudok benne már hinni. Megszegte az ígéretét, azt az ígéretét, ami számomra oly sokat jelentett. Csak annyit kértem tőle, ne kerüljön túl közel Lottiehoz, de megtette. Ki tudja mi történt már köztük, amiről én nem is tudok.

  - Sajnálom, haver. - néz rám könyörgően. - Tudom, hogy nem lett volna szabad... de szeretem őt.

  - Nem érdekel. - jelentem ki. - Azt is tudod, hogy miért került ide? - teszem fel azt a kérdést, amire nagyon remélem, hogy nem fogja tudni a választ. 

  - Nem. - szólal meg egy kis idő múlva, amivel elárulja magát.

  - Túl jól ismerlek nem gondolod? - vonom fel dühösen a szemöldököm. - Hogy vagy képes a szemembe hazudni? Hogy vagy képes ilyen dologról a szemembe hazudni? - vonom kérdőre. 

  - Tényleg nem tudom, hogy mi a baja. - motyogja zavartan. 

  - Harry, ha tudod mond el. - szólal meg Liam. - Jogunk van nekünk is tudni.

  - De hát nem tudom! - emeli feljebb a hangját. - Fogalmam sincs, hogy mi baja van. - áll fel, majd indul el a folyosó végére.

  - Tudom, hogy ez most nehéz neked. - áll meg előttem Zayn. - De ne ezzel foglalkozz most. Eltitkolták, megtörtént, ezen már nem tudsz változtatni, de most Lottieval valami nincs rendben. Most ez a legfontosabb. Miután ő is biztonságban lesz, majd megbeszélitek ezt.

  - A francba is! De hát tudja, hogy mi baja. - mordulok fel. - Már ismerem annyira, hogy megérezzem, hogy hazudik nekem.

  - Te is meg tudod majd pár perc múlva, hogy mi baja van, amint az orvos kijön onnan, csak most nyugodj meg egy picit, mert ha kiborulsz az biztosan benne lesz a holnapi médiában, amit gondolom nem akarsz, mert azt sem lesz könnyű megmagyarázni, hogy miért vagyunk itt.

  Igaza van Zaynnek. Tudom, hogy most nem az a legfontosabb, hogy mi történt közöttük, hanem, hogy Lottieval minden rendben legyen, de képtelen vagyok eltekinteni attól, hogy Harry tud valamiről, amiről én nem és nem mondja el nekünk. 

  A fejem a falnak támasztom, majd behunyom a szemeim. Mély levegőket véve próbálom megnyugtatni magam. Most a húgom egészsége fontos, ezzel ráérek később is foglalkozni. 

  - Mr.Tomlinson? - szólít meg valaki, mire hírtelen nyitom ki a szemeim. - Beszélhetnék önnel négyszemközt?

  - Persze. - állok fel, majd indulok meg utána. 

  - Dr.Storm vagyok és én vagyok a húga orvosa. - mutatkozik be. - Megtudtuk, hogy mi okozta a húga elájulását, ezért nem kell aggódnia, ugyanis csak alváshiány, viszont van valami, amit muszáj megkérdeznem öntől.

  - Miért érzem azt, hogy ez nagyon nem fog tetszeni? - válaszolok egy kérdéssel.

  - Voltak a húgának drogproblémái? - kérdez rá nyíltan, mire én megdermedek. Jól hallottam azt, amit az előbb kérdeztek tőlem? - Ha jól sejtem akkor ön erről eddig a percig nem is tudott. - megrázom a fejem. - Sajnálom, hogy én kell közöljem önnel, de a húga szervezetében drogot találtunk. Azt nem tudtam megállapítani, hogy mióta tarthat, de abban biztos vagyok, hogy már hónapok óta. Sajnálom, de ezt muszáj elmondanom önnek, hogy megértse a döntésem. Jól sejtem, hogy az elmúlt időben nagyon furcsán viselkedett?

  - I-igen. - dadogom. 

