2015. június 13., szombat

Epilógus

Sziasztok! Hát elérkezett ez a nap is! Itt az utolsó rész, amit én nagy örömmel írtam. Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, de nem csak erről a részről, hanem az egész blogról. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy ennyien megszerettétek és nyomon követtétek a blogom, aminek a mai napon vége. Köszönök mindent! Remélem tetszeni fog és nem lesztek szomorúak azért, mert vége. A többi blogom folytatódik és gyakrabban hozom majd nektek bele a részeket! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!



  Mindenki az asztalnál ül és nevetgélve mesélik történeteiket. Kiderült, hogy Louisnak olyan dolgai is vannak, amikről eddig nem is tudtam és valószínűleg sosem derültek volna ki, ha Harry nem hozza fel őket. De mivel Harry felhozott néhány sztorit, Louis sem maradhatott ki belőle, így ő is mesélt néhány ciki sztorit, amit a kedves barátom eltitkolt volna előlem. De nincs mit szégyellnie, hiszen én úgy szeretem, ahogy van. Semmi sem lenne képes ezen változtatni.
  - Miért nézel így? - hajol a fülemhez.
  - Boldog vagyok - mosolygok rá. - Rájöttem, hogy az, ami velem történt a múlté, nem szabad vele foglalkoznom, mert mindenki úgy fogad el, ahogy vagyok. Mindenki követ el hibákat, ahogy én is, de ezzel együtt kell élnünk. 
  - Úgy látom jót tett neked ez a két nap - vigyorog rám. - Mit szólnál hozzá, ha mi ketten még maradnánk egy kicsit, kettesben?
  - Hát én örülnék neki, de nem tudom, hogy a többiek mit szólnának ehhez.
  - Kit érdekel - vonja meg a vállát. - Engem nem és téged sem kéne. Ez a mi életünk, azt teszünk vele, amit csak szeretnénk. Együtt döntünk róla és nem hagyunk senkit sem beleavatkozni.
  Igaza van. Ez a mi életünk, amihez senkinek semmi köze. Ha maradni szeretnénk, miért ne maradhatnánk? A turnéból már nem maradt sok, de az, hogy utána mi lesz még senki sem tudja. Én bízom benne, hogy a magántanulósdit folytathatom és nem kell elszakadnom tőlük. Anyával már beszéltem róla tegnap és ő belegyezett. Azt mondta, hogy elintézi, nincs mitől félnem. Aminek én nagyon örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy nem kell elszakadnom tőle. Bár nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Hogy együtt leszünk-e még vagy sem az évek teltével, de az nem is számít, csak a jelen. Itt kell éljek benne, nem pedig a múltban vagy a jövőben. Hiába terveznénk el mindent, az nem válna be, mindig közbejön valami, amire nem számítasz, ezért kell a jelenben élni, hogy ne félj attól, hogy valami majd az utadba áll és széttöri az álmaid. Vele maradok és együtt fogunk küzdeni azért, hogy továbbra is együtt lehessünk!

