Új történet

Sziasztok! Nagyon rég írtam már ebbe a blogba és mosolyogva látom, hogy azóta még lettek új olvasók! De mint a címből is látjátok új történettel jelentkezem. Jelenleg három van, de abból kettő a nyáron befejeződik és nem szeretnék csak egyel maradni, így nyitok egy másikat is. Mivel Harry mellett nagy kedvencem Louis is, így most ő fog a központba kerülni egy drámai történetben, ami remélem elnyeri a tetszéseteket! Én már most imádom. Egy Harrys és egy Louisos blogom lesz, miután őket befejeztem nem tudom, hogy mi lesz velem és az írással, de az még messze van, ennyit megígérhetek nektek. Ha már nem is fanfictionöket írok majd, akkor rendes történeteket, de nem szabadultok meg tőlem, akik szeretik az írásaim, azok ezeket is szeretik majd, de ne menjünk ilyen előre. Itt van egy kis fülszöveg, lejjebb pedig a blogot is megtaláljátok majd. Várlak titeket szeretettel!

"A híres fiúbanda tagjának, Louis Tomlinson-nak, egyik dolog követi a másikat, az életében. Egyik pillanatról, a másikra, már csak négyen maradtak. Zayn távozott és azóta már semmi sem a régi. Mindhiába mutatták, hogy minden rendben, mindenki tisztában volt vele, hogy a turné után következő kisebb szünetben, a banda feloszlik. Útjaik elváltak. Kapcsolatuk megromlott. Rajongóik kiborultak, de ő nem adta fel. Küzdött, hogy lehessen valaki a barátai nélkül is. Szóló karrierbe kezdett és dalokat írt, miközben olyan dolgokat próbált ki, amikre eddig nem jutott ideje. Így kötött ki azon a helyen, ahol megismerkedett valakivel. Valakivel, akiről annyit tudott, hogy nagyon tehetséges. Valakivel, akiről azt hitte, hogy az élete tökéletes. De az élet sosem az. Lehet, hogy annak látszik, de mindig akadnak problémák, amiket eltakarnak, ő is így tett. Nem fedte fel féltve őrzött titkát, a végsőkig titokban tartotta, egészen addig, míg nem volt más választása. El kellett mondani, a szeretett fiúnak, hogy milyen problémákkal küzd. Hogy mit jósolnak neki, a jövőre nézve. El kellett neki mondania, lehetséges, hogy nem maradhat vele öröké."

Just one chance

Epilógus

Sziasztok! Hát elérkezett ez a nap is! Itt az utolsó rész, amit én nagy örömmel írtam. Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, de nem csak erről a részről, hanem az egész blogról. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy ennyien megszerettétek és nyomon követtétek a blogom, aminek a mai napon vége. Köszönök mindent! Remélem tetszeni fog és nem lesztek szomorúak azért, mert vége. A többi blogom folytatódik és gyakrabban hozom majd nektek bele a részeket! Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

  Mindenki az asztalnál ül és nevetgélve mesélik történeteiket. Kiderült, hogy Louisnak olyan dolgai is vannak, amikről eddig nem is tudtam és valószínűleg sosem derültek volna ki, ha Harry nem hozza fel őket. De mivel Harry felhozott néhány sztorit, Louis sem maradhatott ki belőle, így ő is mesélt néhány ciki sztorit, amit a kedves barátom eltitkolt volna előlem. De nincs mit szégyellnie, hiszen én úgy szeretem, ahogy van. Semmi sem lenne képes ezen változtatni.

  - Miért nézel így? - hajol a fülemhez.

  - Boldog vagyok - mosolygok rá. - Rájöttem, hogy az, ami velem történt a múlté, nem szabad vele foglalkoznom, mert mindenki úgy fogad el, ahogy vagyok. Mindenki követ el hibákat, ahogy én is, de ezzel együtt kell élnünk. 

  - Úgy látom jót tett neked ez a két nap - vigyorog rám. - Mit szólnál hozzá, ha mi ketten még maradnánk egy kicsit, kettesben?

  - Hát én örülnék neki, de nem tudom, hogy a többiek mit szólnának ehhez.

  - Kit érdekel - vonja meg a vállát. - Engem nem és téged sem kéne. Ez a mi életünk, azt teszünk vele, amit csak szeretnénk. Együtt döntünk róla és nem hagyunk senkit sem beleavatkozni.

  Igaza van. Ez a mi életünk, amihez senkinek semmi köze. Ha maradni szeretnénk, miért ne maradhatnánk? A turnéból már nem maradt sok, de az, hogy utána mi lesz még senki sem tudja. Én bízom benne, hogy a magántanulósdit folytathatom és nem kell elszakadnom tőlük. Anyával már beszéltem róla tegnap és ő belegyezett. Azt mondta, hogy elintézi, nincs mitől félnem. Aminek én nagyon örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy nem kell elszakadnom tőle. Bár nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Hogy együtt leszünk-e még vagy sem az évek teltével, de az nem is számít, csak a jelen. Itt kell éljek benne, nem pedig a múltban vagy a jövőben. Hiába terveznénk el mindent, az nem válna be, mindig közbejön valami, amire nem számítasz, ezért kell a jelenben élni, hogy ne félj attól, hogy valami majd az utadba áll és széttöri az álmaid. Vele maradok és együtt fogunk küzdeni azért, hogy továbbra is együtt lehessünk!

~Vége~

  Mosolyogva pötyögöm be az utolsó sorokat. Végül mégis sikerült elérnem a célom. Nem volt könnyű, az elején sokszor terveztem, hogy feladom, de már nem érzek így. Egy kemény és hosszú év alatt, sikeresen befejeztem a könyvemet. Igen, a saját könyvemet. Megírtam életem történetét. Már nem érdekel, hogy ki mit fog hozzá szólni, mert úgy érzem, hogy nincs mitől tartanom. Az embereknek joga van tudni a múltam. 

  - Látom befejezted? - nyom egy csókot Harry a nyakamra. 

  - Igen - fordulok felé, majd érintem ajkaim az arcához. - Sikeresen befejeztem.

  - Tudod én még mindig azt mondom neked, hogy nem muszáj kiadatnod, ha félsz attól, hogy mit szólnak majd hozzá.

  - Harry - sóhajtok fel. - Te is tudod, hogy a múltan nem lehet változtatni én pedig nem is akarok. Lehet, hogy hibákat követtem el, de egyiket sem bántam meg. Lehet, hogy nem kellett volna, de megtettem és kész. Nem félek a véleményektől, mert tudom, hogy te ott vagy velem, ahogy ő is ott lesz - simogatom meg a hasam.

  - Igen, mind melletted leszünk. 

  - Nem tudom, hogy az elkövetkezendő nyolc hónap milyen lesz, mivel tudod, hogy nekem közben tanulnom is kell, de bízom benne, hogy minden rendben lesz és amikor te nem lehetsz velem, akkor is képes leszek gondoskodni magamról.

  - Pontosan tudod, hogyha szükséged van rám még a turnéról is hazajönnék, ahogy Louis is. Mind aggódunk érted, de tudjuk, hogy nem akarhatunk mindentől megvédeni. Bármikor beszélhetünk, csak annyira kérlek, ha nem vagy jól, akkor szólj nekünk. 

  - Már megígértem neked, hogy így lesz - motyogom. - De nem foglak zaklatni minden aprósággal, hiszen a terhesség fájdalmakkal jár.

  - Szeretlek, ahogy ő is - csókol meg. Ajkait lágyan mozgatja az enyémek ellen, én pedig a hajába vezetem kezeim. 

  Szeretem. El sem tudom mondani, hogy mennyire. Igaz a hasamban növekedő baba nem volt betervezve, de nem bánom, hogy így történt. Meglepetésként ért minket, ahogy az egész családot is, viszont azt elmondhatom, hogy azért annyira nem házasság kívüli, mivel a gyűrű az ujjamon van, de a csak akkor megyek majd hozzá, ha a kicsink is megszületett. Neki turnéra kell mennie, amire én nem tartok vele. Természetesen lesznek pillanatok, amikor meglátogatom, de csak néhány napra. Egyedül kell boldogulni és tovább folytatnom az egyetemi tanulmányaim, hogy egy nap más könyveket is kiadhassak majd. Bízom benne, hogy sikerülni fog, ahogy a többiek is gondolják. Képes vagyok rá. Az életben már sok minden mentem keresztül és mindent túléltem, ahogy ezt a néhány hónapot is sikeresen átvészelem majd. 

  - Én is szeretlek - motyogom az ajkára. Szeretni fogom, amíg csak élek, ahogy ezt a könyvben is írtam, aminek a címe is ezt mutatja: I will always fight for love. A szerelmünkért hosszú ideig harcoltunk és ha kell én a jövőben is képes leszek érte, bármire. Nem érdekel kin kell áttörnöm, ha róla van szó megteszem, mert számomra ő a mindenem, ő az a személy, akiért akár ölnék is. Ő az én első és egyben utolsó szerelmem!

