4.rész - Három hónapig velük...

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog.

Tudom, hogy még mindig sok minden nem tiszta, de tudjátok, hogy

a részek folyamán minden ki fog derülni, szép lassan.

Pár dologra már itt is rájöhettek, ha figyelmesek vagytok.

Köszönöm a kommenteket és a bíztatásokat, meg természetesen az 

olvasókat is! Lehet még a héten lesz egy rész, de ez nem biztos!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Amint végignéztem a sokaságon rájöttem, hogy sokkal többen jöttek el, mint amire számítottam. Gondolom a barátaink még a barátaikat is meghívták, aminek igazából nagyon örülök, mert így kevesebb esélyem van olyan személyen találkozni, akivel egyáltalán nem szeretnék, bár azt tudom, hogy lehetetlennek bizonyul. Körbenéztem, mire azonnal megakadt a szemem egyikőjükön. Képtelen voltam elnézni róla, már olyan rég láttam utoljára, hogy szinte alig ismertem meg, de a szív sosem hazudik, ahogy most sem tette. Tudtam, hogy mindenkinek felfog tűnni, hogy őt bámulom, de nem tudtam semmit sem tenni. Az agyam nem tudott parancsolni a szememnek, mivel most a szívemre hallgatott. Megállás nélkül őt néztem. Nem sokat változott, még mindig ugyanaz aki volt, csak sokkal jobb változatban. Magamnak is félek beismerni, de tudom - vagyis érzem - hogy ez az este nem pont úgy fog elsülni, ahogy én azt szeretném. Még mindig őt néztem, amikor észrevettem, hogy nincs egyedül. Szuper! -csattantam fel magamban. Ez aztán nagyon jó lesz. Nem elég, hogy meg kell magam majd játszanom, még azt is kell majd nézzem, amihez aztán tényleg semmi kedvem. Sajnos, hogyha Louis-al leszek egy társaságban akkor nem húzhatom magammal oda Colin-t, vagyis megtehetném, de csak mint barátot és nem tudom mennyire menne nekünk az, hiszen mi nem barátok vagyunk, sosem voltunk azok. 

  Gyönyörű lány áll mellette, tökéletesen passzol hozzá. Barna hosszú, hullámos haj, bájos arc, csillogó szemek és ehhez még tökéletes alak is társul. Kinek kell ennél több? Minden pasi odáig lenne érte, nem is csodálom, hogy ő is... Ahogy átkarolta a derekát, mire a lány felmosolygott rá, a szívem gyorsabb tempót diktált, mivel észrevettem, hogy felénk közelednek, én pedig még mindig őket bámulom. Ő istenem! 

  - Lottie, jól vagy? - suttogta El a fülembe, mivel sikerült visszahoznia.

  - Persze. - néztem rá, de tudtam, hogy nem győztem meg őt erről. Amint ideje lesz biztos vagyok benne, hogy rákérdez.

  Mély levegőt vettem, majd oldalra pillantottam. Már csak pár méter volt míg ideérnek hozzánk. Lottie össze kell szedned magad! Már sikerült emlékszel, sosem törtél meg, most sem fogsz! 

  - Sziasztok! - mosolyog ránk, ahogy ideérnek, mire megjelennek a gödröcskéi, amitől egykor még gyorsabban vert a szívem. Elengedi a mellette álló lány derekát, majd Louis elé áll. - Boldog Szülinapot, haver. - öleli meg. 

  - Köszi, de hogy kerültök ti ide? - kérdezi tőle, mire Harry felém fordítja a fejét. - Te hívtad meg őket? - kérdezi most már tőlem, mire én egy aprót bólintok. Lehet, hogy most azt hiszik, hogy valamitől félek, de ezt nem engedhetem meg. Határozott és erős kell legyek, senkinek sem engedem meg, hogy megtörjek.

  - Gondoltam, hogy örülni fogsz, ha a legjobb haverod is itt lesz. - mosolyogtam rá.

