12.rész - Veszekedés, ami csak ront a helyzeten

Sziasztok!

Sajnálom a késést, de meghoztam a következő részt.

Mivel nálunk is kezdődik hamarosan a suli és én kicsit elcsúsztam

a házikkal, így muszáj volt azzal is foglalkoznom. 

De nem feledkezek meg a blogokról sem. Jövőhéten még hozok egy részt,

aztán pedig vasárnaponként fognak érkezni.

Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!

U.I. Nézzétek meg a feltett kérdést is a moduloknál.

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------------

  Arra ébredtem meg álmomból, hogy valaki közelebb húz magához. Hol a francba vagyok? Basszus! Ki a franc ölel magához, ilyen szorosan? Csak reménykedni tudok benne, hogy nem csináltam semmi hülyeséget az éjjel. A szemeim lassan nyitom ki és próbálok nem figyelmet fektetni a hasogató fejemre. Megpróbálom megmozdítani a kezem, de hamar rájövök, hogy valaki máséba van belefektetve. A kezünkre pillantok és a felismerés pofon vág. Ilyen gyűrűje csak neki van! Ó, a pokolba mit tettem. Lassan fordulok meg a karjai között. Reménykedek benne, hogy ezt az egészet rosszul gondoltam, hogy ez a személy nem az akire gondolok. Viszont, amint felpillantok rá és észreveszem a göndör fürtöket, már tudom, hogy hatalmas bajban vagyok. Mi a fenét keresek én mellette? Hogy kerültem ide? Louis látta? Basszus tuti kinyír, ha meglát minket így. Nyugodt, gyönyörű arcát bámulva a bennem lévő pánik egyre nagyobb lesz.

  - Ne sikíts, Lottie! - szólal meg mély, rekedt hangján Harry, még mindig csukott szemekkel, mire én kicsit megremegek. - Jobban vagy?