II.évad 10.rész - A nagy találkozás

Sziasztok! Amint látjátok sokkal hamarabb érkeztem az új résszel, ami egyben az utolsó előtti is. Már csak az epilógus van hátra. Tudom, hogy sokan haragudni fogtok rám ezért, de én úgy érzem, hogy már nincs mit írnom bele és jobb, ha nem húzom tovább. Remélem tetszeni fog! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat! Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Hamar eltelt az utolsó hét is. A fiúk két koncerten vannak túl és most végre kipihenhetik eddigi munkájukat, mivel két hét pihenőt kaptak. Ebben az egy hétben nem történt olyan sok minden, de azért jött meleg és hideg is. Gemmával nagyon jóba lettem, hiszen az időm nagy részét vele töltöttem a fiúk próbáin, de ő már nincs velük, mivel három napja hazautazott. Mielőtt elment volna sokszor elmondta, hogy ne izguljak a találkozástól, mert Anne már most családtagként kezel. Nagyon örül, hogy boldoggá teszem a fiát, ahogy annak is, hogy végre egy hosszabb kapcsolattal rendelkezik, ami nem ment tönkre hamar. Lou is sokat beszélgetett velem, mivel észrevette, hogy érdekel a sminkelés, bár valamiért azt érzem, hogy nekem nem azt a szakmát kéne választanom. Sokkal jobban húz a szívem egy másik, még ismeretlen irányba. Fogalmam sincs, hogyha belevágnék sikerülne-e vagy kudarcba fulladna a tervem, de ezt nem tudhatom, míg nem adok legalább egy esélyt neki. Gondolkodnom kell, ki kell próbálnom magam, hogy képes lennék-e rá, de míg nem vagyok magamban biztos addig senkinek sem árulom el a tervem. Lou olyan lett számomra, mint a második anyukám, Lux pedig a fogadott kistestvérem, akivel sok időt töltöttem. Azt a kis csöppséget nem lehet, nem szeretni. Mindig képes mosolyt csalni az arcodra, még akkor is, ha a kedved a bili feneke alatt van. Elég csak rád mosolyognia vagy csak elkezdenie beszélni és akaratod ellenére is nevetni, mosolyogni kezdesz. Ebben az egy hétben Louis is több időt szakított rám, igaz nem mindig voltunk kettesben, hiszen El is ott volt, de nem bántam. Tudom, hogy számára fontos a barátnője és mivel nekem is jó a kapcsolatom vele, egyáltalán nem bántam, hogy előtte beszéltük meg a dolgainkat. Végre úgy érzem, hogy minden sínen van az életemben, hogy már nem kell attól félnem, hogy jön egy rossz hír, ami képes lenne visszataszítani a drogokhoz. Igaz problémák még mindig adódnak, de megbirkózom velük. Két napja felnéztem a netre, tudom, hogy megígértem, hogy nem teszem meg, de nem bírtam tovább. Mindenki szomorúan nézett felém, ha a telefonját böngészte, tudni akartam, hogy miket írhatnak, bár elképzeléseim voltak. Bevallom, hogy fájt, amiket írtak, Harry pedig egyből észrevette, hogy történt valami, hiszen egyik percben még mosolyogtam aztán ez a mosoly szép lassan lefagyott az arcomról. Aminek csak lehetett elkönyveltek, mire a végére jutottam én is feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon nincs-e valamelyiküknek igazuk, de hamar rájöttem, hogy nem. Nem azért vagyok Harryvel, hogy hírnevet szerezzek magamnak, nem is a pénzéért, hanem mert szeretem, mert ő jelenti nekem a boldogságot és a nyugalmat. Az sem számítana, hogyha szegény lenne, semmi sem számítana. Természetesen mérges volt rám, de hamar elszállt a haragja és inkább megpróbálta elterelni a figyelmem, ami hát sikerült is neki. De most, hogy a nagy találkozótól már csak pár óra választ el, nehezen tudok nyugodt maradni. Tisztában vagyok vele, hogy nincs mitől félnem, de ezt nem tudom megmagyarázni a szívemnek, ami hevesebben kezd verdesni, ha valaki felhozza a témát. 

  Ebben a pillanatban Harry lakásában vagyunk mind, hiszen holnap reggel indulunk. Összebújva ülünk a kanapén, miközben El és Lou velünk szemben foglal helyet. Ebben a rövid időben azt is sikerült elérnem, hogy Louis képes legyen úgy tekinteni ránk, mintha elfogadná, de tudom, hogy egy nap elfog tűnni a mintha és már csak annyi maradt, hogy beletörődött a kapcsolatunkba. Tudja, hogy semmit sem tud ellene tenni, ahogy azt is, hogy mennyire boldogok vagyunk, szóval megpróbál ő is velünk örülni. 

  - Nagyon elgondolkodtál - puszil a nyakamba Harry, amivel visszarepít a jelenbe. 

  - Egy kicsit - kuncogok fel. - Tudod az elmúlt hétre gondoltam és az elkövetkezendő pár napra. Tudom, hogy nem szabad izguljak, mert szerinted nincs miért, de ezt nem tudom megakadályozni. 

  - Ne próbáld meggyőzni őt erről Harry - szólal meg mosolyogva El. - Emlékszem, amikor évekkel ezelőtt én voltam ebben a helyzetben. Louis mindent megpróbált, hogy megnyugtasson, de nem sikerült neki, csak egye jobban pánikoltam. Sokat mesélt a családjáról, szinte ismertem őket, de féltem. Attól tartottam, hogy nem fogsz majd elfogadni - néz rám - hogy anyukád azt hiszi majd, csak azért vagyok a fiával, mert híres. De, amint megpillantottalak titeket, ti pedig mosolyogva ugrottatok a nyakamba, minden izgalmam elszállt, mert tudtam, hogy kedveltek, veled is így lesz.

  - Anya sokszor felhozza azt a pillanatot. Sosem felejtem el, hogy milyen arcot vágtál az ő leírásai szerint és milyen megkönnyebbülés süvített át rajtad, amint láttad, hogy elfogadnak - nevet fel Louis.

  - Ez nem ér Lou - löki meg El mosolyogva. - Te csak ne felejts el, hogy mi volt, amikor apával találkoztál - vigyorog el gonoszan.

  - Az apád orvos - nyög fel. - Még szép, hogy féltem. Hiszen biztos voltam benne, hogy egy komoly embert szeretne melléd, én pedig minden vagyok csak az nem, de végül sikeresen meggyőztem, hogy szeretlek.

  - Anya imád, Gemmával pedig már tudod mi a helyzet, Robintól pedig ne félj, ő nagyon kedves és biztos vagyok benne, hogy te is jól érzed majd magad, ha végre ott leszünk és nem izgulnod halálra magad a nagy semmiért - suttogja a fülembe Harry.

  - Na jó - sóhajtok fel. - Hanyagoljuk ezt a témát, mert így csak rosszabb lesz. Én azt hiszem, hogy inkább lefekszem, mivel holnap korán kelünk és hosszú út elé nézünk.

  Mindenki megértően bólintott. Harrynek hiába mondogattam, hogy egyedül is megleszek, ő még nyugodtan maradhat, hajthatatlan volt. Kijelentette, hogy velem jön, természetesen egy olyan megjegyzéssel, ami Louisnak nem nagyon tetszett, amit meg is értek, mert én is teljesen belevörösödtem.

  - Mond csak, te teljesen hülye vagy? - nyögök fel, amint becsukja utánunk az ajtót. - Láttad te az arcát, tudod te mit gondolhatnak most? - vonom fel a szemöldököm.

  - Csak vicc volt - nevet fel. - Louis is tudja, hogy vicceltem, csak eleinte nem fogta fel, de az biztos, hogy ez az arc megérte.

  - Te tiszta hülye vagy - ülök le az ágyra. - De én így szeretlek - bújok hozzá, amint leül mellém. - De most aludjunk.

***

  Másnap kora reggel ébredünk, majd egy gyors zuhanyzás után, útnak is eredünk. Harryék nyaralója hat órás út, ami azt jelenti, hogy csak délben érkezünk meg. Két kocsival megyünk, mivel egyikünk sem bírja a hosszú utat hátul. 

  - Nyugodtan aludj, még csak órák múlva érkezünk meg - fordul fel mosolyogva. - Ha a közelbe érünk, felébresztelek.