  - Szerencséd van, hogy ilyen húgod van. - mosolyog rám. Miért kell ezt csinálja? - Ó, bocsánat még be sem mutattam nektek a mellettem álló, gyönyörű lányt. - az arcán pír jelenik meg. - Ő itt a barátnőm, Zoe.

  - Örülök, hogy találkoztunk. - mosolyog ránk, Zoe.

  - Jó végre élőben is látni azt a lányt, aki teljesen elcsavarta a fejed. - nevet Lou mellettem.

  Nem kicsit éreztem magam kínosan, de én is mosolyogva bemutatkoztam neki, ahogy mindenki más is. Igaz furcsa volt, hogy Louis még nem látta őt, hiszen Harry a legjobb barátja, de gondolom csak véletlen, de nem is számít. Szükségem van egy italra különben be megörülök.

  - Én megyek rendelek valamit. - súgom oda a bátyámnak, mire ő bólint, majd tovább megy a többiekkel, hogy keressenek egy üres asztalt, de még mindig nem maradtam egyedül, hogy megkereshessem Colin-t, mivel El itt áll mellettem és kérdően néz rám.

  - Veled tartok. - mondja végül.

  Sóhajtva indulok el a pult felé. Tudom, hogy magyarázatot vár és addig le sem fog állni, míg el nem mondom neki az igazat. De mégis, hogy tegyem ezt, hiszen a bátyám barátnője. Tudom, hogy nem mondaná el neki, de Louis nem hülye rájönne, hogy valamit titkol előle és addig faggatná míg végül el nem mondaná neki az egészet. Nekem pedig semmi kedvem sem lenne utána bármiről is beszélni majd Lou-val, mivel már most magam előtt látom a jelenetet, hogy mennyire kiakadna... Felültem a pult előtti székre, El pedig mellém.

  - Elmondod, hogy mi volt ez? - kérdezte végül. Már épp szólásra akartam nyitni a szám, mikor megjelent előttünk a pultos.

  - Sziasztok, mit hozhatok a gyönyörű hölgyeknek? - kérdezi mosolyogva Mike.

  - Mint mindig, most is cosmo-t. - válaszolom egyből, bólint majd El-re néz.

  - Ugyanazt. - válaszolja végül. Megvárja míg Mike eltűnik, majd ismét rám néz. - Lottie bennem megbízhatsz, nem mondom el Louis-nak, ha megkérsz rá. Miért viselkedtél olyan furán, mikor Harry-ék odajöttek hozzánk?

  Hogy mondjam el neki? Bökjem ki egyből vagy inkább csak írjam körbe? Nem mondhatom el neki, hogy mi volt három éve. Senkinek sem mondtam még el és nem is terveztem, ez az én titkom, amit nem szeretnék megosztani senkivel sem. Nem mondhatom el neki, hogy mikor először találkoztunk beleszerettem, de ő tudomást sem vett rólam, ahogy most sem, de ezt már megszoktam és nem is érdekel, mivel én másnak adtam a szívem.

  - Csak rég láttam, meglepődtem. Ennyi az egész. - vonom meg a vállam. Látom rajta, hogy nem hiszi el amit mondtam, de szerencsére Mike megjelent, így nem tudott ismét kérdéseket feltenni.

  - Köszi. - mosolygok rá, majd belekortyolok az italomba.

  Mike kicsit még beszélgetett velünk, de mivel ő itt dolgozik ki kellett szolgálja a többi vendéget is. Hiába próbáltam valahogy a tudtára adni, hogy ne hagyjon itt El-el tudtam, hogy nem fog menni...

  - Megkeressük a többieket? - kérdezi.

  - Menj csak, én előtte még megkeresem az egyik barátom. - mosolygok rá.

  - Rendben. - áll fel. - De ne maradj soká, mert Louis még képes lesz megkeresni téged. - bólintok majd megvárom, míg elmegy.

