2014. szeptember 11., csütörtök

13.rész - "Rólad. Rólam... rólunk."

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog.
Örülnék néhány bíztató kommentnek is, hiszen a sztorinak már
nem kell sok, hogy elkezdődjön az izgalmas rész...
Hamarosan itt is kezdődik a suli szóval a következő rész
valamikor jövőhéten kerül fel, addig is örüljetek ennek!
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------------


  Basszus! Basszus! Basszus! Hogy lehetek ennyire idióta? Mi a francért kellett megszólaljak, mielőtt végiggondoltam volna mit is szeretnék mondani?! Legszívesebben a föld alá ásnám magam csak, hogy megszabaduljak a tekintetüktől. Úgy bámulnak, mintha azt mondtam volna, hogy én vagyok az angol királynő, pedig csak annyit közöltem velük, hogy barátom van. Mi ebben akkora probléma? Hiszen Louis sem volt más, sőt talán rosszabb is, bár ő nem szedett semmit sem a tudtommal. 
   - Barátod van? - morogja Lou. - Akkor miért mondtad azt, hogy nincs mikor rákérdeztem? - vonja fel a szemöldökét.
  - Most pont úgy csinálsz, mintha neked nem lett volna barátnőd az én koromban és te sosem hazudnál nekem vagy bárki másnak. - forgatom a szemem. - Nem vagyok sem süket, sem vak Louis. - nézek egyenesen a szemébe. - Tisztán hallottam mindent, még akkor is, ha csak 12 éves voltam. Szállj le rólam és a barátomról is, mert te sem voltál különb nálam. 
  - De te nem vagy olyan, mint én Lottie! Nem engedem, hogy olyan légy. - rázza meg a fejét, idegesen.
  - Hát bocs, hogy csalódást okozok neked, de jobban hasonlítok rád, mint gondolnád, de honnan is tudnád, ha sosem vagy velem? - csattanok fel. - Sosem vagy velem, velünk több mint 2 hetet akkor mégis honnan szeretnéd tudni, hogy mi van velem? Tudod az, hogy évente párszor hazajössz, az nem olyan, mintha ott laknál Lou! Szóval ne akard nekem megmondani, hogy mit csináljak, mert nem fogom! - állok fel.
  - Pedig nem fogom engedni! - vágja rá. - Nem leszel olyan, mint én. A turnén biztosan nem engedem és lássuk be elég hosszú lesz és te végig ott leszel velem!
  - De én nem akarok menni! Nem akarom itt hagyni a barátom és a sulit sem. - ordítom a képébe. - Ha már nem lehet normális életem akkor lécci kímélj meg attól, hogy mindent magam mögött hagyva vessem magam a karjaid közé...
  - Mi bajod van Lottie? - néz rám. Hát nem lehet megérteni, hogy megváltoztam, hogy már nem az a lány vagyok, akit otthagyott évekkel ezelőtt?! - Meg akarom ismerni a barátod, amint hazamegyünk bemutatsz neki! - mondja a szemembe nézve. 
  - Engem is! - szólal meg egy mély hang.
  - Mi? Neked miért is kéne bemutatnom őt? - fordulok felé szikrázó szemekkel.
  - Mert nem akarom, hogy bajod essen. - jelenti ki nyugodtan. - Tudod olyan vagy mint a kishúgom, szóval ha kell akkor megvédlek és szerintem Lou is egyet ért velem. - pillant rá, mire én is felé pillantok és tisztán látszik, hogy egyetért Harryvel.
  - Nektek elment az eszetek! - sóhajtom. - Egyikőtök sem ismeri meg! Nem akarom, hogy így legyen. - indulok el a lépcsők felé.
  - Lou, hagyd. - állítja meg El, mikor után akar jönni. - Majd beszélek én vele. - teszi hozzá.