  - N-nem... - dadogom. - Hogy lennék jól? Mit keresek melletted? - kérdeztem halkan. Fáradtan nyitja ki szemét, majd néz velük rám, mire én elnézek róla. - Miért vagyok veled egy ágyba, így? - próbálok elhúzódni tőle, de nem enged.
  - Ne félj, semmi sem történt. - mosolyog rám. Kicsit megkönnyebbülök, hogy ezt mondja, de attól még mindig nem tetszik, hogy a karjaiban tart. Igazság szerint szeretek itt lenni, semmi bajom vele, de tudom, hogy nem helyes. Nem csak Louisért, hanem Colin miatt sem. Fontos számomra, szeretem, eszem ágába sincs megcsalni őt, még akkor sem, ha Harryről van szó.  - Nagyon rosszul voltál az éjjel. Ahhoz képest, hogy én sokkal többet ittam nálad, te hamarabb kiütötted magad.
  - Sajnálom. - suttogom. - De szerintem jobb lenne, ha eltűnnék innen mielőtt még Louis ránk nyitna. Elég volt nekem a tegnap hallgatni, nem akarom ma is.
  - Nem csak neked van eleged, de egy részben meg is értem, hogy miért ilyen védelmező. Valószínűleg én is ezt tenném a helyébe, ha hozzám hasonlóval lennél egy légkörbe. De most semmiért sem kell aggódnod, Louis már tudja vagyis a pár perccel ezelőtti kiabálásból, amit Zaynel folytatott nekem ez jött le.
  - Miért nem emlékszem arra, hogy kerültem ágyba, de igazság szerint csak az érdekel, mert pont ebbe az ágyba. - ülök fel, majd pillantok le rá.
  - Zayn az én szobámba hozott azzal az indokkal, hogy nem akar magadra hagyni, de ő sem tűnhet el, mert az már túl feltűnő lenne, így velem hagyott.
  - Hát akkor már értem, hogy miért dühös Louis. - sóhajtom. - Nem elég, hogy majd szétmegy a fejem, de valószínűleg, amint elhagyom a szobád leordítja a fejem.
  - Hát akkor ne menj el. - vonja meg a vállát. - Gyógyszer van a fiókba a fürdőben, víz is úgyhogy ellehetünk egy ideig.
  - Tudod talán sikerülne is rávenned. - nevetek fel. - De az csak rosszabb lenne, minnél hamarabb túl leszek rajta annál jobb lesz.
  - Hát akkor veled megyek. - bújik ki ő is az ágyból. - De szerintem előbb át kéne öltöznöd, mert kétlem, hogy díjazná, ha meglátna a pólómban. - néz végig rajtam.
  - Igazad van, akkor azt hiszem átmegyek és magamra zárom az ajtót és tíz perc múlva találkozunk és mindent tisztázunk vele. - apró bólintás után az ajtó felé veszem az irányt, majd elfordítom benne a kulcsot és kilépek.
  Gyorsan lépkedek a szobám felé, de minden mozdulatommal egyre erősebben nyilall a fejembe. Bár őszintén szólva megérdemeltem. Jól tudom, hogy a pia és a szer nem fér össze, mégis mindkettőt használtam, annak ellenére is, hogy a múltkor is, hogy kiütöttem magam.
  Megkönnyebbülten csukom meg magam után az ajtót, mikor sikeresen elérek a szobámig úgy, hogy senki sem figyelt fel rám. Az utam egyenesen a fürdőbe vezet, ahol egyből ledobom magamról a ruháim, majd beállom a zuhany alá.
  Ahogy áztatom magam, eszembe jut, hogyan ébredtem fel. Azt hiszem utoljára akkor voltam ilyen közel Harryhez, amikor először aludtam vele, az már jó hosszú ideje volt. Szorosan hozzábújva, miközben ő átölel és a kezem fogja. Ha nem tudnám, hogy mi az igazság azt hinném, hogy ez nem csak alvás volt, de láttam rajta, hogy igazat mond arról, hogy nem történt semmi sem közöttünk. Látszik, hogy másnapos vagyok, mert teljesen máson jár az eszem, mint amin kéne. Folyamatosan azon töröm a fejem, hogy milyen lenne minden nap mellette ébredni, hogy milyen lenne vele lenni. Nem csak úgy, bár az is érdekelne, de leginkább a kedvességei és törődése érdekelne. Bár tisztába vagyok benne, hogy ennek semmi esélye sincs, hiszen ő gyereknek tart, nekem pedig barátom van. Millió ok, ami miatt nem lehetnénk együtt...
  - Basszus! - kiáltottam el magam, mikor megpillantottam az ágyamon ülő fiút. - Mit keresel te itt? - fogtam szorosabban a körém tekert törölközőt.
  - Tudod letelt a tíz perc. - vigyorog rám, miközben fel-le vezeti rajtam a tekintetét.
  - Elfordulnál? - csattanok fel, mire ő nevetni kezd. - Azt hiszem tovább tartott mint gondoltam. - lépek gyorsan a szekrényhez, ahonnan kiveszek tiszta fehérneműt és egy toppot, miközben végig a hátamon érzem a tekintetét. - Ne bámulj már. - szólok rá.
  - Most legalább már kvittek vagyunk. - szólal meg kuncogva, mire én mérgesen fordulok felé, ő pedig hátraveti magát az ágyamon. - Különben is honnan kellett volna tudnom, hogy nem öltözöl fel a fürdőben?
  - Nem tudom. - motyogom. - Te is rám nyitottál, ahogy én is rád, de többi ilyen ne forduljon elő. - vágom be magam mögött az ajtót, de még így is tisztán hallom a nevetését.