  - Mike? - szólítom meg, mire felém néz. - Nem láttad Colin-t?

  - Hátul van a keverőpultnál. - mosolyog rám.

  - Köszi. - hajlok át a pulton és nyomok egy puszit az arcára, majd azonnal elindulok megkeresni a pasit, aki már nem láttam egy egész napja.

  Átvetem magam a tomboló tömegen, vigyázva az italomra. Már a közelben vagyok, amikor megpillantom őt. Mosolyogva sietek felé, majd leteszem az italom és hátulról átölelem.

  - Szia, angyalka! - fordul meg és ölel szorosan magához. - Örülök, hogy végre látlak.

  - El sem tudod képzelni, hogy mennyire hiányoztál. - motyogom a mellkasába, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem hallotta a zene miatt.

  Felemeli a fejem, majd szenvedélyesen megcsókol. Azonnal bizsergés járja át a testem, jó volt, hogy végre másra tudtam koncentrálni, nem pedig arra, hogy milyen rossz lesz ez az este míg Louis-al kell majd legyek. A karjaim a nyaka köré fontam és amilyen közel csak tudtam, magamhoz húztam.

  - Milyen mohó valaki. - morogja a fülembe.

  - Talán baj? - kérdem felvont szemöldökkel, mire csak kuncogni kezd és ismét megcsókol. Itt maradnék vele ameddig csak tudok, de tudom, hogy Louis képes lenne tényleg megkeresni és semmi kedvem, hogy lebukjak. - Colin, tudom, hogy haragudni fogsz, de nekem vissza kell mennem a többiekhez, mielőtt még keresni kezdenének, de ígérem, hogy még találkozunk ma éjszaka.

  - Nem haragszom, megértem. - mosolyog rám. - Kérsz? - kérdezi halkan, mire én bólintok. Szükségem lesz rá az este folyamán. - Csak figyelj magadra, ne üsd ki magad. - puszil meg, majd utamra enged.

  Mosolyogva keresem meg a többieket, pedig egyáltalán nem vagyok jó kedvemben, de nem adhatom nekik tudtukra, hogy mennyire nem érzem jól magam, hogy ő is itt van. Mikor megpillantom őket, észreveszem, hogy Louis valamit nagyon magyaráz Harry-nek, aki pont felém kapta a fejét. Megrázom a fejem és tovább megyek feléjük, majd leülök egy szabad helyre.

  - Visszatért az elveszett bárány. - vigyorog rám Lou, mire én csak a szemem forgatom.

  - Nem vesztem el, csak egy barátommal voltam. - nézek rá. - Talán lemaradtam valamiről? - kérdem mikor észreveszem, hogy Harry és Louis is engem néz.

  - Nem erős neked kicsit az az ital? - kérdi Harry. Csak ezt ne, ne oktasson ki engem senki se, arról, hogy mi jó nekem és mi nem, mert ezt sosem tűrtem el.

  - Nem, különben is nem mindegy, hogy mit iszok? - kérdem felvont szemöldökkel, ő pedig furán néz rám, ahogy Louis is.

  - Szerintem is erős az neked. - mondja komolyan.

  - Nem az! - csattanok fel. - Csak jól akarom magam érezni, nem most bulizok először Louis. - morgom.

  - Oké-oké, csak ne harapd le a fejem. - mosolyog rám. A fiúk megint beszélnek valamiről, majd Harry ismét felém fordul és bámulni kezd.

  Mi a fene van rajtam, hogy ennyire bámul? Iszom még egy kortyot, amit már meg is érzek szerencsére mikor iszom kicsit felszabadulok és nem érzem magam annyira feszültnek, mint általában.

  - Hallom te is velünk fogsz jönni a turnénkra. - mosolyog rám, mire én felvont szemöldökkel nézek Louis-ra. Hogy mennék velük mikor anya el sem engedett? - Bocs, te még nem tudtál róla? - megrázom a fejem.

