28.rész - Várakozás

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem örültök neki.

A következő rész sokkal hamarabb fog érkezni, még a 

hét elején és egyben az is lesz az évadzáró. Harminc részre

terveztem, de nem jött össze, mivel nem akarom tovább húzni.

Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!

Jó olvasást!

-------------------------------------------------------------------------

Louis Tomlinson

  Négy órája ülök az ágya mellett, arra várva, hogy végre felébredjen. Igazából fogalmam sincs, hogy mit fogok tenni, ha majd felébred. Egy részem meg szeretné őt fojtani, a másik viszont szorosan a karjaim közé zárná és örülne az ébredésének. 

  Haragszom rá, nagyon haragszom rá. De attól ő még a húgom marad. Szeretni fogom, bármit is követ el. Viszont erre sosem számítottam volna. Az agyam képtelen felfogni, hogy drogozik. Miért tett ilyet? El sem tudom képzelni, hogy egy 17 éves lányt, mi vezethet a drogokhoz... 

  De van egy személy, akiben még Lottinál is nagyobbat csalódtam. Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni, hogy tudott az egészről és semmit sem mondott nekem és nem is tett semmit sem a dolgok ellen. Miért nem avatott be, vagy legalább csak utalt volna, hogy valami nincs rendben, de semmi... Semmi sem fájt még ennyire, mint ez. Egy ilyen fontos dolgot nem szabad eltitkolni. A kapcsolatukat még megértem, de ezt nem... ezt sosem fogom elfogadni! Az sem tetszik természetesen, hogy eltitkolták, hogy együtt vannak, viszont az most a legkisebb problémám. Azzal ráér később is foglalkoznom.

  - Sajnálom, ami történt haver - helyezi a kezét a vállamra, Liam. - Fel sem tudom fogni, hogy mi történhetett, amiért a drogokba menekült...

  - Én sem... - rázom meg a fejem. - Én sem. Annyira hihetetlen az egész, olyan mintha egy rémálomban élnék. Abban reménykedem, hogy mindjárt felébredek és kiderül, hogy a mai napból semmi sem igaz, de tudom, hogy ez nem fog megtörténni.

  - Tudom, hogy nehéz, de az előbb beszéltem Harryvel - sóhajt fel - ő is sajnálja az egészet. Sosem akarta, hogy ez legyen belőle...

  - Eltitkolta előlem Liam - jelentem ki fagyosan. - Ilyet a barátok sosem titkolnak el a másik elől. Ilyet nem szabad. Tudja, hogy Lottie milyen fontos nekem, mégsem mondott semmit a problémáiról... pedig tudott róla.

  - Azt hitte, hogy képes lesz egyedül is megbirkózni vele. Nem akarta, hogy szomorú légy és aggódj miatta. Tudom, hogy ez nem mentség, de nézz magadra. Ebben a pár órában éveket öregedtél, amit teljesen megértek, de...

  - Liam, ha védeni akarod akkor kérlek menj el - nézek a szemébe dühösen. - Nem akarok olyan személyeket a közelemben, akik Harryt védik. Meg is halhatott volna, érted? Rengeteg mindent megbocsájtottam neki. Azt is képes lettem volna, hogy a hátam mögött összejöttek, de ezt nem tudom. Nem tudom megbocsájtani, hogy eltitkolta előlem...

  - Most ezt érzed, a helyedben én is ugyanezt mondanám. De gondolj bele. Harry a legjobb barátod, látszik rajta, hogy tényleg szereti Lottiet. Nem azért nem mondta el neked, mert nem akarta, hogy tudj róla, hanem mert egyedül akarta megvédeni őt, de nem sikerült neki... Azt mondta, hogy mikor visszajöttetek, míg Lottie aludt, megkereste a gyógyszereket a táskájában és mindet lehúzta a wc-n, ezért lett rosszul. Ezért volt ilyen a napokban, mert nem volt mit bevegyen.

  - És nekem ettől jobban kéne éreznem magam? - vonom fel a szemöldököm. - Akkor fogom magam jobban érezni, ha Lottie végre felébred és biztosra vehetem, hogy teljesen leszokott a bogyókról, na akkor majd jól fogom magam érezni, addig nem. Nem érdekel a sajnálata, semmi sem érdekel, csak azt akarom, hogy maradjon távol a húgomtól.