  Mi lehet ettől jobb érzés? A fiú, aki már évek óta tetszik meglát egy törölközőben, ami alig takar valamit belőlem. Igaz, hogy egyszer én is rányitottam, de azt nem gondoltam volna, hogy ez velem is megtörténik majd. Gyorsan magamra kaptam a ruhákat, majd megfésültem nedves hajam és visszamentem a szobába.
  - Szerinted nagyon ki fog akadni? - kérdem miközben lefelé tartunk a lépcsőn.
  - Hát nem fog repesni az örömtől az egyszer biztos, de kibírjuk, ha elmondom neki, hogy csak neked segítettem akkor talán megenyhül.
  - Vagy jobban kiakad, de rám. - sóhajtom. - Már a múltkor is megígértette velem, hogy semmit sem ihatok ezen a bulin, de mégis megtettem...
  - Hé - áll meg és fordít maga felé - én is voltam 17. Egy szabályt sem tartottam be, sőt inkább mondhattuk úgy, hogy csak egyet, ami annyiból, állt, hogy mindet megszegem, amit megtiltanak. Tini vagy, lehet, hogy nem jó tanács, de élvezni kell az életet, mellesleg Louis is ezt tette, talán csak attól tart, hogy olyan leszel mint ő volt.
  - Na erre nem számítottam. - nézek fel rá. - De normális, hogy olyan vagyok mint ő, hiszen a bátyám...
  - Nagyon örülök, hogy végre felkeltetek! - hallok meg egy ideges hangot a lépcső aljáról. - Van egy kis megbeszélnivalónk! - szögezi le, majd a nappali felé mutat.
  - Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek, aki bajba került. - suttogja a fülembe Harry, mire én felé pillantok és mosolyogva bólintok.
  - Most! - csattan fel Louis. Már akkor éreztem a Louisból kiáradó dühöt, amikor elhaladtam mellette. Eddig is sejtettem, hogy nem lesz valami kedves beszélgetés, de ránézve miközben dühösen ráncolja a szemöldöke közti bőrt, frászt kapok tőle. Mindketten helyet foglaltunk a kanapén és már Louis meg is jelent előttünk. - Miért aludtatok ti ketten együtt, zárt ajtóval? - bámul ránk.
  - Louis. - suttogom, mire félem fordul, majd felvonja a szemöldökét. - Nem ő tehet róla és Zayn sem. - védem meg őket azonnal. - Én ittam, mert kikészítettél a hülyeségeddel. Szóval ez igazság szerint a te hibád, ha nem üldözöd el mellőlem Harryt, akkor nem ittam el volna ismét magam...
  - Szóval rám kened? - vonja fel a szemöldökét.
  - De hát Louis, csak beszélgettünk te meg elkergetted mellőlem... Oké értem én, hogy meg akarsz védeni, de könyörgöm, pár hónap múlva össze leszek veletek zárva hetekig. Ott is ezt fogod csinálni? Senkivel sem beszélhetek majd, mert talán rám mászik, ami biztosan nem történik meg?
  - Az ott más lesz. - vágja rá. - Ott nem egy rohadt bulit fogunk átélni, nem fogunk minden nap inni és úgy nem félek otthagyni Harryvel vagy bárki mással is téged, de részegen nem akarom, hogy a közelébe menj.
  - Tegnap is az voltam mégsem csináltam vele semmit. - morogja mellőlem az említett. - Nem fogok hozzányúlni Louis! Már mondtam, hogy nem akarom megbántani és azt is pontosan tudom, hogy te megtiltottad, de ha valamitől vagy valakitől eltiltod őt, te magad is látod annál inkább azt akarja majd... Különben is három éve miattad lettünk jóba, hiszen együtt töltöttük a szabadidőnket, emlékszel?
  - Harry, Lottie nem olyan, mint amilyen te voltál. Ő nem hazudna nekem vagy senki másnak, sosem keveredik bajba és ha mégis megteszi akkor biztosan szólna valakinek és nem egyedül próbálná megoldani a problémáját.
  - Hát akkor úgy látszik nem ismersz Louis. - motyogom magam elé nézve.
  - Ezt, hogy érted? - döbben meg.
  - Szerinted én még sosem hazudtam neked vagy bárki másnak? Nagyon tévedsz Lou, sokszor csináltam, ahogy most is. Olyan dolgok kerítettek a hatalmukba, amiből nem akarok szabadulni. És abban teljesen igaza van Harrynek, ha megtiltod annál jobban akarom.
  - Miről van szó Lottie? - fordulnak mindketten felém. - Miért véded ennyire Harryt? Furán is viselkedsz a közelében és van, hogy észre sem veszed, hogy bámulod. Miért érzem azt, hogy talán nem csak barátként tekintesz rá? - vonja fel a szemöldökét, mire Harry felé pillantok, aki kíváncsian várja a válaszom. Ó bassza meg!
  - Louis, hagy békén ezt a lányt! - szólal meg El a háttérből.
  Mérges vagyok és egyben zavarodott is. Én sem tudom, hogy mi van köztem és Harry között. Nem tudom, hogy igaz-e, amit az előbb mondott, de egyet biztosan tudok. Nagyon haragszom rá.
  - Nem, amíg el nem mondja, hogy szerelmes-e Harry! - jelenti ki Louis. Gondolkodás nélkül szólalok meg.
  - A francba is! Nekem barátom van, akit szeretek te idióta! - csúszik ki a számom, mire elé kapom a kezem. - Basszus!