  - Louis, te is tudod, hogy anya nem engedett el. - nézek rá, mire ő vigyorogni kezd.

  - Azt mondta, hogy gondolkozik rajta, én pedig ma beszéltem vele. - vonja meg a vállát. - Nem volt könnyű dolgom, mivel nagyon makacs és meg volt róla győződve, hogy nem lenne jó ötlet neked is velünk jönni, de nagy nehezen sikerült rávennem, hogy elengedjen téged. - vigyorog. Én pedig félrenyelem az italt, minek következtében köhögni kezdek. - Jól vagy? - röhög fel.

  - Elenged? - kérdezem nagyra nyílt szemekkel. - De hát mi lesz a sulival? - kérdem. Kell találjak egy kiutat. Nem tudnák elviselni egy egész turnét vele, nem menne. És mi lenne Colin-nal, hogy a francba válnék el tőle hónapokra, hiszen szeretem, nem akarok itt hagyni. Szeretnék Louis-al tölteni egy kis időt, de nem így.

  - Nem is örülsz neki. - néz rám szomorúan. - Sokba került nekem, hogy elengedjen...

  - De örülök, csak tudod... nem gondoltam volna, hogy elengedne. - motyogom. Próbálok az arcomra mosolyt csalni, amin nem látszik, hogy mennyire nem szeretném velük tölteni szinte az egész nyarat.

  Kicsit még beszélgettünk, bár én nem igazán tudom, hogy miről mivel az ital megtette a hatását és a gondolataim sem itt jártak, hanem az idei nyaram, amit nem tölthetek a barátommal, mert a One Direction-el megyek turnézni. Csodás nem igaz? Három teljesen hónap velük összezárva, milyen jó lesz... Louis és El, elmentek találkozni a többiekkel, akiket még meghívtam, Zoe pedig a mosdóba, én pedig itt maradtam Harry-vel. Már épp indulni akartam, megkeresni Colin-t mikor megszólalt. Nem akarok vele kettesbe maradni!

  - Megváltoztál. - néz a szemembe. - Már nem olyan vagy, mint voltál.

  - Tudod az emberek változnak az évek során. - nevetek fel gúnyosan.

  - És sokkal pimaszabb is vagy. - vigyorog. - Egyre jobban hasonlítasz Louis-ra. - nem válaszoltam rá semmit sem, csak megforgattam a szemem. Miért kell nekem itt lennem vele. - Miért nem akarsz velünk jönni turnézni?

  - Én akarok... - kezdek bele, de félbeszakít.

  - Nem vagyok vak Lottie. - nevet fel. - Nem akarsz jönni, csak az okát szeretném tudni, hogy miért?

  - Hiányoznék a suliból, és a barátaimtól is el kéne szakadnom három hónapra.. -motyogom, de tudom, hogy egy szavam sem hiszi. Továbbra is engem néz, mire sóhajtva elmondom az igazság egy részét. - Oké, igazából nem szeretnék összezárva lenni öt sráccal, akiket alig ismerek, Louis-t kivéve. - sóhajtom.

  - Engem is ismersz, vagy már elfelejtetted, hogy jóba voltunk még az elején? - vigyorog rám. - A többiek is örülnének ha jönnél én biztos vagyok benne.

  Épp ez a bajom, hogy nem felejtettem el azt a pár hetet, amit akkor együtt töltöttünk. Louis miatt elég jóba lettem Harry-vel hiszen szinte folyton együtt lógtak, így hát én is velük voltam... amit már nagyon szeretnék elfelejteni, de tudom, hogyha így folytatom akkor sosem fog menni, főképpen nem azon a turnén.

  - Az már három éve volt, azóta mindegyikőtök megváltozott. - nevetek fel kínosan.

  - Én ugyanaz vagyok, ha nem tűnt volna fel. - mosolyog továbbra is. - A srácok se sokat változtak. - folytatja.

