II.évad 8.rész - Premier

Sziasztok! Sajnálom a sok késést, de aki benne van a csoportomban azok tudják, hogy a suli miatt nem tudtam nektek részt hozni, két hét alatt alig írtam pár sort és már nagyon hiányzott az írás, így ezen a hétvégén belevetem magam. Mint már mondtam korábban is, nincs sok hátra a blogból. Nem akarom nagyon húzni, mivel már nem tudom mit írhatnék még. Remélem tetszeni fog! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni. Amióta felkeltem, csak a ma délutánt látom magam előtt. Ahogy a rajongók és más hírességek között sétálgatok az oldalamon Harryvel. Pár óra múlva minden kiderül és már nem lesz visszaút. Őszintén, nem is akarok többet titkolózni, szeretném, ha tudná a világ, hogy mennyire fontos számomra, de akkor miért félek? Semmi sem történhet velem, ott lesz mellettem, nem hagy egyedül. Együtt megyünk keresztül a dolgon, ott leszünk egymásnak, bár neki kevésbé lesz szüksége az én támaszomra, sokkal inkább nekem az övére. 

  Most, Lou szobájában vagyunk El-el miközben ő a sminkünkön dolgozik. Eleanor gyönyörű lett, már fél órája készen van, lassan szerintem én is kész leszek és akkor más csak a ruhát kell felvennem, mivel a hajam is készen van már. 

  - Nem kell izgulnod Lottie - mosolyog rám El. - Tudom, hogy nem könnyű, de hidd el, hogy sikerülni fog. Harry melletted lesz, ahogy mi is Louval. 

  - Kicsilány, tudom, hogy én nem értek ehhez valami jól, de ismerem Harryt, jobban mint ő magát és tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy kellemetlen helyzetbe hozzanak téged. Képes lesz megvédeni a média előtt, még ha ezzel címlapra is kerül. Szeret téged és a szeretteiért bármire képes.

  - Teljesen igaza van Lounak, nem kell félned semmitől.

  - Nektek könnyű, mert nem ti vagytok a helyzetemben - sóhajtok fel. - Tudom, hogy te már átmentél ezen - pillantok Elre - de az más. Neked nem volt semmi titkolnivalód, de nekem van... Cikkeket írtak rólam abban az egy hétben és biztos vagyok, hogy onnan is kapunk majd kérdéseket, én pedig képtelen lennék rájuk válaszolni.

   - Pont ezért van ott melletted Harry, ha te lefagysz, akkor ő majd közbelép. Már belejött, meg tud védeni akárkit és biztos vagyok benne, hogy érted képes lenne még egy újságírót is megvenni, ha tudná, hogy úgy biztonságban lennél.

  - Próbálom meggyőzni magam, hogy minden rendben lesz és tudom, hogy sikerülni fog... De miután hazaérünk a premierről a net tele lesz velünk és a rajongók...

   - Velük ne is törődj - vág a szavamba El. - Sok mindent fognak neked mondani, olyan dolgokat, amikkel bántanak, de nem szabad figyelembe venni őket. Eleinte nekem sem ment, kiakadtam tőlük és mikor egyedül voltam sírtam, de most már nem érdekelnek. Már tudom, hogy csak azért tették, mert szeretik Lout és úgy érezték, hogy elveszem tőlük. Veled is ez lesz, de meglátod, hogy sikerül átvészelned.

  - Köszi El - mosolygok felé. - Nagyon jól esik a bíztatásod, neked Lou - pillantok fel rá - pedig köszönöm a csodás sminket. Tökéletes lett.

  Szemeimet feketén emelte ki, ami tökéletesen passzol majd a fekete ruhámhoz és cipőmhöz. Még pár percet beszélgettünk, majd egy ölelés és puszi után, Lou az utunkra engedett. Mivel már csak a ruháinkat kellett felvegyük, mindketten a saját lakosztályunkba mentünk.

  A szobába érve, egyből megpillantom Harryt, akin csak egy fekete nagyon szűk nadrág van, így ajkamba harapva pillantok végig rajta. Mivel tudom, hogy semmi sem történhet estig, így csak mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon pillantok végig rajta. Tisztán észrevehető rajta, hogy nem csak én vagy nyugtalan, hanem ő is. Biztosan attól fél, hogy kiborulok majd, de nem fogok. Nem engedhetem meg, hogy újból gyenge legyek és nem is leszek. Ő itt van mellettem és együtt mindent képesek vagyunk átvészelni.

  - Lottie ne nézz így rám - morogja mély hangon. - Pontosan tudod, hogy mennyire nehezemre esik nem neked esni, hogy csak egy falatnyi ruha van rajtad - túr a hajába. - Bele sem akarok gondolni, hogy mi lesz, ha meglátlak abban a ruhában, amiben még gyönyörűbb leszel. 