  Nem akartam elaludni, mert attól féltem, hogy nem keltene fel időben, de végül mégis lehunytam fáradt pilláim. Lehet, hogy egy órával hamarabb feküdtem le, mint legtöbbször, de attól a korán kelés még mindig nem az én asztalom és soha nem is lesz.
  Pár órával később, amint pilláim lassan felnyitom, egyből észreveszem, hogy már a közelben lehetünk, hiszen fák vesznek minket körül, Mindig imádtam a szabadban lenni, érezni a friss levegőt, madarak csicsergését. Az, hogy pár napra elszabadulhatok a zsúfolt és szennyezett városból, számomra nagy kincs. Ezzel nem azt mondom, hogy nem szeretek ott lenni, csak itt minden olyan nyugodt és szép, ott pedig ezt sosem élvezhetem, mivel nem létezik.
  - Még fél óra és megérkezünk - szólal meg Harry, amint észreveszi, hogy fent vagyok. - A családod már ott van. Anya pár perce hívott, hogy éppen a kaját csinálják és mire odaérünk készen is lesz.
  - Remek, mert nem igazán volt időm reggelizni - dörzsölöm meg szemeim, hogy kicsit felébredjek. - Harry, kérdezhetek valamit?
  - Persze - pillant rám, majd szemeit újra az útra tapasztja.
  - A szüleid tudnak arról, hogy én hol voltam egy hétig? - kérdek rá félve.
  Már előre tudom a válaszát, csak abból, ahogy viselkedik. Izmai megkeményedtek, ujjai elfehéredtek, ahogy a kormányt szorítja, miközben homlokán ráncok jelennek meg.
  - Tudják, ugye? - suttogom szomorúan.
  - Sajnálom - sóhajt fel. - Én nem akartam nekik elmondani, de nem volt mit tennem. Mindketten észrevették, hogy van valami, amit eltitkolok előlük és el kellett nekik mondjam. Meg kellett valakivel beszélnem a dolgokat, mivel veled nem tehettem meg. Tudod nehezen tudom elfogadni, hogy miattam tetted. Ha most azért fogsz aggódni, hogy mit gondolnak rólad, akkor megnyugodhatsz, mert egyáltalán nem tettek semmit. Sőt Gemma egy kicsit meg is értett  téged, amit én még a mai napig sem. Anya pedig bűszke rád, hogy képes voltál abbahagyni és arra is, hogy ez részben az én érdemem.
  - Tudod, ez volt az a része az életemnek, amit sosem lett volna szabad megtudniuk - mondom csendesen. - Lehet, hogy elfogadják és meg is értik, viszont nekem kellemetlen. Szerintem neked is az lenne az én helyemben, ha anyáék tudnának róla.
  - Nem kell szégyenled - rázza meg a fejét - szerinted nekem nincs múltam? Van, amit az újságokban írnak azok nem mind hazugságok. Sok részük igaz. Igen, tényleg kipróbáltam a füves cigit, igen a drogot is próbáltam és szinte minden buliról úgy jövök ki, hogy másnap a felére sem emlékszem, szerinted ez nem ciki?
  - Te is tudod, hogy az más. Egyet értek, hogy az is ciki, de te nem voltál elvonón, sosem kerültél olyan mély pontra én viszont igen...
  - Anyáék fel sem hozzák majd a témát, hiszen Gem sem hozta fel, pedig akkor már rég tudott róla.
  Utálom a tényt, hogy tudják. Utálom, hogyha figyelmes leszek, akkor észreveszem majd a szemükben a szomorú csillogást. Utálom, hogy mindennek az ellenére sem tudok rá haragudni. Még mindig teljes szívemből szeretem. Nem számit, hogy mit tesz vagy mond képtelen leszek rá haragudni.
  Az út hátralevő részén nem szólalunk meg. Én azért, mert még mindig dühös voltam rá, Harry pedig azért, mert bűntudata volt. Legközelebb arra eszmélek fel, hogy megállunk egy gyönyörű kőből és fából készült ház előtt, ahol már ott áll anyáék kocsija is, mellette pedig egy ismeretlen, ami gondolom Harry családjáé.
  - Ugye nem haragszol rám? - fordul felém, amint megállította a kocsit. - Tudom, hogy nem akartad, hogy megtudják, de ezen már nem lehet változtatni.
  - Nem haragszom, vagyis most kicsit igen, de szeretlek és ezen semmi sem tud változtatni.
  - Én is szeretlek téged - hajol hozzám, majd nyom egy csókot az ajkamra.
  Kicsit félve szállok ki a kocsiból, de amint megpillantom Eleanor bátoritó mosolyát kicsit megnyugszom. Harry mellettem terem, majd összekulcsolja ujjainkat. A hátsó kertet megközelítve, egyből meghallom a nevetgélést és beszélgetést, mire gyorsabban kezd verni a szívem. Most először találkozom anyával a többiekkel, amióta kiderült, hogy milyen problémával küzdöm. Nem tudom, hogy fognak fogadni, de bízom benne, hogy senki sem hozza majd fel a témát, nem szeretnék róla beszélni, pedig tudom, hogy egyszer muszáj lesz, de az a nap biztosan nem a közeljövőben lesz.
  - Lottie! - szalad hozzám mosolyogva anya, majd zár a karjaiba. - Annyira örülök, hogy látlak és jól vagy - suttogja. Azt veszem észre, hogy Harry már nem mellettem áll, hanem odament a családjához, miközben engem az enyém vesz körül. Lassan Lou és El is megérkezik, így az ölelő brigád átszáll rájuk, én pedig végre sikerül levegőhöz jutnom
  - Gyere - nyújtja a kezét a göndör - nem lesz semmi baj - puszil a hajamba. - Anya, gondolom nem kéne bemutassam, de mégis megteszem. Ő itt az én szeretett barátnőm, Lottie - mosolyog Annera.
  - Nagyon örülök a találkozásnak, már sokat hallottam rólad - von azonnal magához, mire én megkönnyebbülten eresztem ki magamból a levegőt. - Nem kell aggódnod, én nagyon büszke vagyok rád és örülök, hogy Harryvel egymásra találtatok. Gyönyörű párt alkottok és remélem ez sokáig így is lesz.
  - Ha rajtam múlik, akkor biztos lehetsz benne, hogy életem végéig fog tartani - jelenti ki biztosan Harry.
  Akaratom ellenére is elvörösödtem, Harry mondatára. Ha jól veszem ki szavaiból, akkor velem szeretne családot alkotni a jövőben. Velem szeretné leélni az életét. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt ilyen nyugodtan kimondta az anyukája előtt.
  - Én is örülök Anne - mosolygok rá. - Minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy sikerüljön boldoggá tennem Harryt.
  - El sem tudom hinni, hogy az én kicsi lányom már szerelmes és a jövőjét tervezi veled - jelenik meg anya mellettem.
  - Egyszer mindenki felnő! - vonom meg a vállam. - Én pedig egy olyan fiú mellett tehetem ezt, akit teljes szívemből szeretek.
  - Látod én mondtam neked, hogy nem lesz semmi baj - nyom egy csókot a hajamba göndör barátom. - Szeret téged, ahogy mindenki más is.
  - Hát újra találkozunk - jelenik meg nevetve Gemma. - Lottie gyere, engedd meg nekem, hogy megmutassak neked néhány ciki képet az öcsikémről - vigyorog Harryre gonoszan.
  - Gem, tényleg szükség van erre? - sóhajt fel Harry, mire a nővére bólogatni kezd. - Na jó legyen, de tudnod kell, hogy nem voltam mindig ilyen jóképű és jófiú.
  - Most sem vagy az - nyújtom rá a nyelvem, majd Gemma után igyekszem.
  Annyira örülök, hogy végre ezen is túlvagyok. Mindenkinek igaza volt, hogy nincs mitől félnem, de persze én nem hittem nekik. De mostantól megfogadom és odafigyelek arra, amit mondanak. Ez a két nap biztos vagyok benne, hogy csodás lesz. Megismerem Harry családját, ahogy ő is az enyém és a többin még ráérünk később is gondolkodni. Most csak az számít, hogy együtt vagyunk boldogan.

II.évad 9.rész - Bejelentett találkozás

Sziasztok! Sajnálom a késést, de most bepótolom, de az is meglehet, hogy holnap is hozok nektek részt, bár nem biztos, hogy sikerül. Remélem tetszeni fog és nem szomorkodtok nagyon, hogy már a végére jár a blog. Nem tudom, hogy tudjátok, de van egy másik blogom, ami pár hónapja indult EXPLOSIONS Köszönöm a bíztatást és az olvasókat! Ha szeretnétek többet tudni a történeteimről, akkor csatlakozzatok a CSOPORTHOZ! További szép napot!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  - Mire készülsz? - pillant a kezeimben tartott telefonra Harry. Már két napja ezt csinálja. Ahányszor csak a kezembe veszem a készüléket, ő azonnal rákérdez, hogy mit akarok vele csinálni. Megtiltotta, hogy felnézzek a közösségi oldalaimra, amit egy részben megértek, de másrészt, pedig utálom, hogy megmondja mit tehetek és mit nem. Tudom, hogy csak nekem akar jó, de attól még nem kellene minden pillanatban megkérdeznie. Nem érdekel a rajongók véleménye, csak az számít, hogy végre szabadon sétálhatok vele. Nem kell türtőztetnem magam, ha emberek vesznek minket körül és ez boldoggá tesz. Nem azt mondom, hogy nem érintene rosszul, ha elolvasnám a véleményeiket, de képes lennék velük megbirkózni, Az sem jó, ha nem látom őket, az emberek elől nem szabad eltitkolni a rossz dolgokat, mert azzal semmit sem segítesz, inkább csak rontod a helyzetet, mert egy nap biztosan észrevesz mindent és akkor sokkal rosszabbul fog esni neki, mintha akkor tudta volna meg, amikor minden történt. Dühösen emelem rá tekintetem, majd sóhajtok fel. - Tudod, hogy csak neked akarok jót - suttogja. - Nem akarom, hogy rosszul érezd magad esetleg magadra vedd a dolgokat, amiket írnak, mert nem igazak. 

  - Harry - sóhajtok fel ismét - tudom, hogy csak védeni akarsz, de nem vagyok gyerek vagyis... felnőtt sem, de nem kell úgy kezelni, mintha nem lennék képes megbirkózni az ilyen helyzetekkel. Igen tudom, hogy egyszer már elszúrtam és gyengének bizonyosultam, de az nem azt jelenti, hogy most már nem vagyok rá képes. Mellettem vagy és boldog vagyok veled, lehet, hogy fájna, amit olvasok, de a tény, hogy te itt vagy velem és szeretsz megnyugtatna.

  - Tudom... - sétál hozzám, majd helyezi kezeit csípőmre. - de féltelek és ez ellen semmit sem tudsz tenni. Nem akarom, hogy szomorú légy vagy megbántsanak a szavaik. Hidd el, hogy jobb, ha nem olvasod el őket. 