  - Te magad is tudod, hogy ezt nem lesz könnyű elérned, hiszen szerelmes bele. Nem akar elmenni és nem is fog, őt ismerve, míg nem beszélhet vele vagy nem láthatja.

  - Magasról teszek rá! - mordulok fel. - Nem fog bejönni hozzá, beszélni meg még inkább nem fog. Számára a húgom halott. Még anyáéknak is el kell mondanom, de fogalmam sincs, hogy hogyan tegyem meg. Nem hívhatom fel és mondhatom azt neki, hogy Lottie hónapok óta drogozik, most pedig a kórházban fekszik, mivel elájult. Nagyon megrémülne...

  - Nem azt akarom mondani, hogy titkold el előle, de szerintem nem kellene elmondanod neki, míg Lottie fel nem ébred. Úgy legalább megnyugtathatnád, hogy jól van vagyis részben...

  - Hé - dugja be a fejét Niall - szerintem ki kellene jönnötök. Itt van Paul és nagyon dühös, Zayn nem tudja őt megnyugtatni, veled akar beszélni - néz rám.

  Remek már csak ez hiányzott. Ha Paul dühös, akkor az azt jelenti, hogy a média kitett valamit, így már nem kell sok, hogy anyáék is rájöjjenek a dologra. Morogva állok fel a székről, majd nyomok egy puszit Lottie homlokára.

  - Niall, maradj vele, ha felébred akkor rögtön szólj nekem, oké? - nézek a szőkére, aki egy bólintás után leül az én helyemre, Lottie mellett. 

  Amint kiérünk a teremből, egyből megpillantom Harryt. Mit sem törődve akarok elmenni mellette, de persze semmi esélyem mivel megállít.

  - Én tényleg sajnálom, nem akartam, hogy ez legyen. Hinned kell nekem Lou - néz a szemembe könyörgően.

  - Nem érdekel. Ne gyere a húgom közelébe.

  Fáj neki? Megérdemli. Eltitkolta előlem, amit sosem lett volna szabad, ne várja el tőlem, hogy megbocsájtsak neki. Igaz fontos számomra, hiszen mióta ismerem nagyon jól kijövök vele, de ez mindent tönkretett! Nem tudom, hogy képes leszek-e újra úgy tekinteni rá, mint a barátomra. De ha mégis sikerülne, nem vagyok benne biztos, hogy akarnám-e.

  Amint Paul észrevesz, egyből abbahagyja a Zaynek való magyarázkodást és dühösen néz rám.

  - Megmondod nekem, hogy miért nem szóltatok nekem azonnal? - néz a szemembe. - Én kellett volna az első legyek, akit felhívtok, nem pedig a képekből tudjam meg, hogy valakit a kórházba szállítottak. Mi a franc történt srácok?

  - Megtennéd, hogy nem kiabálsz? - kérdem tőle. - Nem akarom, hogy mindenki megtudja, hogy mi van. 

  - Te csak ne kérj tőlem semmit - sziszegi. - Inkább mond el végre, hogy mi történt, mert Zayn csak annyit volt képes mondani, hogy nem az ő dolga elmondani és nyugodjak meg, de hogy lennék rá képes mikor azzal hívnak fel, hogy melyik fiú került a kórházba?!

  - Mi jól vagyok - válaszolom. - Lottie van itt és ő nagyon nincs jól. Elájult és még nem tért magához. Paul el kell intézned, hogy senki se tudja meg, hogy a húgom van kórházban. Nem szabad, hogy megtudja a média. Kérlek, csinálj valamit, hogy ne derüljön ki. 

  - Mi történt vele? - kérdi kicsit nyugodtabban. 

  - A kimerültség miatt ájult el, de ettől sokkal komolyabb problémája van - motyogom halkan. - Drogproblémái vannak. 

  - Tessék? - nyílnak nagyra a szemei. - Mond, hogy nem hallottam jól...

  - De Paul, jól hallottad. Nem akarom, hogy ezt bárki megtudja, már így is sokan tudják. Anyának még nem akarok szólni, míg Lottie fel nem ébred. De van még egy apró problémám. 

  - Sajnálom Louis, meglátom mit tehetek az érdekében.

