1.rész - Lottie nagy titka!

Sziasztok!

Amint látjátok meghoztam az első részt, ami remélem tetszeni

fog nektek. Már a prológusnál is említettem, hogy egy Lottie életéről 

fog szólni, így ne lepődjetek meg, ha nem egyből jön majd be a képbe az 

egyik fiú, bár szerintem a szereplők oldalából már sejtitek, hogy ki lesz az.

Remélem, senkit sem ijesztek el azzal, hogy nem lesznek az elején benne

olyan sokat, de azért ígérem, hogy Colin is tud izgalmas lenni és az is

lesz. Igazából nem tudom, hogy mit mondhatnék, így inkább nem mondok

semmit sem. Köszönöm a 7 rendszeres olvasót, remélem ez csak növekedni

fog! Jó olvasást!

Ölellek Tiketet,

Evelyne!

Lottie Tomlinson

 Tudjátok, hogy milyen az az érzés, mikor azt érzed, hogy a szerelmed viszonzott? Hogy nem csak te szereted őt, hanem ez fordítva is igaz? Ritka az ilyen szerelem, na jó nem azt mondom, hogy nincs a világon pár száz ilyen páros, de nem sok, viszont én közéjük tartozom. 

  - Colin! - szólok rá. - Aludni próbálok, megtennéd, hogy nem simogatod a combom? - fordulok a másik oldalamra.

  Hát igen, Colin az én szuper szexi, végzős pasim, akit a világon mindennél jobban szeretek. Már hónapok óta alakítunk egy párt és hát eddig még egyszer sem veszekedtünk. Jól kijövünk egymással, minden egyes téren. A suliban a többség irigy rám, mivel nekik nem sikerült felkelteniük az érdeklését, nekem viszont egyből. Gondolom kíváncsiak vagytok rá, hogy hogyan is sikerült. Egyszerűen csak a régi önmagam voltam, aki kicsit rosszabb kiadásba került, mivel összeomlott egy butaság miatt, amit Colin-nak köszönhetően már teljesen elfelejtettem. Szeretem őt és sosem szeretném elveszíteni.

  - Angyalka - puszilja meg a nyakam - megtanulhattad volna mostanra, hogy a kezemnek nem én parancsolok, ő szabad utakat jár.

  Igen ezt valahogy mindig elfejeltem, pedig minden egyes nap szembekerülök vele. Imádom amikor a meleg és hatalmas keze bejárja a testem minden részét, de nem akkor mikor álmos és nyűgös vagyok. Morogva csapok a kezére. Nem tesz nekem jót a későig tartó bulizás, piálás.

  - Valaki ma nagyon nyűgös. - morogja a fülembe.

  Tudja, hogy ezzel az őrületbe kerget, de általában azért csinálja, mert utána én mindig megbüntetem őt, amit viszont már élvez és valljuk be én is élvezem.

  - Colin, alig aludtam valamit, iszonyat másnapos vagyok. - fordulok úgy, hogy vele szembe legyek. 

  Ám amikor azokba a kék szemekbe nézek, teljesen elolvadok. Egyszerűen elfelejtem, hogy haragszom rá, hogy álmos vagyok. Semmi sem érdekel, csak az, hogy ő boldog legyen, velem. Lottie ez, de nyálas volt! 

  - A pokolba a másnapossággal és mindennel. - bújok hozzá. 

  Átölelem a nyakát, mire a testünk teljesen összeér a paplan alatt. Már most érzem, hogy ennek jó lesz a vége. A nyakát kezdem csókolgatni, ám ő gondol egyet és a hátára fordul én pedig ráesek. De ha ő játszani akar, akkor hát játszunk!

  Abbahagyom a kényeztetését, majd felülök. Szomorúan néz rám, én pedig csak egyre jobban vigyorgok rá. Gondolkozás nélkül rántom le magunkról a takaróját, majd dobom át a lábam és ülök a csípőjére, amivel biztosan jól megleckéztetem. A szőke rakoncátlan tincseket kidobom az arcomból, majd ráfekszem a kidolgozott mellkasára s az állam a kezeimre helyezem, így nézem őt.

  - Mire készülsz? - kérdezi csillogó szemekkel. Válaszként én csak egy puszit nyomok a kulcscsontjára, mire ő morogni kezd. - Te most kínozni akarsz engem? - ráncolja össze a homlokát.

  - Talán igen - haladok felfelé a csókokkal - talán nem. - lehet, hogy önző dolog, de én élvezem mikor a kezemben van az irányítás. Amikor a füléhez érek, belesuttogok. - Szeretnéd, hogy a rosszkislányod legyek?