  - Tudod, te is olyan látványt nyújtasz, amit szívesebben élveznék mondjuk este, amikor nem kell visszafognom magam. Miért nincs rajtad az inged? - kérdek rá.

  - Mert amikor felvettem, észrevettem, hogy ki van szakadva, így most két ing között próbálok dönteni, de nem tudom melyik legyen. 

  Az ágyra pillantok, ahol egyből felfedezem a két inget. Az egyik tiszta fehér, a másik pedig fekete, de a gombjai alatt fehér színű. 

  - Én azt választanám - utatok a feketére. - Szerintem minden lány imádná, köztük én is, hogy kicsit átlátszó - vigyorgok rá. - De ezt csak te döntheted el. 

  Leveszem magamról a köntöst, amit Harry nagyra nyílt szemekkel követ, majd megnyalja az alsó ajkát, én pedig a ruhámhoz lépek, leakasztom és a fürdőszobába indulok vele. 

  - Ezért még számolunk - szól utánam, amint belépek, játékosan.

  A tükör elé állok, az alsóneműmben tökéletesen látszik, hogy nem vagyok sem sovány, sem kövér. Az alakom normális, de ettől a ruhától mégis félek. Még sosem volt rajtam hasonló, bár nagyon tetszik, de mi van, akkor ha nem áll majd jól, ha nem passzol majd az alakomhoz?! Az oldalam szinte teljesen ki fog belőle látszani, ahogy a hátam is. Fent szinte csak pántokból áll, ami csak a mellem és a hasam egy részét takarja el. Sokkal felnőttesebb leszek benne, hiszen ilyen ruhákat nem szoktak kislányok viselni. Igaz én sem vagyok már az, de még felnőtt sem. Az alsó része, pedig bő szoknyából áll, ami egészen a földig ér. Sóhajtva kapom magamra, majd mély levegőt véve fordulok a tükör felé. 

  Gyönyörűen áll rajtam. Sosem gondoltam volna, hogy egy ruha képes ennyit változtatni rajtam, de így teljesen felöltözve úgy érzem, hogy nem is én vagyok ez a lány. Teljesen új külsőt kaptam, csak belül maradtam önmagam, kívülről teljesen megváltoztam. 

  Mezítláb lépek ki a szobába, mivel nem hoztam magammal a cipőm, Harry pedig egyből felém kapja a fejét, majd mosoly terül szét az arcán és közelebb lép hozzám.

  - Gyönyörű vagy - helyezi kezét csupasz derekamra, mire én megborzongok. - Alig várom, hogy ezt a ruhát este levegyem rólad - suttogja a fülembe, én pedig egyre szaporábban veszem a levegőt. Tudom, hogy alig tett valamit, de egyszerűen ezt váltja ki belőlem a közelsége jelenléte.

  - Ne csináld ezt - suttogom, mellkasára téve a kezeim.

  - Én semmit sem csinálok - vigyorog le rám. - Csak csodálom a barátnőm, aki alig egy óra múlva felvállalja, hogy velem van kapcsolata. Tudom, hogy kicsit félsz, én is, de melletted leszek és nem engedem, hogy bántsanak.

   - Tudod, hogy akkor is megtenném, ha fájdalom érne, érted megéri. Lehet, hogy nem lesz eleinte könnyű, de tudom, hogy sikerülni fog. Csak bíznom kell benne, hogy minden rendben lesz és akkor így is lesz. 

***

  El és Lou külön kocsival jönnek, kicsit később, így mi érünk ide először. Izzad a tenyerem, érzem, hogy a bizonytalanság próbálja átvenni felettem az uralmat, de nem engedem neki, minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatartsam és sikerülni is fog.

  - Ne izgulj - hajol hozzám Harry. - Itt vagyok és nem lesz semmi baj - nyom egy puszit az arcomra. - Ha úgy érzed, hogy sok, csak szólj és már megyünk is tovább, nem kell kérdésekre válaszolnunk, ha nem akarunk - mosolyog rám nyugtatóan.

  - Rendben - bólintok. - Szeretlek - suttogom, mielőtt kiszállna, majd átsétálna az én oldalamra, hogy engem is kisegítsen.

  Amint a kezem a kezébe adom, egyből magamon érzem a tekinteteket. Jóformán még meg sem érkeztünk, de már hallom a fényképezőgépek kattogások, amik egyenesen minket vesznek. Harry megszorítsa a kezem, majd magához ölel és a fülembe súgja, hogy szeret. Mosolyogva nézek rá, majd hagyom, hogy összekulcsolja a kezeinket és elinduljon a vörös szőnyegen befelé a nép közé. 

  Az első dolog, amin túl kell esnünk az egy közös fotózás, amit természetesen minden érkező személyről készítenek. Harry magához húz, majd mosolyogni kezd, amit én is próbálok követni, visszanyelve rémületem. 

