3.rész - 'MEGLEPETÉS!'

Sziasztok!

Sajnálom a késést, de nem volt se kedvem, se időm befejezni a részt.

Tényleg sajnálom, de remélem megbocsájtotok, mivel most

meghoztam a következő részt nektek. 

Kíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog nektek majd a következő rész.

Igazából van benne néhány dolog elrejtve, amire kíváncsian várom a 

tippeket. A következő rész, nem tudom mikor lesz, az is lehet vasárnap, 

de ha nem akkor hétfőn biztosan! Köszönöm az olvasókat és a bíztatásokat!

U.I. Tudom, hogy Lottie nem ennyi idős, de mivel ez egy fanfiction,

alakítottam néhány dolgon benne, így ő 17 éves, Louis pedig 22.

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Az éjszaka közepén morcosan ébredtem fel. Az okát pontosan tudtam, így tennem kellett valamit ellene. Tudom, hogy túlmegyek a határon, pontosan tudom, de nem tudok mit tenni, képtelen vagyok leállni. 

  A sötétben elbotorkálok a fürdőig, majd felkapcsolom a lámpát, ami először kicsit zavarja a szemem, de pár pislogás után teljesen hozzászokom. Beljebb lépek, majd megállok a tükör előtt. Jól sejtettem, a szemem piros és ennek csak egy módja van az eltüntetéséhez. Kihúztam a fiókot, majd kutatni kezdtem utána. Szerencsétlenségemre nem az akadt a kezembe, amit kerestem, hanem egy kép, amit már rég ki kellett volna dobnom, csak az a baj, hogy akárhányszor is próbálkozom, mindig meggondolom magam. Feljebb emelem a képet, majd azonnal elgyengülök ismét. Miért van az, ha meglátom ezt a képet, akkor újra összeomlik bennem pár pillanatra minden. Miért van az, hogy képtelen vagyok megfeledkezni róla és átadni magam teljesen Colin-nak? Ez a kép évekkel ezelőtt készült és én még mindig őrizgetem. Melyik lány tesz ilyet? Azok akik halálosan szerelmesek voltak valakibe és hiába próbálják őt elfelejteni, mégsem sikerül nekik. Hát igen, én sajnos közéjük tartozom, jobban mondva tartoztam, mivel a szívem már másé. Visszadobom a képet, a fiókom aljára, majd megpillantom a fehér dobozt, amit kerestem. Gyorsan előveszem és már el is követem a hibát, hogy megsemmisítem a tartalmát. Pár pillanat elteltével már sokkal jobban érzem magam, így visszamegyek a szobámba és bebújok az ágyamba, hogy még aludhassak pár órát.

  Csak akkor tudatosult bennem, hogy milyen nap van ma, amikor reggel felébredtem. December 24. Ma több ok miatt fontos ez a nap, számomra és még jó pár ember számára. Először is, ma van a szeretett ünnepe, ami gondolom már mindenkinek leesett. Imádom ezt a napot, ünnepet, bár pár éve már nem olyan, mint régen volt. A család már nincs mindig együtt, de megpróbálunk karácsonykor ezen változtatni. Eddig csak egyszer nem sikerült, de reméljük több olyan nem lesz, mint akkor volt. Ilyenkor a családnak együtt kell lennie és nálunk ma pontosan úgy is lesz!

  A másik amiért ennyire szeretem a 24.-ét az nem más, mint, hogy ma van Louis szülinapja. Nem sokan születnek szenteste napján, de az én drága bátyámnak sikerült. Legalább kettőt ütünk egy csapásra. Nem kell két bulit rendezni, kétszer sütni/főzni, mivel egy napon van mindkettő. Az ajándékát, már rég megvettem, mivel neki nem olyan egyszerű szülinapi meglepetést találni, így akkor kell rá lecsapni, mikor meglátod, nem mikor kell. Az ajándékon kívül persze, még egy bulit is szerveztem neki, aminek biztosan örülni fog, ahogy én is.

  - Lottie, fent vagy már? - kopog be valaki az ajtómon, akinek azonnal felismerem a bájos hangját.

  - Gyere be, El. - válaszolok neki és felülök az ágyamban.

  - Boldog karácsonyt! - ölel meg.