  A szemei elsötétültek, ami azt jelentette, hogy nyert ügyem van. A csillogó szemeibe vágyódás és úgymond 'sexszagot' fedeztem fel, de abból ma nem kap semmit.

  - Tudod, hogy minden vágyam az, Lottie. - morogja mély hangján, amitől nekem mosolyogni támad kedvem. 

  Csak akkor hív a rendes nevemen, amikor már nem tudja uralni a vágyait. Ilyenkor teljesen megfeledkezik arról, hogy én neki az első perctől fogva 'angyalka' vagyok. 

  - Igen, tudom. - harapom meg lágyan a fülcimpáját.

  Lassan felegyenesedek, majd a kezeim a mellkasára támasztom. Érzem, hogy a szíve  egyre hevesebben ver, én pedig egyre jobban élvezem a kis játékunkat, amiről ő mit sem sejt. Egészen közel hajolok a szájához, de nem csókolom meg, még nem. Először csak az orrainkat érintjük össze, majd alig észrevehetően az ajkainkat is. Érzem, hogy egyre jobban megfeszülnek az izmai és kezd begurulni is. 

  - Szórakozol velem? - dörmögi.

  Az ajkaimra mosolyt húzok, majd megcsókolom őt. Igaz, hogy már hónapok óta együtt vagyunk, de nekem minden egyes csókunk olyan, mintha az első lenne. Sosem tudok velük betelni, sosincs két egyforma csókunk. Vadul csókolom, érzem, hogy az alsója kezd neki kicsit már szűk lenni, így úgy érzem, hogy lassan elérkezem a játékom végéhez. A kezeit a fenekemhez vezeti, majd belemarkol, mire én belenyögök a szájába, minek következtében ő már le is dugja a nyelvét a torkomon. Én ezt nem igazán bánom, csak így sokkal nehezebb lesz tőle elszakadni, mint ahogy azt terveztem. Amint elfogy a levegőnk, ajkaink elválnak egymástól és én még egy utolsó puszit nyomok a duzzadt rózsaszín ajkaira, majd leszállok róla és az ágy szélére ülök le.

  - Ugye ezt nem mondod komolyan, angyalka? - kérdezi indulatosan. - Rám mászol majd szépen lelépsz?
  Hátra fordulok, hogy lássam az arcát. Próbál indulatosnak látszani, de nekem már nem tud hazudni. Sosem haragszik rám, tudja, hogy én elég sokszor játszom vele, így már lassan hozzászokik, de mindig próbálja eljátszani a sértődött fiúcskát.
  - Nem hagytál aludni. - vonom meg a vállam. - Megérdemelted a büntetést. - vigyorgok rá.
  - Csak majd, nehogy visszaadjam neked, mikor nem számítasz rá. - morogja.
  Én csak halkan felnevetek, majd felállok az ágyról. Kicsit lejjebb húzom a pólóját, amit tőle kaptam, mivel nem szeretném, hogy kilátszodjon a hátsóm, amikor lemegyünk reggelizni vagy inkább mondjam úgy, hogy inni egy forró teát és bevenni néhány fájdalomcsillapítót, mert én igazából ezt terveztem.
  - Lent találkozunk. - fordulok vissza az ajtóból.
  Annyira aranyos, mikor így viselkedik. Már annyiszor megígérte nekem, hogy megbüntet, de még sosem volt - nem is lesz - belőle semmi. Ő nem lenne képes rá, én viszont annál inkább.
  Fogalmam sincs, hogy pár hónappal ezelőttig hol rejtőzött ez az énem, de most nagyon örülök neki, hogy végre előbukkant. Már nem vagyok az a szomorú lány, aki voltam. Könnyen veszem, ha valaki beszól nekem, már nem bőgöm el magam és ez csak annak köszönhető, hogy olyan fiúm van, aki lehet, hogy egy kicsit furcsa módon, de előhozta belőlem az állatot. Sokkal jobban kedvelem ezt az énem, amelyik mindenben benne van, aki képes hazudni csak azért, hogy valami olyat tegyen, amit általában nem csinál... Tudom, hogy nem vagyok ilyen, hogy nem ilyennek neveltek és a szüleim sem büszkék rám ezért, de én nem fogok visszamenekülni a régi életembe. Minden vágyam volt onnan kijutni és most, hogy megtörtént eszem ágába sincs visszamenni.
  - Jó reggelt, Lottie! - köszöntött Jess.
  Jessica, Colin húga. Kedves és szerethető, bár én inkább az időm nagy részét a bátyjával töltöm, gondolom értitek, hogy miért.
  - Reggelt Jess! - mosolygok rá. - Te, hogy vagy ennyire boldog? - kérdezek rá, mivel ő is ott volt tegnap este és mégis olyan, mintha egyáltalán nem lenne semmi baja. - Nem vagy másnapos?
  - Miért lennék az? - teszi le a tálat az asztalra.
  - Oké, lehet, hogy kicsit sokat ittam, de azért arra emlékszem, hogy te is ott voltál és mintha láttam volna a kezedben piát is.
  - Jól láttad. - néz fel rám. - Abban teljesen igazad van, hogy én is ittam, de én mást nem csináltam... talán ezért vagyok ilyen. - vonja meg a vállát.
  - Igazad van - sóhajtom - talán túl sok volt egyszerre.
  - Mi volt túl sok? - lép be Colin. - Szia, húgi.
  - He... - fordul felén Jess. - A francba Colin, lécci légy rám tisztelettel és vegyél fel még valamit mielőtt lejössz... Lehet, hogy a csajoknak bejön, de nekem nem...
  Colin-al egymásra nézünk, majd egyszerre nevetünk fel. Jess, sosem szerette, ha a tesója egy száll alsóban jelenik meg előtte, viszont én nagyon is élveztem. Bár mondjuk azt be kell vallanom, hogy nekem sem tetszik, amikor a bátyám így járkál előttem, így megértem, hogy Jess miért tartja undorítónak.
  Talán elfelejtettem volna említeni, hogy az én régen látott bátyám ma este ér haza, hogy a családjával töltse a karácsonyt? Nem is tudom mikor láttam utoljára. Azt hiszem, hogy még mielőtt összejöttem volna Colin-al, ami már nyolc hónapja volt, de mégis mit akarok tőle, hiszen híres. Büszke vagyok rá, ne értsétek félre, csak nekem néha már nagyon sok az, hogy az újságokból tudom meg, hogy mi történik vele vagy inkább mondjam úgy, hogy velük? Hiszen az újságokban nagyon ritkán lehet, csak Louis-ról olvasni. De mondjuk ezt nem igazán bánom, ugyanis mindegyikükkel jóba voltam, amikor utoljára találkoztunk, ha jól emlékszem két éve... viszont azt már kétlem, hogy a többiek emlékeznének rám.
  - Neked hányra is kell otthon lenned? - kérdezte Colin miután lenyelte a gyógyszert.
  - Egyre. - válaszoltam. Conlin elém tolta a telefonját, amin azonnal észrevettem, hogy alig van egy órám, míg el kell indulnom, hogy hazaérjek. - A francba! - kiáltok fel. - A francba, el fogok késni! - dühöngök.
  - Nem fogsz. - legyint. - Menj zuhanyozz le és aztán még lesz egy kis időd elkészülni meg minden, én pedig hazacuccollak utána. - nyomot egy puszit a számra.
  - Köszönöm. - ölelem meg. - Sietek. - rohantam az emeletre.