  - Aranyos vagy, hogy ennyire óvni próbálsz, de semmi szükség rá, nekem az is elég, hogy itt vagy mellettem a többi, nem számít.

  Mivel jobbnak látom, ha inkább nem szegem meg a kérését a telefont az ágyra dobom, majd átdobom karjaim  nyakán és puszit nyomok ajkára. Mosoly terül szét az arcán, majd emel fel, én pedig automatikusan kulcsolom lábaim köréje. Homlokát az enyémnek dönti, majd mélyen a szemembe néz. Az arcomon érzem leheletét, azt akarom, hogy megcsókoljon, de nem teszi. Pontosan tudja, hogy ezzel képes kikészíteni, de inkább a pólóm alá rejti kezeit és a bőröm simogatja, én pedig durcásan fúrom arcom a nyakába majd harapom meg, mire felmordul.

  - Megharaptál? - kérdi mély hangján. - Te most komolyan megharaptál?

  - Te szórakozol velem, mikor pontosan tudod, hogy mennyire utálom mikor ezt teszed - vágom rá. 

  Mély nevetés tőr fel belőle, majd csókol a nyakamba. Mosolyogva húzódik el, s pillant le ajkamra, amit én benedvesítek csak, hogy nekem is sikerüljön őt ingerelni. Ajkait durván az enyémekre nyomja, miközben egyből bejutásért könyörög, amit én meg is adok neki, hiszen erre várok már percek óta.

***

  Kuncogva rajzolgatok apró köröcskéket Harry mellkasára, miközben ő erősen tart karjaiban. Az elmúlt két órában sikerült teljesen kifárasztania, de egyben ez a pár óra volt, életem legszebb percei. Amióta mindenki megtudta, hogy együtt vagyunk és valami csoda folytán még anya is örült neki, Harry sokkal óvatosabb és gyengéd, de néha még mindig észlelhető a durvaság az érintéseiben. De én szeretem, amikor türelmetlenül dob az ágyra, tépi le rólam a ruhát. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a gyengédsége nem tetszik, de nem szeretném, hogy a durva, akaratos énje teljesen eltűnjön.

  - Valamit el kell mondanom - szólal meg, mire én kérdőn pillantok rá. - Semmi komoly, csak szeretném, ha tudnál róla és nem halogatnám tovább az elmondását.

  - Nyögd már ki, mert kezdesz megijeszteni - morgom. Utálom mikor titkolóznak előttem. Bár szerintem Harry sosem titkolna el előlem fontos dolgokat, de azért bízom benne, hogy mindenki rendben van és nem valami szomorú hírt akar velem közölni.

  - Tudod Gemma és anya sokat beszélgettek - kezd bele - rólunk. Mindketten nagyon örülnek a kapcsolatunknak, de gondolom ezt Gem is mesélte neked viszont azt nem, hogy anyának mi a terve. Szeretné, ha egy hét múlva, amikor lesz két szabad hetünk lemennénk hozzájuk a te családoddal együtt. Szeretne eltölteni egy hétvégét a nyaralónkban a Tomlinson családdal. 

  - Az egésszel?

  - Igen, mindenki ott lenne, Eleanor is. Louissal már beszéltem erről és ő benne lenne, de téged még nem kérdeztelek meg. Tudom, hogy az anyukámmal kellene találkoznod és téged ez megrémít, de hidd el nekem, hogy semmi sem lenne. Imád téged, mert boldoggá teszel. 

  Így belegondolva Gemmával való találkozásom is kicsit túlparáztam, pedig semmi sem történt, de azért az csak más, ha a barátod nővérével találkozol, mintha az édesanyjával. Bár nem ez lenne az első alkalom, hogy találkozunk, de úgy, mint a fia barátja igen. Ismerem Annet annyira, hogy tudjam minden rendben lenne, hogy neki bármit el lehetne mondani, de attól még bennem van a félelem.

  - Nem kell félned ettől a hétvégétől, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod magad érezni, ha nem engeded, hogy eluralkodjon rajtad a félelem. Anya még sosem evett meg senkit és nem is áll szándékában, téged pedig mióta ismer kedvel - mosolyog rám.

  - Tudom, de attól még ez más lesz, de elmegyek - egyezem bele.

  - Reméltem, hogy ezt mondod, mert anyának már azt mondtam, hogy megyünk - sóhajt fel,

  - Te most komolyan azt mondtad neki, hogy megyünk mielőtt még engem megkérdeztél volna? Mi van ha nemet mondok?

  - Akkor kénytelen lettem volna magamhoz láncolni és úgy elvinni. Örökké úgysem kerülheted a találkozást és különben is nem lesz az olyan szörnyű. Meglátod, hogy élvezni fogod - nyom egy puszit a homlokomra. 

  - Nagyon vicces vagy.

***

  Pár órával később hangos kiabálásra ébredek fel.

  - Harry! - dörömböl valaki az ajtón. - Az francba már haver, nyisd ki azt a rohadt ajtót vagy rád töröm.

  - Harry - bököm meg. - Valaki nagyon be akar jönni - szólalok meg, amint kinyitja szemeit. - Én biztosan nem állok fel innen, de szerintem ki kéne nyitni, mielőtt még tényleg ránk töri az ajtót.

  Harry morcosan száll ki az ágyból, majd indul el, hogy kinyissa az ajtót. Egy dühösen álldogáló lánnyal találja magát szemben, az álmos fiú, aki nem más, mint Gemma.

  - Úgy látom ti teljesen elfelejtettetek valamit - fonja össze karjait, a mellkasa előtt.

  - Megbeszéltünk volna valamit? - kérdi álmosan a göndör. Nagy nehezen én is felülök az ágyban, majd odaintek Gemmának. Kicsit sem érzem magam kínosan, ami valószínűleg azért van, mert még nem ébredtem fel teljesen. 

  - Hát, amint látom nektek már teljesen kiment a fejetekből, de igen. Úgy volt, hogy ma felderítő útra megyünk vagy talán nem emlékszel?

  - A francba! - túr a hajába Harry. - Bocs teljesen elfelejtettem, de mi lenne, ha fél óra múlva a halban találkoznánk és indulnánk?

  - Csak azért, mert szeretlek és mert látszik, hogy boldoggá teszed azt a lányt - mutat rám. - Fél óra, nem több - lép ki, majd zárja be maga után az ajtót. 

  Most, hogy Gemma felhozta, nekem is beugrott, hogy mit ígértünk neki. Bár én ettől a sétától egy kicsit még tartok, hiszen ez lenne az első olyan, amikor úgy mennék ki Harryvel, hogy együtt vagyunk. A rajongók megállíthatnak, tudom, hogy nem lennék egyedül, de nem vagyok felkészülve, fogalmam sincs, hogy mi lesz ha összetalálkozunk velük. 

  - Min agyalsz ennyire? - simít végig a karomon Harry.

  - Csak, hogy ez lesz az első alkalom, hogy úgy megyünk ki, mint egy pár - vonom meg a vállam. - Te pedig nem engeded, hogy megnézzem mit írnak rólam, de kétlem, hogy az jobb lesz, ha majd szembemegyünk velük és a szemembe mondják...

  - Ott leszek és megvédlek - nyom egy csókot a vállamra. - Nem engedem, hogy bántsanak. 

  - Tudom, csak fura - suttogom. - de tudod mit, nem számít. Ott leszel velem te és tudom, hogy nem engeded, hogy ártsanak nekem. Most pedig menjünk készülni mielőtt Gemma újra dörömbölni kezd.

  Mindketten gyors zuhanyt vettünk, majd készülni kezdtünk, ami szerencsére gyorsan ment. Próbáltam olyan kinézetet varázsolni magamra, ami elviselhetővé tesz, ha lefotóznak, de most valahogy egy sem, tetszett. Mindben találtam valami hibát, de végül maradtam egy fekete nadrágnál és egy szimpla fehér pólónál. 

  - Na végre, induljunk!

II.évad 8.rész - Premier

Sziasztok! Sajnálom a sok késést, de aki benne van a csoportomban azok tudják, hogy a suli miatt nem tudtam nektek részt hozni, két hét alatt alig írtam pár sort és már nagyon hiányzott az írás, így ezen a hétvégén belevetem magam. Mint már mondtam korábban is, nincs sok hátra a blogból. Nem akarom nagyon húzni, mivel már nem tudom mit írhatnék még. Remélem tetszeni fog! Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Fogalmam sincs, hogy mi történik velem, de egyszerűen képtelen vagyok megnyugodni. Amióta felkeltem, csak a ma délutánt látom magam előtt. Ahogy a rajongók és más hírességek között sétálgatok az oldalamon Harryvel. Pár óra múlva minden kiderül és már nem lesz visszaút. Őszintén, nem is akarok többet titkolózni, szeretném, ha tudná a világ, hogy mennyire fontos számomra, de akkor miért félek? Semmi sem történhet velem, ott lesz mellettem, nem hagy egyedül. Együtt megyünk keresztül a dolgon, ott leszünk egymásnak, bár neki kevésbé lesz szüksége az én támaszomra, sokkal inkább nekem az övére. 

  Most, Lou szobájában vagyunk El-el miközben ő a sminkünkön dolgozik. Eleanor gyönyörű lett, már fél órája készen van, lassan szerintem én is kész leszek és akkor más csak a ruhát kell felvennem, mivel a hajam is készen van már. 