  - Gyere - suttogja a hajamba. - Ha nem tudod mit mondj vagy inkább nem beszélnél, ha nem muszáj, akkor szorítsd meg  a kezem és én majd beszélek - vezet befelé, miközben néhány ismerősnek odaköszön, akikre én csak bólintok. 

  Két nő állít meg minket, nem lehetnek sokkal idősebbek Harrynél, így szinte biztos vagyok benne, hogy nem újságírók, hanem inkább műsorvezetők, mivel ezt élőben közvetítik a Tv-ben is, ahol a többiek minden bizonnyal pont minket néznek.

  - Sziasztok! - mosolyognak ránk. Miután mi is üdvözöltük őket, lepillantanak összekulcsolt kezeinkre, majd újra ránk.

  - Jó veszem észre, hogy van valami kettőtök között? - kérdez rá a barna hajú. - Vagy Lottie csak, mint barát kísért el téged? - intézi a kérdést Harryhez.

  - Nem tudom, hogy ez minek látszik - emeli fel összekulcsolt kezeink, mire én érzem, hogy egyre forróbb lesz a levegő és lassan pír önti el az arcom, ha így folytatja - de szerintem több, mint barátság. Sokkal több - teszi hozzá, rám pillantva.

  - Erről eddig még semmit sem tudtunk - vallja be a szőke. - Jól érzem, hogy most jelentitek be a kapcsolatotokat? Mellesleg nagyon jól mutattok egymás mellett.

  - Így van, úgy gondoltam, hogy ez a premier éppen alkalmas rá, hogy közöljem a világgal, hogy milyen fontos számomra ez a lány.

  - Gratulálunk nektek. Lottie, mióta vagytok együtt? - fordul felém, mire nyelek egyet, majd szólásra nyitom a szám.

  - Pár hete - válaszolom. - Tudjuk, hogy kicsit korai még mindenkinek a tudtára adni, de nem szeretnénk tovább bujkálni és így már nem is kell - teszem hozzá, amin én magam is meglepődöm, mivel nem hittem volna, hogy sikerül kinyögnöm egy épp mondatot. 

  - Ha boldogok vagytok együtt és nekem nagyon úgy tűnik, akkor nem számít az idő, csak az, hogy együtt lehessetek boldogan.

  - Teljesen igazad van - bólint rá Harry. - Nekem csak az a fontos, hogy ő biztonságban legyen mellettem.

  - Nem félsz a rajongóktól, ha megtudják, ami már biztosan megtörtént, akkor kicsit kiakadnak majd, mint eddig minden egyes párosnál.

  - Bevallom, hogy kicsit tartok tőlük, de tudom, hogy nem leszek egyedül és így sokkal könnyebb. 

  - Harry, mit szólt ehhez a kapcsolathoz Louis? Nem féltette tőled a kicsi húgát?

  - Természetesen eleinte nem fogadta valami jól, mivel nem akarta, hogy fájdalmat okozzak neki, de már rájött, hogy arra képtelen lennék, mivel nincs fontosabb személy az életemben nála. Bármire képes lennék, hogy mosolyogni vagy nevetni lássam.

  - Nagyon aranyosak vagytok együtt, kívánunk nektek sok sikert és szerencsét a jövőben és reméljük hosszan tartó lesz ez a kapcsolat.

  - Biztosak vagyunk benne - vágjuk rá egyszerre.

  Megkönnyebbülten megyünk tovább. Ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől a pillanattól, nem is volt olyan vészes. Nem azt mondom, hogy minden áldott nap szeretnék átesni egy ilyen beszélgetésen, de elviselhető. Még kétszer állítottak meg, viszont ők már újságírók voltak. Kicsit feszült voltam, mivel őket sokkal több minden érdekelte velünk kapcsolatban, de Harry szerencsére megmentett. Mindig sikerült kivágni magát az olyan kérdések alól, amire nem szeretett volna válaszolni. 

  - Nagyon ügyes voltál - dönti a homlokát az enyémnek Harry, majd kezeibe fogja az arcon és megcsókol. Hát azt hiszem, pár napig mi leszünk az egyetlen téma az interneten, ezek után biztosan.

  - Teli lesz velünk a google - lehelem, miután ajkaink elváltak.

  - Nem érdekel, már nincs mit titkolni, mindenki tudja, hogy együtt vagyunk és ezt szeretném kiélvezni - nyom egy puszit az ajkamra, majd magához ölel. - Louist és Eleanort most láttam bemenni, gyere menjünk mi is - suttogja a hajamba.

  Lassú léptekkel, egymás kezét fogva közelítjük meg a helyet, ahol a vetítés lesz. Szerencsére a helyünk egymás mellett van, így nem kell olyan sokat keresgélni, mivel Louis és El a harmadik sorba ülnek, két üres hellyel mellettük, ahová mi le is ülünk.

  - Minden rendben? - pillantanak ránk, mire én mosolyogva válaszolok.

  - Minden a legnagyobb rendben.