***

  Zuhanyzástól nedves hajjal pakoltam a cuccaim a táskámba, amit magammal hoztam. Közben pedig a telóm kerestem, de sehol sem találtam, pedig most nagy szükségem van rá. Mivel fent nem találtam gondoltam valahol lent lehet, így leültem az ágyra és felvettem a fekete magassarkú bakancsom. A vastag sálam a nyakam köré tekertem, majd kiléptem a szobából.

  - Nem láttátok a telóm? - lépek be a konyhába.

  - De, kint van az asztalon. - mentett meg Jess.

  - Kösz. - rohanok is, hogy megnézzem írt-e már Tay.

  Tay a legjobb barátnőm. Igaz neki nem nagyon tetszik, hogy mi lett belőlem, de látszik rajta, hogy rendes barát, mivel még mindig segít és kiáll mellettem. Megnyitottam az SMS-t.

  

  "Minden elintézve, megnyugodhatsz! - T."

  Ő az a lány, akire mindig számíthatok. Annyiszor állt már ki mellettem és még a mai napig is azt teszi, főképpen mikor nagy szükségem van rá.

  - Kész vagy? - lép mellém a pasim.

  - Menjünk mielőtt még mindent elcseszek. - veszem fel a dzsekim.

  Az út csendesen telt. Nem mintha nem lett volna mint mondanunk egymásnak, csak úgy éreztük, hogy most jobb lesz ha nem beszélünk. Mindketten kivagyunk a tegnapi buli miatt, így jobb ha nem zaklatjuk egymást.

  Mint mindig most is egy sarokkal előrébb állt meg, hogy ne bukjak le.

  - Életmentő vagy. - hajoltam át hozzá, hogy megcsókolhassam.

  - Angyalka, tudod, hogy én mindig a te hősöd leszek. - zár a karjaiba, amennyire lehet ebben a kocsiban.

  - Később beszélünk. - nyomtam még egy puszit a szájára, majd a táskámmal a kezemben kiszálltam a kocsiból.