~Vége~

  Mosolyogva pötyögöm be az utolsó sorokat. Végül mégis sikerült elérnem a célom. Nem volt könnyű, az elején sokszor terveztem, hogy feladom, de már nem érzek így. Egy kemény és hosszú év alatt, sikeresen befejeztem a könyvemet. Igen, a saját könyvemet. Megírtam életem történetét. Már nem érdekel, hogy ki mit fog hozzá szólni, mert úgy érzem, hogy nincs mitől tartanom. Az embereknek joga van tudni a múltam. 
  - Látom befejezted? - nyom egy csókot Harry a nyakamra. 
  - Igen - fordulok felé, majd érintem ajkaim az arcához. - Sikeresen befejeztem.
  - Tudod én még mindig azt mondom neked, hogy nem muszáj kiadatnod, ha félsz attól, hogy mit szólnak majd hozzá.
  - Harry - sóhajtok fel. - Te is tudod, hogy a múltan nem lehet változtatni én pedig nem is akarok. Lehet, hogy hibákat követtem el, de egyiket sem bántam meg. Lehet, hogy nem kellett volna, de megtettem és kész. Nem félek a véleményektől, mert tudom, hogy te ott vagy velem, ahogy ő is ott lesz - simogatom meg a hasam.
  - Igen, mind melletted leszünk. 
  - Nem tudom, hogy az elkövetkezendő nyolc hónap milyen lesz, mivel tudod, hogy nekem közben tanulnom is kell, de bízom benne, hogy minden rendben lesz és amikor te nem lehetsz velem, akkor is képes leszek gondoskodni magamról.
  - Pontosan tudod, hogyha szükséged van rám még a turnéról is hazajönnék, ahogy Louis is. Mind aggódunk érted, de tudjuk, hogy nem akarhatunk mindentől megvédeni. Bármikor beszélhetünk, csak annyira kérlek, ha nem vagy jól, akkor szólj nekünk. 
  - Már megígértem neked, hogy így lesz - motyogom. - De nem foglak zaklatni minden aprósággal, hiszen a terhesség fájdalmakkal jár.
  - Szeretlek, ahogy ő is - csókol meg. Ajkait lágyan mozgatja az enyémek ellen, én pedig a hajába vezetem kezeim. 
  Szeretem. El sem tudom mondani, hogy mennyire. Igaz a hasamban növekedő baba nem volt betervezve, de nem bánom, hogy így történt. Meglepetésként ért minket, ahogy az egész családot is, viszont azt elmondhatom, hogy azért annyira nem házasság kívüli, mivel a gyűrű az ujjamon van, de a csak akkor megyek majd hozzá, ha a kicsink is megszületett. Neki turnéra kell mennie, amire én nem tartok vele. Természetesen lesznek pillanatok, amikor meglátogatom, de csak néhány napra. Egyedül kell boldogulni és tovább folytatnom az egyetemi tanulmányaim, hogy egy nap más könyveket is kiadhassak majd. Bízom benne, hogy sikerülni fog, ahogy a többiek is gondolják. Képes vagyok rá. Az életben már sok minden mentem keresztül és mindent túléltem, ahogy ezt a néhány hónapot is sikeresen átvészelem majd. 
  - Én is szeretlek - motyogom az ajkára. Szeretni fogom, amíg csak élek, ahogy ezt a könyvben is írtam, aminek a címe is ezt mutatja: I will always fight for love. A szerelmünkért hosszú ideig harcoltunk és ha kell én a jövőben is képes leszek érte, bármire. Nem érdekel kin kell áttörnöm, ha róla van szó megteszem, mert számomra ő a mindenem, ő az a személy, akiért akár ölnék is. Ő az én első és egyben utolsó szerelmem!

8 megjegyzés:

  1. Imádtam ezt a blogot.Sajnálom,hogy vége,de hát egyszer minden jónak vége szakad. :D ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett és végig velem tartottál! Ahogy mondod, egyszer mindennek vége...

      Törlés
  2. Imádom! :') Tökéles befejezés, egy ilyen fantasztikus blognak, és külön köszönet az írónak, amiért ilyen csodásan ír! :D Remélem még sok-sok blogodat elolvashatom! :) ❤️👌🏻
    xoxo.Hope~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Nagyon köszönöm a kedves szavaid, biztos lehetsz benne, hogy még sok blogom olvashatod.

      Evelyne xx.