  - Nem kell izgulnod Lottie - mosolyog rám El. - Tudom, hogy nem könnyű, de hidd el, hogy sikerülni fog. Harry melletted lesz, ahogy mi is Louval. 

  - Kicsilány, tudom, hogy én nem értek ehhez valami jól, de ismerem Harryt, jobban mint ő magát és tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy kellemetlen helyzetbe hozzanak téged. Képes lesz megvédeni a média előtt, még ha ezzel címlapra is kerül. Szeret téged és a szeretteiért bármire képes.

  - Teljesen igaza van Lounak, nem kell félned semmitől.

  - Nektek könnyű, mert nem ti vagytok a helyzetemben - sóhajtok fel. - Tudom, hogy te már átmentél ezen - pillantok Elre - de az más. Neked nem volt semmi titkolnivalód, de nekem van... Cikkeket írtak rólam abban az egy hétben és biztos vagyok, hogy onnan is kapunk majd kérdéseket, én pedig képtelen lennék rájuk válaszolni.

   - Pont ezért van ott melletted Harry, ha te lefagysz, akkor ő majd közbelép. Már belejött, meg tud védeni akárkit és biztos vagyok benne, hogy érted képes lenne még egy újságírót is megvenni, ha tudná, hogy úgy biztonságban lennél.

  - Próbálom meggyőzni magam, hogy minden rendben lesz és tudom, hogy sikerülni fog... De miután hazaérünk a premierről a net tele lesz velünk és a rajongók...

   - Velük ne is törődj - vág a szavamba El. - Sok mindent fognak neked mondani, olyan dolgokat, amikkel bántanak, de nem szabad figyelembe venni őket. Eleinte nekem sem ment, kiakadtam tőlük és mikor egyedül voltam sírtam, de most már nem érdekelnek. Már tudom, hogy csak azért tették, mert szeretik Lout és úgy érezték, hogy elveszem tőlük. Veled is ez lesz, de meglátod, hogy sikerül átvészelned.

  - Köszi El - mosolygok felé. - Nagyon jól esik a bíztatásod, neked Lou - pillantok fel rá - pedig köszönöm a csodás sminket. Tökéletes lett.

  Szemeimet feketén emelte ki, ami tökéletesen passzol majd a fekete ruhámhoz és cipőmhöz. Még pár percet beszélgettünk, majd egy ölelés és puszi után, Lou az utunkra engedett. Mivel már csak a ruháinkat kellett felvegyük, mindketten a saját lakosztályunkba mentünk.

  A szobába érve, egyből megpillantom Harryt, akin csak egy fekete nagyon szűk nadrág van, így ajkamba harapva pillantok végig rajta. Mivel tudom, hogy semmi sem történhet estig, így csak mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon pillantok végig rajta. Tisztán észrevehető rajta, hogy nem csak én vagy nyugtalan, hanem ő is. Biztosan attól fél, hogy kiborulok majd, de nem fogok. Nem engedhetem meg, hogy újból gyenge legyek és nem is leszek. Ő itt van mellettem és együtt mindent képesek vagyunk átvészelni.

  - Lottie ne nézz így rám - morogja mély hangon. - Pontosan tudod, hogy mennyire nehezemre esik nem neked esni, hogy csak egy falatnyi ruha van rajtad - túr a hajába. - Bele sem akarok gondolni, hogy mi lesz, ha meglátlak abban a ruhában, amiben még gyönyörűbb leszel. 

  - Tudod, te is olyan látványt nyújtasz, amit szívesebben élveznék mondjuk este, amikor nem kell visszafognom magam. Miért nincs rajtad az inged? - kérdek rá.

  - Mert amikor felvettem, észrevettem, hogy ki van szakadva, így most két ing között próbálok dönteni, de nem tudom melyik legyen. 

  Az ágyra pillantok, ahol egyből felfedezem a két inget. Az egyik tiszta fehér, a másik pedig fekete, de a gombjai alatt fehér színű. 

  - Én azt választanám - utatok a feketére. - Szerintem minden lány imádná, köztük én is, hogy kicsit átlátszó - vigyorgok rá. - De ezt csak te döntheted el. 

  Leveszem magamról a köntöst, amit Harry nagyra nyílt szemekkel követ, majd megnyalja az alsó ajkát, én pedig a ruhámhoz lépek, leakasztom és a fürdőszobába indulok vele. 

  - Ezért még számolunk - szól utánam, amint belépek, játékosan.

  A tükör elé állok, az alsóneműmben tökéletesen látszik, hogy nem vagyok sem sovány, sem kövér. Az alakom normális, de ettől a ruhától mégis félek. Még sosem volt rajtam hasonló, bár nagyon tetszik, de mi van, akkor ha nem áll majd jól, ha nem passzol majd az alakomhoz?! Az oldalam szinte teljesen ki fog belőle látszani, ahogy a hátam is. Fent szinte csak pántokból áll, ami csak a mellem és a hasam egy részét takarja el. Sokkal felnőttesebb leszek benne, hiszen ilyen ruhákat nem szoktak kislányok viselni. Igaz én sem vagyok már az, de még felnőtt sem. Az alsó része, pedig bő szoknyából áll, ami egészen a földig ér. Sóhajtva kapom magamra, majd mély levegőt véve fordulok a tükör felé. 

  Gyönyörűen áll rajtam. Sosem gondoltam volna, hogy egy ruha képes ennyit változtatni rajtam, de így teljesen felöltözve úgy érzem, hogy nem is én vagyok ez a lány. Teljesen új külsőt kaptam, csak belül maradtam önmagam, kívülről teljesen megváltoztam. 

  Mezítláb lépek ki a szobába, mivel nem hoztam magammal a cipőm, Harry pedig egyből felém kapja a fejét, majd mosoly terül szét az arcán és közelebb lép hozzám.

  - Gyönyörű vagy - helyezi kezét csupasz derekamra, mire én megborzongok. - Alig várom, hogy ezt a ruhát este levegyem rólad - suttogja a fülembe, én pedig egyre szaporábban veszem a levegőt. Tudom, hogy alig tett valamit, de egyszerűen ezt váltja ki belőlem a közelsége jelenléte.

  - Ne csináld ezt - suttogom, mellkasára téve a kezeim.

  - Én semmit sem csinálok - vigyorog le rám. - Csak csodálom a barátnőm, aki alig egy óra múlva felvállalja, hogy velem van kapcsolata. Tudom, hogy kicsit félsz, én is, de melletted leszek és nem engedem, hogy bántsanak.

   - Tudod, hogy akkor is megtenném, ha fájdalom érne, érted megéri. Lehet, hogy nem lesz eleinte könnyű, de tudom, hogy sikerülni fog. Csak bíznom kell benne, hogy minden rendben lesz és akkor így is lesz. 

***

  El és Lou külön kocsival jönnek, kicsit később, így mi érünk ide először. Izzad a tenyerem, érzem, hogy a bizonytalanság próbálja átvenni felettem az uralmat, de nem engedem neki, minden erőmmel azon vagyok, hogy visszatartsam és sikerülni is fog.

  - Ne izgulj - hajol hozzám Harry. - Itt vagyok és nem lesz semmi baj - nyom egy puszit az arcomra. - Ha úgy érzed, hogy sok, csak szólj és már megyünk is tovább, nem kell kérdésekre válaszolnunk, ha nem akarunk - mosolyog rám nyugtatóan.

  - Rendben - bólintok. - Szeretlek - suttogom, mielőtt kiszállna, majd átsétálna az én oldalamra, hogy engem is kisegítsen.

  Amint a kezem a kezébe adom, egyből magamon érzem a tekinteteket. Jóformán még meg sem érkeztünk, de már hallom a fényképezőgépek kattogások, amik egyenesen minket vesznek. Harry megszorítsa a kezem, majd magához ölel és a fülembe súgja, hogy szeret. Mosolyogva nézek rá, majd hagyom, hogy összekulcsolja a kezeinket és elinduljon a vörös szőnyegen befelé a nép közé. 

  Az első dolog, amin túl kell esnünk az egy közös fotózás, amit természetesen minden érkező személyről készítenek. Harry magához húz, majd mosolyogni kezd, amit én is próbálok követni, visszanyelve rémületem. 

  - Gyere - suttogja a hajamba. - Ha nem tudod mit mondj vagy inkább nem beszélnél, ha nem muszáj, akkor szorítsd meg  a kezem és én majd beszélek - vezet befelé, miközben néhány ismerősnek odaköszön, akikre én csak bólintok. 

  Két nő állít meg minket, nem lehetnek sokkal idősebbek Harrynél, így szinte biztos vagyok benne, hogy nem újságírók, hanem inkább műsorvezetők, mivel ezt élőben közvetítik a Tv-ben is, ahol a többiek minden bizonnyal pont minket néznek.

  - Sziasztok! - mosolyognak ránk. Miután mi is üdvözöltük őket, lepillantanak összekulcsolt kezeinkre, majd újra ránk.

  - Jó veszem észre, hogy van valami kettőtök között? - kérdez rá a barna hajú. - Vagy Lottie csak, mint barát kísért el téged? - intézi a kérdést Harryhez.

  - Nem tudom, hogy ez minek látszik - emeli fel összekulcsolt kezeink, mire én érzem, hogy egyre forróbb lesz a levegő és lassan pír önti el az arcom, ha így folytatja - de szerintem több, mint barátság. Sokkal több - teszi hozzá, rám pillantva.