  Meg sem várva a válaszát rontok be a szobámba, majd zárom is kulcsra. Nem tudom elhinni, hogy tényleg ilyen hülye vagyok! Egyetlen egy nagy hülyeséget örököltem meg sikeresen a családomtól. Dühösen képtelen vagyok gondolkozni, csak mondom ami jön és ezért keveredek általában bajba, ahogy most is. Azt talán kicsit értem, hogy Lou miért akar vele találkozni, de Harrynek mi köze van hozzá? Nem is ismer. Na jó ez azért túlzás, de akkor is nem rokonom csak egy 'haver'. Nem kell értem aggódnia senkinek sem, tudok magamra vigyázni, ha meg nem megy akkor ott van Colin és segít. Nem kell Harry segítsége, sem a Louisé.
  Nem akarom elhinni, hogy anya tényleg belement, hogy kihagyjam az első félévet és velük menjek turnéra. Miért egyezett ebbe bele? Miért nem kérdezett meg? Mégis, hogy szeretné, hogy a tanároknak ezt bemesélje? Talán azt akarja, hogy az első félévben magántanuló legyek, utána pedig üljek úgy be az iskolapadba, mintha mi sem történt volna?!
  Idegesen dűlök hátra az ágyamon. Mit csináljak most? Ha hazamegyünk, Louisnak biztosan az lesz az első dolga, hogy elmondja anyának és akkor már nem csak őt hallgathatom, hanem anyát is. Utána pedig az lesz, hogy be kell nekik mutassam. Nem hiszem el, hogy hónapokig sikeresen titkoltam a kapcsolatunkat, most meg egyből kibújik belőlem, ha az igazsággal vádolnak meg. Bár fogalmam sincs, hogy melyik lehet a rosszabb?! Ha kiderült volna, hogy szerelmes vagyok Harrybe vagy ez, hát szerintem az első...
  - Bejöhetek? - kopogtatnak az ajtómon. - Nem veszekedni akarok csak beszélgetni. - sóhajtja.
  - Miről, Harry? - csattanok fel meg sem mozdulva.
  - Rólad, rólam... rólunk. - suttogja, bár a csend miatt, így is tisztán értem a szavait. - Kérlek nyisd ki.
  Sóhajtva állok fel, majd indulok el az ajtó felé. Igazság szerint semmi kedvem vele beszélni, sőt senkivel sem, de tudni akarom, hogy mit akarna mondani.
  - Nincs olyan, hogy rólunk Harry. - nyitom ki előtte az ajtót. - Sosem volt és sosem... - nézek a szemébe, amit rögtön megbánok, mert képtelen vagyok befejezni a mondatom.
  - Ne mondj olyat, amit te sem gondolsz komolyan, Lottie. - lép be a szobámba, én pedig morogva zárom be utána az ajtót. - Sosem voltam vak, ahogy most sem vagyok. Nincs értelme tagadnod.
  - Mit is tagadok? - fordulok felé. - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. közlöm vele.
  - De pontosan tudod. - vágja rá, közelebb lépve. - Tudod, hogy miről beszélek és ha nekem leesett, akkor hamarosan neki is lefog.
  - Miről beszélsz? - nevetek fel kínosan. - Mi essen le neki? Talán az, hogy szerelmes vagyok a barátomba?
  - Lehet, hogy szerelmes vagy belé - néz egyenesen a szemembe - de nem csak őt szereted, hanem.... engem is. - suttogja alig hallhatóan az utolsó két szót, mire én nagyra nyílt szemekkel nézek rá.
  - Te hülye vagy. - próbálom titkolni az igazságot. - Sosem voltam beléd szerelmes... - jelentem ki.
  - Ó, tényleg? - hajol közelebb. - Akkor miért ver olyan gyorsan a szíved, ha a közelemben vagy miért remeg bele a tested, ha megérintelek. Miért bámulsz, amikor azt hiszed, hogy én nem látom. Azt hiszed csak Louisnak tűnt fel? - megrázza a fejét. - Hát nem, én is észrevettem, csak próbáltam ezt nem a tudtodra adni. De ma már biztos voltam benne, hogy igazam van. Hogy honnan? Egyszerű, amikor azt feltételezte Lou, hogy talán szerelmes vagy belém akkor te egyből rávágtad, hogy mást szeretsz, de én az arcod néztem végig és láttam a hazugságról árulkodó jeled. Megremegtek az ajkaid Lottie és olyankor hazudsz.