      Törlés
  3. Szia! :)
    Én csak múlt héten tévedtem ide, de nagy örömmel olvastam végig a blogot!
    Tetszett a téma választás, mert a függőség egy olyan dolog, amiről szerintem beszélni kell, amire fel kell hívni a figyelmet! Viszont, ha egy ilyen témáról írsz, akkor mélyedj kicsit jobban bele a részletekbe. Egy hosszabb ideig tartó függőségből nem lehet egyetlen hét alatt felépülni, az arány is sajnálatos módon sokkal rosszabb, mint amit te leírtál, az elvonási tünetek is sokkal durvábbak, illetve mivel fontos pontja volt a történetnek többet beszélhettek volna róla. Nyilván te írod a történetet, ezt abszolút jó tanácsként mondom neked, mert kimondottan jól írsz, szépen, választékosan fogalmazol, az írási stílusod tetszetős, örömmel olvassa a fejezeteket az ember. Nincsenek szóismétlések, választékos a szókincsed... szóval nagyon tetszik, ahogyan írsz! Jól megformáltad a karaktereket, mindenkinek volt egy jellemző tulajdonsága. Nem ragaszkodtál a sablonos karaktersémákhoz, amik egyes fiúkra vannak aggatva..
    És ha elfogadsz még egy jó tanácsot a jövőre nézve egy bloggertől a bloggernek, akkor azt javaslom írd fel magadnak egy kis lapra, vagy valahova a történéseket, mert mivel egybe olvastam feltűnt, hogy egy-egy szálat elkezdtél megírni, és ígéretesen is alakult, aztán nem lett belőle semmi. Gondolok itt arra, hogy Zayn tudott Lottie titkáról, vagy hogy Harry tett valamit, amiért Lottie bocsánatát kellett volna kérnie, amikor elrohant az étteremből.
    Ezeket én tényleg építő jelleggel írom, kérlek meg ne sértődj, mert abszolút jó indulat vezérel, és tényleg nagyon szerettem olvasni a blogod! Szeretem, ha van mély tartalma, tanulsága egy történetnek, és ennek volt! Tanulj a hibádból! Kérj segítséget! Változtass! Fogadd el, és vállald önmagad! - én ezt az üzenetet kaptam tőled!
    További sok sikert az írásban, remélem még olvashatok tőled hasonló, vagy akár teljesen más irományokat is!
    Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Hű, de hosszú komment, de nagyon köszönöm!
      Örülök, hogy betévedtél és maradtál is. Igen tudom, hogy jobban ki kellett fejtenem volna, de mikor elkezdtél jóformán még kezdő voltam, a vége felé pedig már furán jött volna ki, ha jobban belemegyek, így annál maradtam, amit az elején is terveztem. De ha újabb blogjaimba tévedsz be, rájössz, hogy már fejlődtem és sokkal jobban kifejtem a dolgokat, főképpen majd az új blogomba.
      Tudom, hogy néhány dolgot kihagytam ez valószínűleg hosszabb idő volt a részek között és nem mindig olvastam vissza többet egynél és végül pedig már teljesen kiment a fejemből, de mostanában nem fordul elő ilyen, mert rendszeresen jönnek a részek.
      Nagyon szépen köszönöm, hogy rámutattál a hibákra, egyáltalán nem bántottál meg, sőt köszönöm! Megfogadom a tanácsod!
      Biztos lehetsz benne, hogy még olvashatsz, köszönöm még egyszer!

      Evelyne xx.

      Törlés
  4. Szia!
    A Blogdra kettő napja találtam rá,és máris végigolvastam.Meg kell mondanom,hogy imádom :3 Maga a történet elnyerte a tetszésemet,hogy a blog témája nem sablonos.Az írásod kitűnö,és sehol,egyetlen egy írási hibát sem találtam.Az,ahogy részletesen elmesélted,az valami csodálatos.Most ha tanár lennék,akkor irodalomból,és nyelvtanból kitűnő lennel ,lehet hogy az is vagy, :D Igen szóval csak ennyit szerettem volna.

    Nikkixx

    VálaszTörlés
  5. Hűűű *-*
    Tudom...kicsit későn olvastam el, de azért remélem valamikor látod ezt a kommentet :)
    Hihetetlenül jó történet *-* Kedvenceim közt tudhatom ^^ Ez az első Lottie blog , amit olvastam, nagyon rég kerestem már ilyet.
    De tényleg FANTASZTIKUS és I.M.Á.D.O.M 😍😍😍😍
    Xoxo 〽

    VálaszTörlés