  - Erről eddig még semmit sem tudtunk - vallja be a szőke. - Jól érzem, hogy most jelentitek be a kapcsolatotokat? Mellesleg nagyon jól mutattok egymás mellett.

  - Így van, úgy gondoltam, hogy ez a premier éppen alkalmas rá, hogy közöljem a világgal, hogy milyen fontos számomra ez a lány.

  - Gratulálunk nektek. Lottie, mióta vagytok együtt? - fordul felém, mire nyelek egyet, majd szólásra nyitom a szám.

  - Pár hete - válaszolom. - Tudjuk, hogy kicsit korai még mindenkinek a tudtára adni, de nem szeretnénk tovább bujkálni és így már nem is kell - teszem hozzá, amin én magam is meglepődöm, mivel nem hittem volna, hogy sikerül kinyögnöm egy épp mondatot. 

  - Ha boldogok vagytok együtt és nekem nagyon úgy tűnik, akkor nem számít az idő, csak az, hogy együtt lehessetek boldogan.

  - Teljesen igazad van - bólint rá Harry. - Nekem csak az a fontos, hogy ő biztonságban legyen mellettem.

  - Nem félsz a rajongóktól, ha megtudják, ami már biztosan megtörtént, akkor kicsit kiakadnak majd, mint eddig minden egyes párosnál.

  - Bevallom, hogy kicsit tartok tőlük, de tudom, hogy nem leszek egyedül és így sokkal könnyebb. 

  - Harry, mit szólt ehhez a kapcsolathoz Louis? Nem féltette tőled a kicsi húgát?

  - Természetesen eleinte nem fogadta valami jól, mivel nem akarta, hogy fájdalmat okozzak neki, de már rájött, hogy arra képtelen lennék, mivel nincs fontosabb személy az életemben nála. Bármire képes lennék, hogy mosolyogni vagy nevetni lássam.

  - Nagyon aranyosak vagytok együtt, kívánunk nektek sok sikert és szerencsét a jövőben és reméljük hosszan tartó lesz ez a kapcsolat.

  - Biztosak vagyunk benne - vágjuk rá egyszerre.

  Megkönnyebbülten megyünk tovább. Ahhoz képest, hogy mennyire tartottam ettől a pillanattól, nem is volt olyan vészes. Nem azt mondom, hogy minden áldott nap szeretnék átesni egy ilyen beszélgetésen, de elviselhető. Még kétszer állítottak meg, viszont ők már újságírók voltak. Kicsit feszült voltam, mivel őket sokkal több minden érdekelte velünk kapcsolatban, de Harry szerencsére megmentett. Mindig sikerült kivágni magát az olyan kérdések alól, amire nem szeretett volna válaszolni. 

  - Nagyon ügyes voltál - dönti a homlokát az enyémnek Harry, majd kezeibe fogja az arcon és megcsókol. Hát azt hiszem, pár napig mi leszünk az egyetlen téma az interneten, ezek után biztosan.

  - Teli lesz velünk a google - lehelem, miután ajkaink elváltak.

  - Nem érdekel, már nincs mit titkolni, mindenki tudja, hogy együtt vagyunk és ezt szeretném kiélvezni - nyom egy puszit az ajkamra, majd magához ölel. - Louist és Eleanort most láttam bemenni, gyere menjünk mi is - suttogja a hajamba.

  Lassú léptekkel, egymás kezét fogva közelítjük meg a helyet, ahol a vetítés lesz. Szerencsére a helyünk egymás mellett van, így nem kell olyan sokat keresgélni, mivel Louis és El a harmadik sorba ülnek, két üres hellyel mellettük, ahová mi le is ülünk.

  - Minden rendben? - pillantanak ránk, mire én mosolyogva válaszolok.

  - Minden a legnagyobb rendben.

II.éva 7.rész - "... mindenki megtudja..."

Sziasztok!

Meghoztam nektek a következő részt, remélem tetszeni fog. Tudom, hogy az utóbbi időben kicsit laposak lettek a részek, de így a végére szeretnék kicsit izgalmasabb részeket írni. Igen a végére, ugyanis már nem olyan sok maradt hátra a blogból. A második évad nem lesz olyan hosszú, mert úgy érzem, hogy már csak húzom és nem szeretném erőltetni, így hamarosan be fogom fejezni. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat. Jó olvasást!

Ölelle Titeket!

Lottie Tomlinson

  Hülye voltam, hogy egy pillanatig is tartottam a találkozástól, hiszen Gemma nagyon kedves volt. Úgy fogadott, mintha évek óta legjobb barátok lennénk. Másrészről nagyon örül, hogy végre helyrerakta egy lány az öcsikéjét. Hiszen már nagyon elege volt abból, hogy egy lány mellett sem találja meg a boldogságot, de most úgy érzi, hogy mellettem sikerülni fog neki. Ebben reménykedem én is. Megtudta a legféltettebb titkom és még ennek ellenére is szeret, mellettem marad és nekem ez elég. Ha egy fiú megtudja mit tettél és mindennek ő az oka, legtöbbször megfutamodik vagy csak kényszerből marad veled, mert nem szeretné, ha újra megtennéd, de Harry szemeiben, tetteiben nem látom ezt. Fájt neki ezzel tisztában vagyok, csalódott bennem, amit meg is érted, de nem szűnt meg szeretni és csak ez az egy fontos. Még mindig ugyanolyan fontos vagyok számára, talán még fontosabb, mint voltam. Én, aki azt hittem, hogy ez soha nem történhet meg velem... Úgy érzem magam, mintha egy álomban élnék, pedig ez nem álom, hanem a valóság. A valóság, amit eddig csak álmomban élhettem át, egészen mostanáig. A számomra fontos személyek elfogadták a kapcsolatunkat, anya sem mondott semmi, bár abban sem vagyok biztos, hogy tud róla, de kétlem, hogy Louis nem árulta el neki. Bármi is legyen, tudom, hogy ők mellettem lesznek és elfogadják, hogy ki mellett vagyok boldog és ez örömmel tölt el. 

  - Gemma, ha el mered mondani azt a sztorit én esküszöm, hogy kinyírlak - mordul fel Harry, mire mi csak felnevetünk rajta. - Nem vicces, már így is rengeteg minden elmesélt, amit nem szerettem volna, ha megtudtok, de ezt nem fogom engedni.

  - Talán csak nem félsz, hogy Lottie fogja magát és lelép, ha elmesélem neki? - vonja fel a szemöldökét.

  - Ahhoz túlságosan is szeret, nem lenne képes - vigyorog rám, mire én csak a szemem forgatom. - De nem fogod elmondani, ha nem szeretnéd, hogy az a képes felkerüljön a nettre, amit féltve őrzöl.

  - Neked az megvan? - nyílnak nagyra szemei. - De, hogy...

  - Vannak ismerőseim, szóval csak hallgass vagy kikerül és hidd el, ettől nem szabadulnál meg egyhamar - vigyorog pimaszul.

  - Miről beszéltek? - szól közbe El. - Mit tettél Gem? - fordul a lány felé.

  - Fogadtam és vesztettem, elég ha ennyit mondok - sóhajt fel.

  - Na ez az egyetlen dolog, ami nem hiányzik a múltamból - motyogom. - Legtöbbször vesztettem és nem éppen normális dolgokra vettek rá, de akkor megtanultam, hogy csak olyan fogadást köthetek, amiben biztosan tudhatom, hogy én fogok nyerni.

  Láttam Harry szemein, hogy nem igazán tetszett neki, amit mondtam, amit meg is értek. Ki szeret a barátnője múltjáról beszélni, ha az nem volt valami fényes? Senki. Én sem, csak néha kicsúszik egy két szó és nem tudom megállítani, ezt el kell fogadnia. Tovább beszélgetünk, míg Harrynek csipogni kezd a telefonja.

  - Lottie, nekünk mennünk kell - pillant rám. - Paul beszélni akar velünk és én valamiért azt érzem, hogy rá akar venni minket valamire, mivel nála a fontos dolog általában munka - sóhajt fel.

  - Oké - vonom meg a vállam. - Hát nem csak nyaralni jöttünk ide, bár én azt nem értem, hogy velem miért akar beszélni...

  - Ha rólunk van szó, azt hiszem, hogy minket akar valahová elküldeni, együtt - teszi hozzá csendesen. 

  Tisztában vagyok vele, hogy miért mondja ezt ilyen csendesen. Ha valahová együtt kell menjünk, akkor ez biztosan azt jelenti, hogy nem csak barátként, ami annyit tesz, hogy fel kell vállaljuk a kapcsolatunkat. Nem tudom, hogy készen állok-e erre, de ha Paul ezt szeretné, akkor képes leszek elfogadni, hiszen egy nap úgyis kiderül, miért lenne az más, mint ez... Az elején biztos nem lesz egyszerű, de tudom, hogy nem vagyok egyedül, hogy lesz kire támaszkodnom, ha nagyon elfajulnak a bántások, de bízom benne, hogy nem így lesz, hogy nem utálnak meg azért, mert elvettem tőlük Harryt.

  Egy ölelés és puszi után, magukra hagytuk a lányokat, mi pedig elindultunk, Harry bérelt kocsija felé. Látom rajta, hogy feszülten sétál mellettem, szeretném megfogni a kezét és azt mondni neki minden rendben lesz, de akkor már most elárulnánk magunkat, így inkább megvárom, míg beülünk a sötétített kocsiba.