  - Miről beszéltek ti ketten, itt? - vágódik le mellém Louis, mire én ugrok egyet. - Talán megzavartam valamit?

  - Csak a turnéról beszéltünk, mire Lottie is velünk tart. - adja meg a választ Harry helyettem is.

  - Taylor vár téged a pultnál. - suttogja a fülembe, Lou. Teljesen el is feledkeztem róla. A francba! Most viszont nagyon örülök, hogy megjelent, így legalább megszabadulhatok Harry társaságától. - Azt mondta ott lesz.

  - Köszi. - nyomok egy puszit az arcára,  majd felállok és elviharzok.

  A pia már megtette a hatását, a járásomra is. Kicsit nehezebben mentem a pult felé, de szerencsére nem estem el. Mosolyogva ültem le Tay mellé, lehet, hogy már nem vagyunk olyanok, mint régen, de még mindig a legjobb barátnőm és most megmentett.

  - Szia. - mosolyogtam rá. - Örülök, hogy eljöttél. - ölelem meg, amit ő pár másodperc múlva viszonoz is.

  - Én is örülök, hogy itt lehetek. - mosolyog rám. - Jól vagy? - kérdi halkabban.

  - Tökéletesen. - hazudom. - Kérlek ne kezd el, jól vagyok tudom, hogy mennyi a határ.

  - Angyalka. - ölel át valaki hátulról. - Szia, Tay! - biccent felé.

  - Szia. - motyogja halkan. - Lottie nem maradhatok sokáig, de nagyon örülök, hogy meghívtatok. - mosolyog ránk.

  - Igen tudom, a szüleid. - sóhajtom. - Colin - suttogom a fülébe - szeretnék valamiről beszélni Tay-el, később megkereslek oké?

  - Persze, ahogy szeretnéd. - puszil meg. - Hátul leszek. - majd elmegy.

  - Megkeressük a mosdót? - kérdem Tay-től, bólint. Szép lassan elérünk a fürdőig, ahol azonnal belekezdek a mondandómba, mikor végignézek, hogy csak mi vagyunk-e itt. - Louis magukkal akar vinni a turnéjukra, ami három hónapos lesz és anya belement, mit csináljak? - kérdem tőle. - Nem akarok elmenni. - teszem hozzá halkan.

  - Miért nem akarsz? - kérdezi felvont szemöldökkel. - Hiszen te mondod folyamatosan, hogy mennyire hiányzik a bátyád, most pedig vele lehetnél hónapokon át és te nem akarsz elmenni, miért?

  - Nem akarom itthagyni, Colin-t. - sóhajtom. - Nem bírnám ki nélküle... különben is összezárva öt fiúval, akikkel már három éve nem találkoztam, szerinted jó ötlet?

  - Mindegyikükkel jóba voltál, ha jól tudom akkor Harry-vel még most is jóba vagytok. - válaszolja. - Láttalak titeket beszélgetni.

  - Nem vagyunk jóba. - csattanok fel. - Mindketten változtunk, te is tudod, hogy már nem vagyok az a lány. - nézek rá mérgesen. - Nem bírnám ki azt a három hónapot pia és... nélkül. - morgom.

  - Lottie a bátyádnak hiányzol! - vágja rá. - Ő csak veled akar lenni kicsit, miért nem tudsz neki örülni? Pár hónappal ezelőtt még biztosan örömtáncot jártál volna, most pedig nem akarsz elmenni, rád se ismerek.

  - El akarok menni oké? - vágom rá. - De nem akarom itthagyni Colin-t, félek, hogy mire visszajönnék már nem lenne kihez. - teszem hozzá halkabban.

  - Beszélj vele, mond el neki, ha tényleg úgy szeret ahogy mondod akkor megfogja érteni és várni fog rád. - mondja nyugodtan. - Ha pedig nem akkor ez van.

  - Ó, köszi szépen a hatalmas segítséget. - morgom, majd kiviharzok a fürdőből.