  - Bi-biztosan elfelejtetted bevenni a gyógyszered Harry. - próbálom elpoénkodni ezt az egészet, de nem igazán sikerül a remegő hangom elárul.
  - Igazán? - vonja fel a szemöldökét. - És ha most megcsókolnálak akkor mit csinálnál? - hajolt közelebb hozzám.
  Valószínűleg egyből visszacsókolnám, de ő ezt nem tudhatja meg és nem is teheti meg. Nem csókolhat meg, amíg nekem barátom van és utána sem, mert nekünk nem szabad egymáshoz közelebb kerüljünk. Az arcomon érezem a leheletét, de még mindig nem állítottam meg...
  - Ne! - teszem a mellkasára két tenyerem majd tolom el magamtól. - Nem teheted ezt, nem helyes és nem is kedvellek, nemhogy szeresselek.
  - Hazudsz! - jelenti ki habozás nélkül. - Te is ugyanúgy akartad, hogy megtörténjen, de makacs vagy és magad mellett akarsz kiállni, de nem tudsz mivel a belsőd tudja, hogy hazudsz. - ismét közeledni kezd felém, mire én nyelek egyet. Mi a francot csináljak?
  - Mit csináljak, hogy ezt befejezd? - húzódom el előle.
  - Mond ki az igazat. - suttogja. - Ha kimondod, akkor megállok különben kiszedem belőled máshogy.
  - Jó, jó állj. - motyogom. - Igazad van, oké? - vigyorogva húzódik hátra, majd foglal helyet az ágyamon. - Miért vagy még itt?
  - Mert talán azt akarod, hogy elmenjek? - pillant rám. Habozok. Akarom, hogy elmenjen? Egy részem biztosan, de a másik az ellenkezőjét szeretné. - Látod, te magad sem tudod azt mondani, hogy menjek. - szólal meg pár perc után. - Ezért viselkedtél olyan furán egy hete?
  - Nem, hanem mert nem igazán csípem mikor félmeztelen pasikra nyitok rá, akik úgy viselkednek utána mintha mi sem történt volna... - ülök le a fotelba, minnél távolabb tőle.
  - Szerintem meg tetszett, amit láttál vagyis a legtöbb lánynak tetszik, amit lát, talán ez zavart és a tény, hogy nem vagyok közömbös számodra. - vigyorog.
  - Na jó, inkább menj el. - emelem fel az ölemben lévő kezemet és az ajtóra mutatok.
  - Rendben. - áll fel. - De remélem tudod, hogy következő találkozásunk hónapok múlva lesz, de én nem fogom elfelejteni, amit most mondtál. - kacsint rám, majd kimegy.
  - Ó bassza meg! - suttogom magam elé.
  Tudta? Vajon végig tudta, de mégsem tett semmi vagy csak most esett le neki karácsonykor? Annyi kérdésem lenne, de ha egyet is feltennék attól tartok, hogy minden kiderülne, ha még nem tudja magától. Nem hiszem el, hogy mindent észrevett, amit csináltam. Hogy lehet, hogy nekem nem tűnt fel, hogy sejti?! Talán mert ő normális, nem volt más attól, mert megtudta. Ez is azt bizonyítja, hogy semmit sem érez irántam. Csak a húgának tart és hogy lenne, ha én is csak a bátyámnak tartanám, nem pedig többnek.
  Nem értem, hogy miért akarta, hogy hangosan is kimondjam, ha már úgyis tudta. Szemét módon szedte ki belőlem, hiszen biztos vagyok benne, hogy pontosan tudta mennyire szeretném, ha megcsókolna. De nem tehetem, Colin és magam miatt sem. Ezzel csak magamnak okoznék fájdalmat.