  - Ha arra is kér minket, nem számít, képes vagyok rá - mosolygok a göndörre. - Ha fel kell vállaljuk a kapcsolatunkat, akkor megtesszük. Egy nap úgyis meg kéne tenni, miért várnánk? Louis elfogadta, a többieknek sincs vele semmi bajuk, mi boldogok vagyunk együtt, akkor miért ne mondhatnánk el ezt az egész világnak?

  - Tényleg úgy érzed, hogy képes lennél rá? - fordul felém.

  - Igen - adom a választ. - Képes lennék, mert úgy akkor érinthetnélek meg, amikor csak szeretném és ez tenne a legboldogabbá. 

  - Akkor induljunk és nézzük meg, mire kér meg Paul - indítja be a kocsit.

  Kevesebb, mint negyed óra múlva, már Paul előtt ülünk a kanapén és várjuk, hogy közölje velünk mit is szeretne. Kíváncsian fürkész minket, mintha nem tudná, hogy kezdjen hozzá, ezzel kicsit megijeszt, de bízom benne, hogy nem olyat kér tőlünk, amit képtelenek lennénk megtenni.

  - Szóval - kezd bele. - Holnap lesz egy premier, amire neked el kell menned - néz Harryre - de nem mehetsz egyedül.

  - Mindjárt sejtettem - morogja.

  - Két lehetőséged van. Semmiképpen sem jelenhetsz meg egyedül, így vagy egy álbarátnővel az oldaladon mész oda és játsszátok el, hogy együtt vagytok...

  - Szó sem lehet róla - emeli fel a hangját, mire én megszorítom a kezét.

  - Megvárnád, hogy befejezzem? - fújtatva bólint egyet. - Köszönöm. Vagy Lottie kísér el, de ez azt jelentené, hogy mindenki megtudná, hogy együtt vagytok. Nem tudom, hogy készen álltok-e rá, de ha nem akkor nincs más választásod, mint elmenni... - de nem engedem meg, hogy befejezze.

  - Vele tartok - vágok közbe. - Nem számít, hogy mindenki megtudja. Nem akarom, hogy más legyen mellette, azt akarom, hogy én kísérhessem el az ilyen szerepekre és meg is fogom tenni.

  - Csak Lottieval megyek - jelenti ki Harry is. - Nem fogom senkivel sem eljátszani, hogy együtt vagyok, mikor nekem barátnőm van - mosolyog rám.

   - Tudtam, hogy ezt fogjátok mondani - mosolyodik el Paul. - De ne lepődjetek meg, ha után szeretnének majd veletek interjút készíteni, mivel ez nagy hír lesz a népnek és mindenki kíváncsi lesz a részletekre. Csak arra kérlek, hogy annyit mondjatok el, amennyi nem árt nektek - kéri tőlünk.

  - Ezzel tisztában vagyok Paul, tudom, hogy mit mondhatunk el és mit nem. Nem kell aggódnod.

  - Akkor csak ennyi lenne - áll fel. - Lottie szeretném, ha választanál egy ruhát a holnapi premierre, a szobátokba küldtük őket.

  - Előre tudtad, hogy ezt fogjuk mondani nem igaz? - nevet fel Harry.

  - Bíztam benne és ismerlek, mint a tenyerem, tudom, hogy képtelenség lett volna téged rávenni, hogy olyan személlyel menj, akit ki nem állhatsz...

***

  - Csodásan fogsz benne festeni holnap - ölel át Harry. - Te leszel a legszebb a lány.

  - Ezt kétlem, bár az biztos, hogy sokkal idősebbnek nézek majd ki ebben a ruhában - pillantok az előttem lógó ruhára.

  Az ölelkezésünket a kopogás zavarja meg, mire Harry morogva enged el, majd indul meg az ajtó felé és tárja ki azt. Louis áll benne és kíváncsian tekint ránk. Szóval ő is megtudta. Harry beljebb engedi őt, majd bezárja az ajtót.

  - Biztosak vagytok benne, hogy ezt akarjátok? - kérdi csendesen. - Tudom, hogy együtt vagytok és szeretitek egymást, bármilyen nehéz is ezt elfogadnom, de felvállalni egy kapcsolatot nem olyan egyszerű és ezt te pontosan tudod Harry - fordul felé.

  - Igen, tudom, hogy mivel jár - sóhajt fel. - Nem most teszek először ilyet és tisztában vagyok vele, hogy az elején a rajongók kiborulnak és bántani fogják őt, de nem lesz egyedül. Itt leszek vele én és ti is. Lottie pedig erős és ki fogja bírni, bár én jobban örülnék, ha nem is nézne fel az oldalaira egy ideig, de tudom, hogy nem tilthatom meg neki, viszont, ha elfajulnak a dolgok, lépni fogok és elérem, hogy leszálljanak róla, nem kell aggódnod.

  - Én is ezt szeretném Lou - pillantok rá. - Tudom, hogy nem lesz minden egyből csodás, de bízom benne, hogy idővel minden helyrejön és elfogadnak.

  - Rendben, látom már eldöntöttétek - lép beljebb. - De ígérd meg, ha már túl sok neked, akkor szólsz nekünk. Nem zárod magadba az érzéseid, El is tudom min ment át és nem volt könnyű neki. Az elején nem is mondott semmit, de láttam, hogy baj van, de ha velünk nem is, akkor legalább valamelyik lánnyal beszéld majd át ezt az egészt, rendben, csak ennyit kérek tőled.

  - Oké - suttogom. - Nem lesz semmi bajom Lou, tudom, hogy ezért aggódsz, de nem fogok visszaesni, már nem vagyok egyedül és rájöttem, hogy az nem volt megoldás, hanem csak megfutamodás.

  - Rendben, akkor holnap találkozunk, mivel Paul minket is befogott El-el, csak azt nem árulta el nekünk mostanáig, hogy ti is ott lesztek együtt - jelenti be. - Remélem minden  jól fog sikerülni és tudom, hogy a rajongók el fognak téged fogadni, hiszen téged nem lehet nem szeretni - áll elém, majd ölel meg.

  - Én is szeretlek - ölelem át a derekát. - És köszönöm, hogy már nem haragszol rám.

  Louis távozása után mosolyogva ültem le az ágyunk szélére és dőltem Harry vállának. Boldog vagyok, lehet, hogy a holnapi nap nem lesz könnyű, de tudom, hogy képes vagyok rá, hogy megbirkózzak vele.

  - Ugye tudod, hogy mennyire büszke vagyok rád? - nyom egy puszit a hajam.

  - Én is magamra, hogy képes vagyok minderre, de tudom, hogy csak neked köszönhetem - pillantok fel rá. - Ha nem lennél mellettem, akkor nem lennék rá képes.

  - Mindig melletted leszek - suttogja, majd ajkát az enyémre tapasztja.

II.évad 6.rész - "Elfogadom"

Sziasztok! Ahogy ígértem itt is van a rész. Tudom, hogy kicsit késő van, de ma először a Louisos részt írtam meg, mivel azt még tegnap este elkezdtem. Mielőtt azt hinnétek, hogy ma írtam az új blogomba is, név szerint Little black dress, nem. Azt a részt már akkor megírtam, mikor a prológus kikerült, szóval nem azzal töltöttem a napom. Egyszerűen csak nem éreztem magam jól, így későn kezdtem neki az írásnak, így minden elcsúszott, de most itt van és remélem örültök neki! Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

Lottie Tomlinson

  Álmosan nyújtózkodom a hatalmas franciaágyban. Rég volt már, hogy ilyen jól aludtam, ahogy az is, hogy Harry mellett ébredtem. De most mosolyogva fordulok oldalra, mivel tudom, hogyha így teszek magam mellett találhatom őt. 

  Kócos haja a szemébe hullik, miközben egy tincse folyamatosan megmozdul, ahogy kifújja a levegőt. Mosolyogva simítom ki a tincset az arcából, mire felmordul, de még nem ébred fel. Mosolyogva húzódom hozzá közelebb, majd nyomok egy puszit az arcára, mire egy kéz elkapja a derekam én pedig nevetve kerülök hozzá közelebb. Emlékszem, hogy erre mindig felébredt, amikor még volt alkalmunk együtt aludni, úgy látszik ez a szokása most sem változott meg. 

  Résnyire nyitja szemeit, miközben ajkán játékos vigyor jelenik meg, amiből én egyből kiveszem, hogy mi lesz a következő lépése. Nem telik el sok idő, mire meg is történik. Engem a paplanba préselve kerül fölém, mire én kuncogva vezetem kezeim a hajába, amit ő egy mély morgással jutalmaz.

  - Már el is felejtettem, hogy milyen melletted ébredne - morogja a szemeimbe nézve. - De lesz időm felfrissíteni az emlékeim, hiszen egy hétig biztos közös szobánk lesz és ha tehetem, akkor ez továbbra is így fog maradni - hajol közelebb hozzám. - Minden vágyam, reggelente melletted ébredni - suttogja az ajkaimra.

  - Ahogy nekem is - tapasztom ajkaim az övére. 

  Egy morgás szakad fel belőle, de egy másodpercet sem habozik azzal, hogy viszonozza a csókom. Kezét a derekamra helyezi, majd bedugja a pólóm alá és lágy köröket kezd róni a bőrömre, aminek következtére a pulzusom az egekbe szökik. 