  - Ingerült volt és ok nélkül kiborult vagy esetleg nem szólalt meg vagy csak elbambult? - bólintok. - Akkor jól sejtettem. 

  - De mit? - kérdem halkan.

  - Elvonási tünetei vannak. - mondja. - Minden jel erre utal és most, hogy ezt ön is megerősítette már biztos vagyok benne. De nyugodjon meg, kezelni lehet. A húga le fog szokni, de ehhez szüksége van segítségre. - sóhajt fel. - Van egy klinika a közelben, ami a problémás gyerekekkel foglalkozik. Ott kéne eltöltsön egy hetet. Segítenének neki, nem lenne könnyű, de bízom benne, hogy sikerülni. Eddig 153 fiatalból csak egynek nem sikerült. Nagyon jók az orvosaink, akik ott dolgoznak. 

  - Ez segíthet rajta? - kérdem bizonytalanul.

  - Igen, biztos vagyok benne, hogy a húgának segítene. - bólint. - Természetesen utána mindig vele kéne lenni, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem próbálkozik meg visszaszokni, de gondolom ezzel nem lenne probléma.

  - Nem. - vágom rá. - Biztos lehet benne, hogy el sem engedem majd magam mellől. - rázom meg a fejem. - Bemehetek hozzá?

  - Természetesen. - mosolyog el halványan. - De most órákon keresztül aludni fog, mivel nyugtatót kapott, amikor felébred egy napot még bent szeretném tartani, addig én beszélek az ottani barátaimmal és innen egyenesen oda szállítanák.

  - Rendben. Köszönöm, hogy segít rajta. 

  - Ez csak természetes. A 221-es teremben van, nyugodtan menjen be hozzá. - búcsúzik el. - Később én is benézek még hozzá.

  Drogok?! Miért volt szüksége erre a húgomnak? Miért nem tudtam róla? Hogy titkolhatta el előlem, én pedig, hogy lehettem olyan vak, hogy nem vettem észre, hogy valami nincs vele rendben? Hónapok óta? De hát ez azt jelenti, hogy már otthon is problémái voltak. Anyának biztos ez tűnt fel csak biztosan nem gondolta, hogy ez lehet az oka. 

  Nem akarom elhinni. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy ez igaz. Egyszerre vagyok rá nagyon dühös és egyszerre aggódom érte. Fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem, de abban biztos vagyok, hogy soha többet nem hagyom magára, nem engedem meg neki, hogy visszaszokjon majd, ha egyszer az orvosoknak sikerül ellene tenniük valamit. 

  Amint visszaérek a folyosóra ahol a többiek is ott vannak, egyből megpillantom a közeledő Harryt. Gondolkozás nélkül gyorsítom meg a lépteim, ökölbe szorítva a kezeim. Nem tudom, hogy ez az amiről tudott, de ha így van akkor ezt nagyon megérdemli, amit most kani fog, ha pedig nem akkor azért mert megszegte az ígéretét.

  - Hogy a francba titkolhattad ezt el előlem? - csattan az öklöm az állán. - Tudtál róla, mégsem mondtad el nekem. Teljesen megőrültél? Miért nem mondtad el? - emelem fel a hangom, mit sem törődve a kérdő tekintetekkel.

  - Erre nincs mentségem. - mondja fájdalmasan.

  - Szóval tényleg tudtad? - kerekednek el a szemeim. - Tudtad? Tudtad és semmit sem mondtál nekem! - ordítom. - Hogy tehetted ezt? Ha tényleg ennyire fontos lenne neked a húgom akkor kurvára el kellett volna mondanod, hogy drogozik! - ismét ütésnek indul az öklöm, de valaki lefog, majd hátrébb húz.

  - Nyugodj meg haver. - morogja Zayn. - Ne csinálj jelenetet.

  - Soha többet ne gyere a húgom közelébe! Nem akarlak a közelében látni! - nézek egyenesen Harry szemébe, majd kibontakozva Zayn karja közül indulok el a 221-es szoba felé.