***

  Egy óra múlva El sétált be a szobámba, azzal, hogy egy óra múlva indulunk vissza, de ő már nem tart velünk, mivel visszautazik a családjához. Nem igazán örültem neki, hiszen Louisal leszek kettesben órákon keresztül, egy kocsiban, ahonnan nem is menekülhetek előle. 
  Amikor lementem a többiek is megjelentek. Elég szarul néztek ki, de hát buliztak mit vártam?! Sorba mindenki megölelt, majd elköszönt tőlem. Zayn többször is bocsánatot kért, mert szerinte csak miatta volt az egész, ami egyben igaz is. Csak Harry hiányzott a társaságból, mert elment. A többiek úgy tudták, hogy azért jött fel hozzám, hogy elbúcsúzzon, de nem így volt. Azért jött, hogy kiszedje belőlem az igazságot, ami sikerült is neki. 
  Az úton egyikünk sem szólalt meg, csendben ültünk, ami nekem nagyon furcsa volt. Olyan, mint a vihar előtti csend és én tudtam, hogy egyáltalán nem tévedek, ha erre gondolok. Lehet, hogy most visszafogja magát, de otthon már nem fogja és akkor én kerülök bajba...
  - Remélem tudod, hogy elmondom anyának. - szólal meg, miután mindketten kiszálltunk. Nem válaszolok neki, csak a bőröndömmel a kezemben indulok meg befelé. Tudtam, hogy ez lesz. Annyira ismerem már... - Tudnia kell róla. - ér utol.
  - Nem érdekel mit csinálsz, Louis. - nézek egyenesen a szemébe, majd belépek a házba. Ahol köszöntöm anyát, majd felmegyek a szobámba.
  Sóhajtozva pakoltam kifelé a bőröndömet, miközben írtam egy üzenetet Colinnak, hogy itthon vagyok és holnap találkozhatnánk, amibe ő boldogan bele is ment. Ám a jókedvem egyből eltünt, amikor meghallottam anyám hangját. 
  - Lottie gyere le, beszélnünk kell!
  
  

6 megjegyzés:

  1. Basszus kulcs ez meglepett.:ooo
    Mi az,hogy Harry tudja? Hát kérem szépen ez most sokk volt.c:
    Lehet váltanom kell a kedvenc részem miatt,mert ez ütőt mindent.:))
    Legeslegjobb rész eddig,de mondjuk a címből már gyanakodtam valamire,de erre nem is számítottam.:)) Erre csak azt mondom: Suprise.c:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Eva!
      Örülük, hogy meglepetést okoztam. Egyszer majd megérted, hogy Harry miért tudta, hogy jött rá, de az csak később lesz, jóval. Örülök, hogy tetszett!

      Törlés
  2. Szia!
    Ez nagyon jó rész volt! :)))
    Jó kis fordulat volt, hogy Harry végig tudta. Kíváncsi leszek mit szól a család, hogy van pasija. Várom a kövit.
    Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! Lehet nem az elejétől fogva tudta, hogy szerelmes bele, de majd meérted mire gonfolok! Majd kiderül!

      Törlés
  3. nagyon örülök annak,hogy megtaláltam a blogodat :) eleinte úgy gondoltam hogy á tuti hogy unalmas lesz mert ugyan kit érdekel Lottie.. de mondom egye-fene egy próbát megért..és hát elkezdtem olvasni és egyszer csak azon kapom magam hogy az eddig felrakott részeket mind elolvastam és izgalommal vártam mindig a folytatást hogy mi lesz Colin-Lottie-Harry háromszöggel. megéri elkezdeni olvasni .imádom. mikor Harry bement Lottiehoz a szívem csak úgy zakatolt. majd kiugrott a helyére :D rendesen beleéltem magam a szerepbe. IMÁDOM. siess a következővel
    bye : Egy olvasó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Egy olvasó!
      Hát akkor üdv közöttünk! Mindig mosolyogva fogadom az új olvasókat! Örülök, hogy végül mégis nekikeztél az olvasásának és annak is, hogy nem bántad ezt meg! Remélem a következő részek is tetszeni fognak. Hidd el ki fog derülni milesz a Colin-Lottie-Harry háromszöggel, csak ki kell várni, hogy kiderüljön. Örülök, hogy tetszik a történet! Sietek!

      Törlés