Sziasztok!
Meghoztam nektek a következő részt, remélem vártátok már. Sajnálom, hogy nincs több rész egy héten, de ígérem, hogy ez változni fog, csak most minden tanár arra megy, hogy tönkretegyen minket idegileg. Megpróbálok minnél több időt szakítani az írásra, de egyszerűen nem megy. Csak hétvégén van rá időm és akkor is kevés. Az életem is szeretném élni, de annak most nem nagy esélye van. Nem akarlak titeket ezzel untatni, mert gondolom nem én vagyok ezzel egyedül így. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat is!
U.I. Ha van kedvetek egy Louis Tomlinsonos bloghoz, akkor nézzetek be ide, 24.én veszi kezdetét.
Runaway with me (x)
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
-----------------------------------------------------------------
Lottie Tomlinson
Az egész fejem lüktet. Egyszerűen, megőrjít a sok hülye kérdésével. Mióta csak elindultunk folyamatosan kérdésekkel bombáz, amiből már nagyon elegem van. Hiába válaszolok rájuk, újból és újból visszatér hozzájuk, én pedig kezdem azt érezni, hogy megakadt az idő és életem végéig ez fog velem történni.
Bele se merek gondolni, hogy mi lenne, ha Harry elmesélte volna neki, hogy rosszul voltam a minap. Valószínűleg a pokol poklát élném át, bár így is azt érzem. Elhiszem, hogy aggódik értem, de könyörgöm nem vagyok egy pisis kislány, aki nem tud magára vigyázni. Lehet, hogy sok hibát követtem el az életem során, amik egy ideig üldözni is fognak, de tenni akarok ellenük. Meg akarom magam változtatni. Nem akarok, hogy még egyszer ilyen történjen, mint tegnap. Nem engedhetem meg, hogy Harry vagy bárki más rájöjjön életemnek arra a részére, amire már nem vagyok büszke. Eddig lehet, hogy nem zavart annyira, de most, hogy egy kicsit is közelebb engedtem magam a boldogsághoz, nagyon bekavart. Meg akarok neki felelni, olyan lány akarok lenni, aki méltó hozzá, de még ennek az ellenkezőjét érzem. Hogy lehetnék méltó hozzá, ha egy drogfüggő vagyok. Ez a Lottie Tomlinson nem méltó Harry Styles szerelméhez. Hozzá olyan lányok valók, akik ártatlanok és kedvesek, vagyis nekem az ellentéteim.
Én sem voltam mindig ilyen, ha évekkel ezelőtt történt volna ez, akkor én is azok a lányok közé tartoznék, de nem így lett. Az ártatlanságom, ami mindenki szemében tetszett, eltűnt, pont neki köszönhetően. Nem akarom rákenni, hiszen ő nem manipulált, hogy vétket kövessek el, de ha akkor nem ismerem meg, még most is az életem élhetném, normális életet. Nem akartam volna megváltozni, eszem ágába sem lett volna a drogokhoz menekülni, sem elveszteni a szüzességem ilyen fiatalon. De ezen már késő bánkódni. Nem változtathatok rajta és lássuk be nem is akarnék, most már nem. Mert, ha nem történt volna meg a múltamban mindez, akkor biztosan nem lenne ő sem az életem része.
Most egyetlen cél lebeg a szemeim előtt. Leszokás! Le kell szoknom, muszáj. Ha nem is miatta, akkor magamért. Magamért kell változtatnom az életemen. Hiszen ezzel nem csak neki ártanék, ha kiderülne és a bátyámnak, hanem a jövőmre nézve az is lehet, hogy olyan lányra váltanék át, aki egy bűnöző. Ugyanis a drogosokból, előbb vagy utóbb az lesz. A filmekben legtöbbször ez történik velük, hacsak nem jön valaki, aki megmenti őket. Nekem ott van ő, de vajon lesz annyi erőm, hogy búcsút intsek a fehér bogyóknak, azért, hogy megfeleljek neki? Nem lesz nagyobb a vonzódásom hozzájuk, mint hozzá? Szeretem, ezt tudom, de nem könnyű megválni, valami olyantól, ami nélkül egyszerűen bedilizel. Tudom, hogy ezt én tettem magammal és csak én hozhatom helyre, de mi van ha egyedül nem megy majd?! Mi van akkor, ha orvosi kezelésre lesz szükségem, hogy megszabaduljak tőlük? Ez azt jelentené, hogy el kell nekik mondjam, amit nem akarok. Biztos vagyok benne, amint megtudnák, megváltoznék a szemükben, már nem úgy néznének rám, mint eddig. Nem tudnám elviselni, ha sajnálnának...
- Tudod, hiába mondod nekem azt, hogy semmi sem történt - sóhajt fel Louis - ha ennyire a gondolataidba merülsz, nem hiszek neked. - pillant rám, majd tekintetét ismét az útra szegezi.