  Annyi közel vagyunk egymáshoz, mégis azt érzem, hogy távol van tőlem. Ami valószínűleg azért van így, mivel Louis egy szobával arrébb van tőlünk és én nem szeretném, ha valami olyannak lenne fültanúja, amire még ő nem áll készen. Tegnap sokat beszéltem Elel róla és bízom benne, hogy igaza van és hamarosan elfogadja a kapcsolatom Harryvel, de attól én még mindig furcsán fogom magam érezni a közelében. Azzal, hogy pár napja hozzám sem szól, megbántott. Tudom, hogy nem szándékosan teszi, csak időre van szüksége, de a húga vagyok és miatta vagyok itt, részben. Szükségem lenne rá, hogy vele is eltöltsek egy kis időt, de úgy látszik, hogy erre még várnom kell egy kicsit, míg megbirkózik a helyzettel. 

  Elhiszem, hogy neki sem könnyű, hiszen Harry a legjobb haverja és most pont velem kavar. Azzal is tisztában vagyok, hogy Harry még sosem kötelezte el magát hosszabb ideig egy lány mellett és Louis ezért félti tőlem, de nagy lány vagyok már és képes vagyok eldönteni, hogy mit szeretnék. Abban az egy hétben sikeresen rájöttem, hogy nem szabad a múltamban élnem, bármilyen nehéz is. A jelenre kell koncentrálnom és nem a jövőre. Az számít, hogy mi van most, nem, hogy mi volt vagy mi lesz és ez így helyes.

  - Sosem tudnám megunni, hogy téged csókoljalak - jelenti ki hatalmas vigyorra az ajkán. - Csak egyre többet és többet szeretnék belőle, aminek pedig a legjobban örülök, hogy ezt bármikor megtehetem, nem csak mikor kettesben vagyunk.

  - Kivéve, ha az utcán mászkálunk, mivel a médiával még nem szeretnénk közölni - teszem hozzá, mire ő helyeslően bólint. - De ígérem, hogy hamarosan nekik is elmondhatjuk, csak arra még nem igazán állok készen.

  Hogy is állnék? Hiszen az nem egyszerű dolog. Az egész világ erről beszélne, így is alig volt egy szabad lépésem rajongók nélkül, de ha ez kiderül még az is elszáll, jó messze. Hiszen nem hétköznapi dolog derülne ki rólam, hanem, hogy Harry Styles a barátom, aki a híres One Direction egyik énekese. Már most magam előtt látom a még meg sem írt cikkeket, amiben biztosan szerepelni fog az a kérdés, hogy Louis mit gondol erről a kapcsolatról. Nem tudom, hogy fog rá reagálni, de bízom benne, hogy nyugodtan, viszont még nem akarok erre gondolni, elég lesz akkor, mikor együtt jelenünk meg Harryvel egy bizonyos napon. 

  - Semmi baj - rázza meg fejét. - Megértem, hogy még nem akarod az orrukra kötni, én sem szeretném, ha bántanának téged. Bár tudom, hogy néhány rajongó biztosan nem örülne a kapcsolatunknak, viszont abban is biztos vagyok, hogy sokan imádnák, ha ez kiderülne. 

  - Igen ezzel tisztában vagyok - simítok végig az arcán. - Nem lesz könnyű, de érted képes vagyok elviselni bármit, mivel számomra te sokkal többet jelentesz, mint egy vélemény rólam vagy a kapcsolatunkról.

  - Nem is számít, hogy mit mondanak a többiek - puszilja meg az orrom hegyét. - Az a fontos, hogy mi boldogok legyünk és ha ez megtörténik és már meg is történt, minden másodlagos lesz mellette.

  - Teljesen igazad van - mosolyodok el. - Csak az számít, hogy boldogok vagyunk együtt, a többi nem. Vagyis de, de nem olyan fontos.

  - Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? - kérdi, mire én bólintok. - Szeretnék ma egész nap az ágyban maradni és téged kényeztetni, de Gemma gépe két óra múlva landol, én pedig megígértem, hogy kimegyek érte - sóhajt fel. - De ha szeretnél te is velem jöhetsz.

  - Azt hiszem nem fogom elrontani a találkozásotokat. Inkább megvárlak itt és megpróbálok felkészülni a nagy találkozásra. Tudom, hogy nincs mitől aggódnom, de ez azért számomra mégis kicsit más, mint a többi találkozás. 

  - Elfogadom a döntésed - mászik le rólam. - De akkor én megyek zuhanyozni és utána indulok is, mivel itt nagy szokott lenni a forgalom és nem szeretném, ha várna rám, mivel olyankor elviselhetetlen - nevet fel.

  - Rendben, én is készülök, majd azt hiszem eszem valamit - ülök fel az ágyban, amibe egyből szeretnék újból eldőlni. 

  Nem volt könnyű ilyen hamar felébredni, de Harry telefonja felkeltett, neki bezzeg fel sem tűnt. Az este sokáig beszélgettünk más egyéb dolgok között, így nem valami korán bújtunk ágyba, de minden egyes perc megérte. 

  A bőröndömből kihúzok egy farmert és egy fekete szívecskés pólót, majd gyorsan magamra is kapom őket. A tükör elé vonszolom magam, ahol megigazítom a frizurám, majd egy kis sminket is felteszek. Pont mire kész vagyok kopognak az ajtón, így elindulok, hogy megnézzem ki lehet az. 

  - Szia - köszön bizonytalanul. - Tudom, hogy korán van és valószínűleg elfoglalt vagy, de szeretnék veled beszélni - mosolyodik el, mire én arrébb lépek, hogy bejöhessen. 

  - Nem zavartál meg semmit - szólalok meg csendesen, majd foglalok helyet az ágyon, amire lassan ő is rávezeti a tekintetét. Látom az arcán átsuhanó érzelmet, de szerencsére hamar eltűnik és tekintetét rám vezeti.

  - Sajnálom, hogy az elmúlt időben kerültelek - sóhajt fel. - Nem állt szándékomban megbántani téged és remélem nem is tettem, csak tudod nekem sem volt könnyű feldolgozni a dolgokat. Ha te boldog vagy vele, akkor nekem is kéne lennem nem igaz? - mire bólintok. - De ez azért nem olyan könnyű, hiszen a húgom vagy és szeretnélek megvédeni a csalódástól, kerüljön az bármibe is. Viszont az elmúlt napokban néztelek titeket és rájöttem, hogy tényleg boldog vagy mellette és ez nekem is melegséggel töltötte be a szívem. Ha neked ő kell és ez fordítva is igaz, akkor elfogadom. Nem mondom, hogy nem leszek mérges, ha történik köztetek valami, amivel megbánt, de míg ilyen boldogok vagytok, addig én is veletek együtt örülök.

  - Sokat jelent, hogy elfogadod a kapcsolatunkat - állok fel, majd sétálok elé. - Tudom, hogy nem egyszerű, de örülök, hogy megpróbálod elfogadni - mosolygok rá. - Hiányoztál - bújok hozzá, mire ő egyből körém fonja a karjait és szorosan magához ölel.

  - Te is nekem, de ígérem, hogy mostantól több időt töltök veletek és nem foglak titeket kerülni, ha együtt látlak - suttogja. - Azért jöttél ide, hogy több időt töltsünk együtt és ígérem, hogy ez mostantól így is lesz.

  - Megzavartam valamit? - hallom meg Harry hangját, mire feléje kapom a fejem, továbbra is Louis ölelve. - Minden rendben?

  - Áldásom adom rátok - nyögi ki Louis. - Azt nem várhatjátok el tőlem, hogy egyből örömtáncot járjak, de igyekezni fogok, ebben bízhattok. 

  - Tényleg nem akarom őt megbántani haver - lép közelebb Harry. - Nekem most viszont menni kell Gemmáért, mivel nemsokára megérkezik - teszi hozzá.

  - Örülök, hogy Gemma ide jön, hogy láthasson, látszik rajtad, hogy hiányzik a családod - mosolyog rá Louis.

  - Hiányzik, ebben igazad van, de már van egy lány, aki képes elvonni róla a figyelmem - kacsint rám, mire Louis felmorog.

  - Erre még nem állok készen - jelenti ki.

  - Bocsi, de muszáj volt látnom, hogy milyen képet vágsz - nevet fel Harry. - De én megyek, később találkozunk - kapja fel a telefonját, majd rohan ki az ajtón.

  

***

  Idegesen ülök Eleanor mellett a kávézóban. Harryvel megbeszéltük, hogy itt találkozunk, amint Gemma letette a cuccait. Egy részben nagyon várom már ezt a találkozást, másrészről viszont rettegek tőle. Bár el próbált róla meggyőzni, hogy Gemma nem esz embereket és ő már tudja, hogy kedvel engem, de ezt nehéz elhinni, mikor a pasid családjának egy részével fogsz találkozni. Valószínűleg, ha csak barátként találkoznánk, akkor nem izgulnék, de így már teljesen más tészta. 

  - Komolyan Lottie, semmi miatt nem kell aggódnod - nevet fel El. - Gemma bír téged, hiszen már nem egyszer mondta, hogy örül, hogy a öcsikéje talált valakit, aki ennyire fontos neki, mint te. 

  - Jó oké, megnyugszom - sóhajtok fel. - Hiszen ez csak egy találkozó és ha Gemma kicsit is hasonlít Harryre, akkor jóban leszünk.

  - Sokban hasonlít rá - kacsint rám El. - De nézd meg te magad is, mert ott jönnek - bök az ajtó elé, mire én tekintetem egyből a felé vezetem.