  Én szeretem a telet és a havat is, esküszöm, de ez a hideg elviselhetetlen. Tudom, hogy a téllel, hideggel jár, de utálom, mikor magamba kell sétálnom még egy sarkot és a pasim nem foghatja a kezem. Próbáltam minnél gyorsabban menni, de ezt egy kicsit megnehezítette a cipőm. 

  Mire a házunk elé értem teljesen átfagytam. Semmire sem vágytam jobban, mint egy forrócsokira, ami felmelegíti a testem. Amint beléptem a kapun, megpillantottam a hóban játszadozó tesóim. Odaintettem nekik, majd gyorsan berohantam a házba.

  - Megjöttem! - kiáltottam el magam.

  A táskám a földre dobtam, kimásztam a cipőmből, majd a dzsekimből is és elindultam a konyha felé, ahol nagy valószínűséggel anya már nagyban készül az esti vendégeinkre. Igen többesszámot használok, mivel nem csak a bátyám jön, hanem a baránője is, Eleanor. Imádom a csajt, mindent megtudok vele beszélni, nagyon kedves és szerintem teljesen olyan, mint Louis csak lányba. Nem is csoda, hogy olyan jó a kapcsolatuk.

  - Szia kicsim. - mosolyog anya.

  - Szia. - ülök le a pulthoz. - Mikor jönnek Louis-ék?

  - Hát valószínűleg este már itt lesznek. - kavarja tovább a tésztát. - De inkább mesélj, milyen volt Taylor-nál?

  Gondolom már mindenkinek leesett, hogy míért írta azt Tay, hogy mindent elintézett. Igen, anya semmit sem tud Colin-ról és eszem ágába sincs neki elmondani bármit is. Hiszen előre látnám, hogy mi lenne belőle. Nagy valószínűséggel eltiltana tőle, mivel rossz hatással van rám, ami igaz, de én szeretem. A bulizásról sem tud, na jó néha még az elején azt hazudtam, hogy Tay-el megyek, de hamar rájöttünk, hogy túl feltűnő, hogy minden héten megyünk valahová, így inkább egy idő után abbahagytuk. Amikor bulizni megyünk Colin-al anya mindig úgy tudja, hogy én Tay-nél alszom. Ami még furcsa, hogy már hónapok óta űzzük ezt mégsem buktam még le és remélem ez még sokáig így is lesz. Bár egy kis félelem van bennem Louis miatt, de kétlem, hogy rájönne bármire is.

  - Szuper volt. - mosolygok. - Filmeztünk, beszélgettünk meg egy csomót röhögtünk, tudod a szokásos.

  - Örülök, hogy jól szórakoztál kicsim. - fordul felém. 

  - Baj lenne, ha én most felmennék egy kicsit pihenni? - kérdem kedvesen.

  - Menj csak kicsim, már úgyis minden kész. Mikor Louis-ék a közelben lesznek felkeltelek.

  - Köszönöm. - álltam fel és mentem a szobámba, ahol eldőltem az ágyon.

  Tudjátok mi a legrosszabb egy buliban? Az, ha sokat iszol vagy esetleg mást is csinálsz, aztán másnap semmire sem emlékszel, majd nagyon lassan néha-néha beugrik egy-egy kép, így aztán csak még jobban belefájdul a fejedbe. Colin-al nagyon jól szórakoztunk, mint minden egyes buliba, de ez most talán az egyik legjobb volt. Nem voltunk elfoglalva senkivel sem, csak magunkkal. Az egész estét táncolással, ivással és még sok mással töltöttük, amiket sosem fogok elfelejteni.

  - Haló?! - vettem fel a telóm.

  - Csak tudni szerettem volna, hogy minden rendben ment-e? - kérdezte Colin a vonal másik oldalán.

  - Persze, mint mindig. - vágom rá. - Tudom nem fogok én olyan hamar lebukni, sőt ha rajtam múlik akkor soha.

  - Egyszer majd úgyis beszélned kell nekik rólam. - mondja alig hallhatóan.

  - Ezt már megbeszéltük. Tudod, hogy szeretlek, de a családom nem értené meg.

  - Rendben, ahogy gondolod. - sóhajtja. - Már most hiányzol.

  - Te is nekem, de ne feledd, hogy ma nem aludhatsz itt, mivel jönnek Louis-ék és nem szeretném, ha lebuknánk.

  - Oké, akkor holnap reggel találkozunk, de addig is még beszélünk. Szeretlek!

  - Én is! - az érzéki búcsú után bontottuk a vonalat, én pedig becsuktam a szemem és elaludtam.

  Nem tudom, hogy mennyit aludhatam, de arra ébredtem fel, hogy csengettek, ami azt jelentette, hogy megérkeztek.