- Louis... - nyögök fel. - Leakadnál végre erről a témáról? Nem történt semmi. Miért olyan nehéz neked ezt elhinni?
- Mert ismerem Harry. - morogja. - Lehet, hogy a legjobb haverom, de ismerem és tudom, hogy mire képes, ha lány van a közelébe. Nem akarom, hogy te is egyike légy azoknak, akiknek összetörte a szívét, mert akkor én megölöm, annak a ellenére, hogy legjobb haverom.
- Tudod mit - vonom fel a szemöldököm - gondolj, amit akarsz. Belefáradtam, hogy arról próbállak meggyőzni, hogy semmi sem történt és te baszol rá, hogy elhidd nekem.
Az út hátralévő részében nem szólaltam meg. Hallottam, hogy Louis morog és nem tetszik neki, hogy nem beszélek, de nem érdekelt. Nem akarom, hogy úgy kezeljen, mint egy gyereket, már nem vagyok az. Mint megérkeztünk, minden szó nélkül pattantam ki a kocsiból és indultam el az ajtónk felé.
- Megtennéd, hogy megvársz és nem viselkedel úgy, mint egy gyerek? - szól utánam, Lou.
- Te meg megtennéd, hogy nem kezelsz úgy, mint egy gyereket? - fordulok vissza. - Nem vagyok az és hülye sem. De te mégis úgy viselkedsz. - forgatom szemeim. - Anyának semmit sem mondok, mert nem akarom, hogy aggódjon, de elegem van abból, hogy így kezelsz...
- De hát még az vagy! - mordul rám. - Pont úgy is viselkedsz.
- Menj a francba Louis! - ráncolom össze a homlokom, majd megyek tovább. - Megjöttünk! - kiáltom el magam, amint belépek a házba.
- Úgy hiányoztál. - ölel magához anya. - Örülök, hogy egyben láthatlak. - néz végig rajtam.
- Te is hiányoztál anya. - mosolygok rá. - A többiek hol vannak?
- Még nem jöttek haza, csak későbbre vártunk titeket. - néz rám. - Hol van Lou...?
- Itt vagyok. - lép be a szobába. - Szia anya. - zárja karjai közé, miközben dühös pillantással jutalmaz.
Tudom, hogy nem szép, amit csinálok, de nem vagyok egy hülye kisgyerek, aki nem tud saját döntéseket hozni. Lehet, nincs annyi tapasztalatom, mint neki, de lássuk be ő sokkal inkább úgy viselkedik, mint egy gyerek, mint én. Pedig ő idősebb. Szemforgatva indultam el az emelet felé, majd amint a szobámba értek csapom be magam után az ajtót.
Az ablakhoz lépek, majd kibámulok rajta. Igazából, csak most fogom fel, hogy hol is vagyok. Visszajöttünk onnan, ahonnan elindult, alig pár hete. Alig pár hete, pontosan itt szakítottam Colinnal.
Vajon találkozom majd vele, ebben a pár napban, míg itthon leszünk? De leginkább az érdekel, hogy kibírom-e majd, ha mással látom?! Lehet, hogy már nem vagyok vele, de még fontos nekem, mindig is az lesz. Akkor is, ha mással látom, akkor is ha nem. Bár azt kétlem, hogy még mindig utánam sírna. Ő nem olyan. Én sem teszem ezt, biztos vagyok benne, hogy ez az ő részéről is így van.
Alig egy óra múlva már mindenki hazaért. Hatalmas családi ölelést tartottunk, miközben mindent el kellett mesélnünk Louis-al, amit egyszer már megtettünk telefonon is, de szívesen ismételtük meg. Szerencsére senkinek sem tűnt fel, hogy valami nincs rendbe közöttünk, vagy ha mégis nem kérdeztek utána, amiért hálás vagyok, mert fogalmam sincs, hogy mit mondtunk volna.
- Meddig maradtok? - Fizzy.
- Csak pár napot. - mosolyodik el Lou szomorúan. - Öt napnál nem hiszem, hogy többet, mert még próbálnunk kell a fiúkkal.
Ezzel a kijelentéssel kicsit megtört a hangulat, de mindenki pontosan tudta, hogy ez lesz a válasza. Louis akármikor csak hazajött, sosem maradt túl sokat. Mindig hamar vissza kellett mennie a próbák miatt, ez most sem fog megváltozni... csak már nem egyedül az ő hiányát kell elviseljék, hanem az enyémet is.
- És Lottie, mesélj csak. Milyen a kapcsolatod a fiúkkal? - vigyorog rám Fizzy.
- Mit szeretnél tudni? - nézek rá kíváncsian.
- Mindent. - csapta össze a kezét. - Mindenkiről sorba meg akarok hallgatni a véleményed.