  - Neked is! - puszilom meg. Leül az ágyam szélére, majd körbenéz a szobámban. - El? - mire felém fordul. - Szerinted Louis örülne egy bulinak? - kérdem kíváncsian.

  - Bulit rendeztél neki? - vigyorog. - Szerintem ő bárminek örülne, amit te csinálsz neki, Lottie. Nagyon szeret téged. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogja.

  - Akkor jó, mert már minden készen van. - nézek a szemébe.

  - Kiket hívtál meg? - érdeklődik.

  - Az összes ismerősét, akivel valaha jóba volt, meg persze a többieket is, bár fogalmam sincs, hogy hányan jönnek el, majd közülük. - vonom meg a vállam.

  - A fiúk biztosan itt lesznek. - nyugtat meg El. - Ki nem hagynák Louis szülinapját, meg persze a bulizást. - nevet fel. - Bár talán Niall, lesz az egyedüli, aki mégis mivel ő már elhagyta az országot.

  - Igen, gondoltam, hogy ő nem jön majd el.

  Kicsit még beszéltünk a buliról, hogy hol lesz, meg minden, majd El kezdett mesélni magáról. Eddig is tudtam, hogy a modellkedés nem könnyű munka, de azért ennyire nem hittem nehéznek. Órákon át pózolni, nem lehet nehéz, viszont, ahogy El magyarázza a dolgokat, már megváltozott a véleményem.

  - És veled mi a helyzet? - kérdezi mosolyogva.

  - Én megvagyok, semmi új nem történt hiszen mi is történhetne ebbe a városba? - nevetek fel.

  - Nem tudom, mond meg te.

  Érzem, hogy tudja, hogy valami nincs rendben, hogy változtam, de nem tudom, hogy megéri-e nekem elmondani ezt az egészet.

  - Ha arra akarsz kilyukadni, hogy miért változtam akkor elmondom. - ő pedig már bólint is. - Úgy éreztem, hogy 17 évesen már vagyok elég idős, ahhoz, hogy máshogy öltözködjek és néha elmenjek egy-egy buliba, ennyi az egész.

  - Értem. És a fiúkkal mi a helyzet?

  - Már te is. - nevetek fel kínomban. - Semmi, vannak akikkel jóba vagyok, de semmi több. Louis küldött kémkedni? - kérdem még mielőtt megszólalhatna.

  - Nem, de mondtam neki, hogy beszélni fogok veled, mivel az idevezető úton végig aggódott miattad. Tudod te vagy az ő pici húga és szeretne téged megvédeni.

  - Én értem, csak nem szeretek erről beszélni, főképpen nem vele. - vallom be.

  - Ezért vagyok én itt. - mosolyog. - Nem mondok neki el semmit sem, még ha lenne valakid, csak megnyugtatnám, hogy minden rendben vagy ilyesmi. - teszi hozzá gyorsan.

  - Köszönöm, El. - nézek rá hálásan. - Felkelt már a szülinapos? - kérdezem vigyorogva.

  - Amikor átjöttem még aludt. - válaszolja.

  - Mit szólnál, ha felkeltenénk? 

  - Benne vagyok. - kipattanok az ágyból, majd El-el a nyomomban, megindulunk Louis szobája felé.
  Mint minden egyes évben, most is azon voltam, hogy jól ráijesztek. Nálunk ez már megszokás volt, hiszen minden évben így ébresszük egymást az ilyen napokon. Óvatosan osontam be a szobájába, majd vigyorogni kezdtem amikor észrevettem, hogy befelé van fordulva és nyakig betakarózva. Kiáltva ugrottam az ágyra, de csalódás ért, mivel besüppedt alattam.
  - Mi a...? - morgom, mire valahonnan hangos nevetést hallok.
  Megfordulok és akkor veszem észre, hogy Louis az ajtó mellett áll és rajtam nevet. Eddig még sosem volt képes felkelni nálam hamarabb ezen a napon, de most meglepett. Duzzogva néztem a szemébe, annyira szerettem volna megütni, hiszen kinevetett, rajtam nevet még most is, de El mosolya türtőztetésre kényszerített. Odament szerelméhez, majd megcsókolta. Na tessék, csak ehhez van nekem most kedvem, hogy lássam, hogy nyalják falják egymást. Fúj! Szeretem őket, csak ne előttem csinálják ezt. El elhúzódott tőle, majd rám mosolygott és bement a fürdőbe. Még mindig duzzogva néztem őt.
  - Jaj, ne csináld már Lottie! - nevetett fel ismét. - Meg sem öleled a szülinapost? - kérdezte kitárt karokkal, vigyorogva.
  Megráztam a fejem, majd én is vigyorogni kezdtem, ekkor már tudta, hogy nyert ügye van. Különben is, ma van a szülinapja, így hát megbocsájtok neki bármit is.
  Hangosan nevetett fel, amikor szorosan hozzábújtam, majd lábujjhegyre állva megpusziltam az arcát.
  - Boldog Szülinapot, Tommo! - nyomtam még egy cuppanós puszit az arcára.
  - Köszi, Lottie. - mosolyog le rám. - De hol van az ajándékom? - néz rám kérdően.
  - Ezt most nem mondod komolyan?! - nézek rá mérgesen, mire ő felvonja az egyik szemöldökét. Ilyenkor pont úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. - Nyugi már, vettem neked valamit. - nyugtatom meg, ő pedig még mindig arra vár, hogy odaadjam neki azt. - De azt még nem kapod meg, csak este! - puszilom meg még egyszer, majd kirohanok a szobából, még mielőtt megszólalhatna.
  Reggelinél újra együtt volt az egész család. Anya is felköszöntötte Lou-t, meg persze a többiek is. Minden nagyon jó volt, de egy valami nagyon idegesített, ami nem volt más, mint Louis gyerekes viselkedése. Ötpercenként megkérdezte, hogy mit vettem neki, de természetesen én semmit sem mondtam. Majd találgatni kezdett, mi pedig El-el felnevettünk, ami csak még jobban felidegesítette. Úgy duzzogott a nap hátralevő részében, mint egy ötéves, akinek nem vették meg a játékot, amit annyira szeretett volna.
  Mivel Taylor-t még mindig a legjobb barátnőmnek tekintem, annak ellenére is, hogy az agyamra megy néha azzal, hogy Lott, le kéne állnod csak magadnak ártasz dumájával. Az esti bulira őt is meghívtam. A szülei pedig nagy nehezen, de elengedték őt, mivel tudták, hogy felnőttek is lesznek ott, ha Louis barátait felnőttnek lehet nevezni.
  Colin is nagyon hiányzott egész nap. Még beszélni sem volt időm vele, meg hát nem is tudtam volna, mivel, hol El, hol pedig anya vagy valamelyik testvérem jött be 'zaklatni'. De szerencsére annyi időm volt, hogy gyorsan írjak neki egy SMS-t, hogy mennyire hiányzik és alig várom, hogy lássam este. Legtöbbször a válasz pár perc után megérkezik, de most egy órát kellett rá várnom. Gondolom ő is a családjával van.

  "Te is nagyon hiányzol nekem, angyalka! Hamarosan látjuk egymást! Szeretlek! - C."

  Amint elolvastam, mosolyognom kellett. Még ezzel az apró dologgal is teljesen feltudott vidítani. Ezt is szeretem annyira a kapcsolatunkba. Mindig tudja mit kell mondjon, csináljon és mikor kell abbahagynia, ha nekem valami nem tetszik.
  Mivel már csak egy óra volt hátra, mire anya kijelölte a karácsonyi vacsorát, úgy döntöttem, hogy ideje lenne készülni. Mivel a vacsora után egyenesen a bulira megyünk, úgy öltöztem fel, hogy ne kelljen átöltöznöm. Igazából nem nagyon csíptem ki magam, bár biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki a szerelésem bármi is legyen rajtam - ha utána ő veheti le rólam. Egy fekete szűk nadrágot kaptam magamra, meg egy fehér toppot, amit egy csillogó mellényel díszítettem, ami szintén fekete volt, lábamra pedig a fehér bokacsízmámat vettem fel. Gyorsan a fürdőbe mentem, majd pár perc alatt kiemeltem a szemem és begöndörítettem a hajam végét. Még egy utolsó pillantást vettem magam s mivel elégedett voltam a kinézetemmel, kiléptem a szobámba, ahol a frász jött rám.
  - Jézusom! - kiáltok fel mikor meglátom az előttem álló fiút. - Mi a fenéért állsz az ajtómba, Louis?
  - Csak anya szólt, hogy szóljak neked, hogy kész a vacsi. - vigyorog, majd végignéz rajtam. - Kinek öltöztél így ki? - néz a szemembe.
  Lottie, törd a fejed valamin, most azonnal!
  - Neked! - bököm meg, mire nevetni kezd. - Ha már egyszer szülinapod van. - teszem hozzá.
  - Hát akkor engedje meg, hogy lekísérjem kisasszony. - nyújtja a karját felém.
  - Inkább ne. - nevetek fel. - Ez neked nem áll jól, Lou, te is tudod.
  Amikor leértünk, mindenki nevetett valamin, de amint megláttak minket abbahagyták. El gyönyörű volt a kis kék ruhájában, anyán kívül eddig csak ő tudott a buliról, de van egy olyan érzésem, hogy már mindenki tud róla, Louis kivételével.
  - Mi volt ez? - kapkodja a tekintetét közöttünk Lou, El-el.
  - Tessék? - nézek rá. - Nem csináltunk semmit. - tárom szét a kezem.
  - Aha, ismerem ezt a pillantást, amikor a lányok szavak nélkül beszélnek. - morogja.
  - Hát akkor jó találgatást. - nevetek fel.
  Amint beléptünk az ebédlőbe azonnal körbepillantottam a gyönyörűen csillogó fánkat, ami az asztalunk mellett volt elhelyezve. Aranyban csillogott, minden évben így öltöztetjük fel, de valahogy minden évben szebbnek találom....
  Már majdnem kilenc óra volt, amikor befejeztük a csodás vacsorát és a beszélgetést. Anya felém nézett, én pedig aprót bólintottam.
  - Hát akkor gyerekek érezzétek jól magatokat. - szólal meg, mire Louis kérdőn néz rá.
  - Hol kéne jól érezzük magunkat? - kérdezi, mire én kuncogni kezdek. Rám emeli a tekintetét és várja a magyarázatom.
  - Most jött el az én ajándékom. - mosolygok rá. - Mivel türelmes voltál - nevetem el magam - még nem tudod meg, míg oda nem érünk.
  Kicsi fura volt az egész, mivel nekem még nincs jogsim így taxival mentünk. Tudom, hogy nem valami izgalmas, de ez van. Kezdtem ideges is lenne, de ennek több oka is volt. Az egyik, hogy már nagyon kíváncsi vagyok, hogy azokból akik jeleztek, hogy jönnek hányan lesznek ott. Louis örülni fog-e neki?! A másik pedig az, hogy ismét kezdem érezni a hiányát, de tudom, hogy már kevés időt kell kibírnom, mivel hamarosan találkozunk és akkor minden megoldódik.
  - Ne duzzogj már, mindjárt ott vagyunk. - bököm oldalba.
  - Nem szeretem mikor ilyen titokzatosak vagytok. - morogja.
  - Jaj, ne csináld már. - puszilja meg El. - Tetszeni fog, sokat dolgozott vele.
  - Azt majd meglátjuk.
  - Annyira gyerekes vagy! - nevetek fel, mire ő rám ölti a nyelvét. - Gyerekes. - tátogom.
  Mivel már kevés kellett, hogy megérkezzünk abba a klubba, amit Colin segítségével kibéreltem éreztem, hogy forrni kezd a vérem. Nem tudtam, hogy mitől, de igazából nem is nagyon akartam tudni. Amint befordultunk, már láttam is a kiszűrődő fényeket. Nem volt olcsó mindent megszervezni, de megérte, hiszen örömöt szerezhetek neki és magamnak is. Mosolyogva pillantottam Louis felé, akinek az arcáról azt olvastam le, hogy kezd neki leesni, hogy mit is tervezek.
  - Ez az amire gondolok? - fordul felém, csillogó szemekkel.
  - Mindjárt megtudod. - vágom rá.
  El-el kipattantunk a taxiból, majd elindultunk a célunk felé. Hallottam, ahogy Louis halkan kuncogni kezd, majd azt mondja, hogy igen. Egyből tudtam, hogy tetszik neki, bár azt még nem tudja, hogy kik várják őt bent, igazából még én sem tudom.
  Lazán beléptem az ajtón, ahol már tisztán lehetett hallani a hangos zenét. Beadtuk a dzsekijeinket, majd kinyitottam az ajtót előttünk, mire mindenki felkiáltott.
  - MEGLEPETÉS!