  - Kösz - biccentek. - De Paul nem mehetünk tovább, míg nem tudom, hogy a húgom nincs jobban. Nem akarom itt hagyni. Tudom, hogy turnézunk, de nekem ez fontosabb...

  - Ez természetes Louis - teszi kezét a vállamra. - Elintézem, hogy maradhassunk pár napot még. A rajongóktól, pedig majd elnézést kértek valamikor és bepótoljátok. Most csak az a fontos, hogy Lottie rendbe jöjjön.

Harry Styles

   Sokkal jobban utálom magam, mint Louis teszi. Hiszen az én hibám, ebben teljesen igaza van. El kellett volna mondanom nekik, de ha nem is mindenkinek legalább neki. 

  A titkolózással csak azt értem el, hogy Lottie kórházba került, pedig pont ezt akartam elkerülni. Azt akartam, hogy jobban legyen. Azt hittem a gyógyszerek eltüntetésével ez sikerülni fog, de úgy látszik, hogy több rosszat tettem vele, mint jót. Nem ez volt vele a tervem. Egy nap alatt minden kiderült és minden romokban hever. A barátságom Louis-val, valószínűleg sosem lesz már olyan, mint régen. Ha egyáltalán képes lesz valaha megbocsájtani nekem. Bízom benne, hogy így lesz, de nem lepődnék meg azon sem, hogyha soha többet nem lenne képes megbízni bennem. 

  Lottiet is elvesztettem, mielőtt még igazán az enyém lehetett volna, nekem köszönhetően. Louisnak igaza van, hogy nem akar a közelébe engedni, valószínűleg én is ezt tenném a helyében. De szeretem, nem tudok és nem is akarok úgy élni, hogy nem beszélhetek vele és nem lehetek a közelében. Valahogy el kell érnem, hogy megengedje, hogy vele legyek. Muszáj elérnem. 

  - Talán jobb lenne, ha hazamennél Harry - ül le mellém Zayn. - Lou, kivan rád, jobb lenne, ha nem lennél itt.

  - Nem megyek sehová sem - emelem fel a fejem. - Nem hagyom itt. Tudom, hogy nem bíztok bennem, amiért eltitkoltam, de szeretem őt. Nem tudok innen úgy elmenni, hogy ne tudjam, hogy biztonságban van. Nem mehetek el úgy, hogy nem láttam és nem beszéltem vele...

  - Nem fogja megengedni neked ezt te magad is tudod - sóhajt fel.

  - Nem érdekel - rázom meg a fejem. - Ha kell akkor idekint maradok, de nem megyek el, innen ne küldhet el. 

  - Mióta tudod?

  - Mióta visszajöttünk Londonba - suttogom. - Ő sem tudja, hogy tudok róla. Valószínűleg én magam sem tudtam volna meg, ha nem hívok ki hozzá egy orvost, aki elmondja nekem mi van vele. Kiborultam mikor megtudtam. Nem hagytam magára egy percre sem. Azt akartam, hogy érezze, hogy nincs egyedül... hogy megbízzon bennem annyira, hogy elmondja mi a baj, de semmit sem tett. Mikor a múltnap visszajöttek találtam a táskájába pár szemet, kidobtam a wc-be, de nem segített. Sokkal rosszabbat tettem vele, mint jót.

  - Ez nem igaz. Jól tetted, hogy eldobtad őket. Lehet, hogy úgy érzed nem segítettél vele, de hidd el nekem, hogy igenis sokat tettél vele...

  - Én mégsem érzem így - túrok a hajamba. - Csak azt akarom, hogy felébredjen és azt mondják, hogy jól lesz... azt akarom, hogy leszokjon Zayn.

  - Lefog - biztosít róla. - Louis is ezt akarja és el is fogja nála érni. De azt már nem tudom, hogy veletek mi lesz. Nagyon kiakadt. De talán Lottie valahogy majd ráveszi, hogy engedjen téged a közelébe. Hiányozni fogsz neki. Louis sem fogja sokáig bírni, hogy szomorúnak lássa a húgát, csak azért mondta az előbb azt, mért dühös, nem gondolta komolyan.

  - Remélem, hogy igazad van.

  Az ajtó hírtelen nyitódik ki, majd siet ki rajta Louis. Az első nővért megállítja, majd közli vele.

  - A húgom felébredt...