Megvontam a vállam, majd rábólintottam. Tudom, hogy Louisnak nagyon nem tetszik ez a téma, de ez van. Semmi olyat nem fogok mondani, amivel felbosszanthatnám, pedig kedvem lenne hozzá.
- Liam, olyan, mint egy apa, akinek az a feladata, hogy ránk vigyázzon. - mosolyodok el. - Néha természetesen elkövetünk egy-egy kisebb baklövést, amiért ő le is szid minket, de azért jóba vagyok vele. Niall, hát ő az a személy a bandából, akivel a legtöbbet veszekszem, mindig megeszi a kajánkat, de már hozzászoktam azt hiszem. - gondolkodom el. - Zayn, hát vele nem tudom milyen is kapcsolatom. Beszélgetünk, de valamiért azt érzem, hogy talán neheztel rám vagy nem tudom, néha kicsit furcsa.
- Ezt, hogy érted? - kérdi Lou. - Miért neheztelne rád, nekem ezt egy szóval sem említette.
- Nem tudom. - vonom meg a vállam. - Csak néha furcsa, amikor a közelben vagyok.
- Majd rákérdek. - vágja rá. - De nem hiszem, hogy haragudna rád. - nyugtat meg.
- És mi a helyzet, Harryvel? - kérdi anya, mire nyelek egyet. - Ha jól emlékszem régen vele voltál a legjobb kapcsolatban, most így van?
- Ezt is mondhatjuk. - bólintok rá. - Vele jövök ki a legjobban. Nem csak azért, mert általában egy szobában vagyunk, mi hárman, hanem mert úgy érzem kicsit hasonlítunk. Sok közös van bennünk és megértjük egymást, hogy valami bajunk van akkor nyugodtan elmondhatjuk egymásnak...
- Ez most úgy hangzott, mintha lelki társak lennétek. - nevet fel Fizzy, mire Louis elkomorodik. Baj lesz még ebből. - Oké mi történt köztetek? - kérdez rá, ide-oda váltogatva a tekintetét.
- Semmi. - vágom rá. - Csak Louisnak nem tetszik, hogy ilyen közel állunk egymáshoz. Semmi sincs közöttünk, mielőtt még bárki is rákérdezne. - hazudom szemrebbenés nélkül. - Csak jól kijövünk, ami nem meglepő, hiszen ez a múltban is így volt.
- Csak régen nem aludtatok együtt, ha nem volt muszáj. - morogja Louis.
- Együtt aludtatok? - vonja fel a szemöldökét anya.
- Azt hittem ezt már megbeszéltünk. - sóhajtok fel, mire Lou csaj fúj egyet. - Igen együtt aludtunk, mert én rosszat álmodtam, Harry pedig felébredt, majd miután megvigasztalt elaludt mellettem. Nem olyan nagy ügy, csak ő csinál belőle azt.
- Felkelthettél volna. - néz a szemeimbe. - De te nem tetted inkább hagytad, hogy ő vigasztaljon meg...
- Te most féltékeny vagy? - nevetek fel keserűen. - Louis, ő már fent volt. Minek keltettelek volna fel téged is? Különben is ő csak egy haver... hányszor mondjam még el.
- Louis, nincs semmi rossz abban, ha Harryvel aludt, hiszen nem most volt ez először így. - száll védelmembe anya.
- Igen, de akkor még gyerekek voltak, mindketten, de már nem azok. - vágja rá Lou. - Harry nem olyan fiú, akit Lottie mellé képzelek. Lehet, hogy semmit sem érez iránta, de ez változni fog. Előbb vagy utóbb mindenki beleszeret és én azt nagyon nem akarom, hogy megtörténjen.
- A francba már Louis! - csattanok fel. - Elegem van belőled! Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak. Nem vagyok gyerek. Tudok magamra vigyázni. És csak úgy mondom, ha valamitől nagyon el akarnak tiltani csak azért is ki akarom majd próbálni, szóval jobban tennéd, ha nem akarnál ennyire eltávolítani Harry mellől, mert akkor annál inkább mellette akarok majd lenni! - állok fel. - Nem akarok veled rosszba lenni, mert szeretlek, de ezzel már az agyamra mész Lou. - nézek egyenesen a szemébe. - Bocsánat, de azt hiszem most jobb ha felmegyek. - fordulok a többiek felé, mire anya bólint egyet.
Megölelem őket, majd szép álmokat kívánva indulok el a szobám felé. Nem akartam ezt, de kijött belőlem. Valahogy lassan majd a tudtára kell adnom, hogy mi is van Harryvel közöttünk, hogy nem érje majd meglepetésként az egész...
A ágyon eldőlve, nyomkodom telefonom, majd keresem meg annak a személynek a nevét, akire most szükségem van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése